Mostanában egyre több írás jelenik meg a neten késekkel, bicskákkal kapcsolatban. Kés-szerető emberként gyakran olvasgatom én magam is őket és komolyan mondom, hogy sokszor a dühroham kerülget, mert annyi baromságot hordanak össze. Jó, oké, én sem mondhatom magam szakértőnek. A különbség az, hogy én ezt beismerem. Viszont tudom, hogy mire kell használni egy kést és azt is, hogy mire lehet még... Ezen a blogon szeretném bemutatni az általam használt (és itt a használatot tessék szó szerint venni!) késeket, bicskákat. 

Történt, hogy valamikor a 2000-es évek elején nagy nehezen összespórolt kis zsebpénzemmel elbattyogtam az újságoshoz, ami ott volt az iskola sarkán, és szívfájdalom nélkül megvásároltam életem első (és egyetlen) Késmánia magazinját, akkor még 992 forintos áron. A dolog pikantériája, hogy ez volt az utolsó megjelent száma (aztán jött a rövid életű és kevésbé igényes, ámde még mindig nagyon-nagyon jól használható Penge magazin!). Na ebben a számban volt egy cikk, ami az Opinelről szólt.

Ismered az érzést: fiatal kamasz vagy, azt hiszed tiéd a világ mert szőrösödik a pöcsöd és rájössz, hogy kell (még)egy bicska! Mert mint a szerencsés korban és társadalmi helyzetbe született magyar fiúk legtöbbje, én is bicskabirtokos voltam már egészen csöppnyi korom óta. Első bicskámat kb. 5 évesen kaptam, majd 10 évesen már magamnak vettem egy agancsnyelű fejesgörbét (ami azóta is kiválóan szolgál) Busójáráskor. De nagyjából ez az időszak, a 2000-es évek eleje, volt az, amikor azt mondom, hogy a késmánia elhatalmasodott rajtam. Na persze ne gondoljatok semmi professzionális dologra. Vidéki kiskamaszként kimaradtam az éppen lehanyatló (hát mondom, hogy a Késmánia utolsó számát vettem meg!) késesmozgalomból. Internetünk ha jól emlékszem még nem is volt, vagy ha igen, akkor is a betárcsázós, és nem tagadom, hogy ha nagy ritkán oda is kerültünk a gép elé, akkor nem késes oldalakat néztünk (voltak ilyenek egyáltalán akkor???), hanem igyekeztünk minnél pucérabb csajokat fölhajtani... 

De visszatérve az említett cikkre! Csak ültem otthon a fotelban és bámultam, és bámultam, és bámultam a cikk képeit. Rögtön tudtam: nekem egy ilyen bicska KELL!!! És milyen csodás az élet, rá kettő, de inkább három hétre a helyi vadászboltba megérkeztek az első Opinel modellek. Vékony pénzű gyerek voltam világ életemben, ezért az amúgy sem túl acélos választékból egy 8-as szénacél Opinelt vettem. (Rozsdamentes változat?! Hol volt az még akkor az én kis horizontomon! Ma már persze más a helyzet, de erről majd máskor.)

Szóval ott álltam kezemben a 8-as Opival és tényleg úgy éreztem, hogy akkor itt és most valami különleges dolog történt! Aztán elkezdtem használni és persze előjöttek azok a dolgok, amiket ma már értékelek és szeretek, akkor viszont kifejezetten bosszantottak! Elkezdett színeződni a penge és kifejezetten büdös volt! Az itthoni kaszaköveken csak nyüszütöltem, de élezni nem tudtam. Így hát landolt a fiókban, én meg úgy voltam vele, hogy akkor befejeztük az Opinellel közös pályafutásunkat. 

És akkor egy jó nagy ugrás az időben! 

Azóta van már 9-es rozsdamentesem is, de ezt most hagyjuk

Fölnőttem, elköltöztem otthonról és hurcibáltam magammal az évek alatt "összegyűtött" rengeteg vasat. Aztán egyik nap kezembe akadt a 8-as szénacél Opim. Ekkor már volt valami ismeretem az élezésről és nekiestem a Haidu köveimmel. Kb. 5 perc múlva (280, 600, 1200-as kövek) megnéztem, hogy mit tud: simán vitte a szőrt! Elkezdett mocorogni bennem a kisördög és néhány napi hezitálás után rendeltem egy 9-es szénacél pengés Opinelt! (Maximális tisztelet a kesedenyollo.com oldalnak és a bolt tulajának Benya Gergőnek! Jó nagy a választék és ahogy felületesen néztem, az áraik is verhetetlenek. Ez itt a reklám helye! - ugyanitt hal eladó! Kifogástalan állapotban! :D )

Én a késeimet, bicskáimat hordom és használom is, ezért voltak bizonyos elvárásaim velük kapcsolatban. Legelőször is a mérete! Nem vagyok az a fajta, aki mániákusan méregeti, hogy bicskái legális pengehosszal rendelkeznek-e, mert ha hiszed, ha nem, akkor a rendőr adott helyzetben elveszi ám a legális kis svejcit is, oszt' sírhatsz, hogy visszakapd! Szóval első a használhatóság! A 8-as rövid. Egyértelműen az, bár tényleg csak néhány milliméterrel (a pengéje 8 mm-el rövidebb, mint a 9-es!). A 10-es túl nagy ahhoz, hogy zsebben kényelmesen hordhassam. Egy szó, mint száz: a 9-es pont megfelelő. Nem is írok túlzottan sok technikai adatot, mert ugye minek? De most komolyan! Ha azt mondom, hogy a 9-es pengehossza 9 cm akkor azzal előrébb van bárki is? Tudni fogod ebből, hogy a konyhában milyen feladatokra fogod tudni biztonságosan használni? Nem fogod tudni. (A 9 cm-s pengehosszból egyébként kb. 8 - 7,5 cm-t fogsz használni, mert a többi a penge-nyél és a csuklód egymáshoz viszonyított elhelyezkedése miatt kihasználatlan marad a legtöbb fogásmódban! Vágod, hogy ezt nem szokták elmondani a késes "szakemberek" ugye? De azon pörögnek baszod ezerrel, hogy 8 vagy 10 cm az ideális pengehossz EDC-nek! Bullshit generátor betöltve! Apropó EDC! Hát erről majd külön jön egy poszt nemsokára! ;) ) De nagyon elkalandoztam! Szóval ott tartottam, hogy nem fogod tudni, hogy mire is lehet értelmesen használni a bicskát, ha az SI mértékegységek síkján maradsz a technikai adatokat illetően. Én meg, amilyen barom vagyok most szépen átváltom neked "magyar" mértékegységre az egészet. Nincs mit, majd alkalomadtán meghálálod!

Ha magyar ember és bicska, akkor kajálás. Ez van, ilyen nemzet vagyunk. Enni, inni és keseregni azt nagyon tudunk. Ha már kaja, akkor kell bele zsiradékon rommá dinsztelt hagyma, kisebb-nagyobb emlős állatok különböző részei és őrölt paprika, ami persze csípjen mint az istennyila! Na akkor a magyar mértékegység: ÉRJE ÁT AZT A ROHADT KÖZEPES FEJ HAGYMÁT!!! Ennyi. Egy közepes fej hagyma átmérője: 6,5-7 cm. Egy átlagos paradicsom (nem az a szar, amit a teszkóban vízzel fölpumpálva eladnak neked februárban, hanem a rendes, nagymama féle háztáji) átmérője 6-6,5 cm. Cf. szépen a néhány sorral föntebb elmondottakkal! Láttál már krupmlit? Pucoltál már meg 5 kg-t jóféle csülökpörkölthöz, mert nálatok héderezett szüretkor a rokonság? Akkor azt is tudod, hogy ez a pengehossz már elég, hogy átérje a "burrrgonnyát". És ha már csináltál ilyent, akkor azt is tudod, hogy nagyon nehéz is tud lenni, ami egyébként könnyű(nek látszik)! A könnyű markolat nem a puhapöcsű, hanem a praktikus ember késének ismérve. (nem voltak teljesen hülyék a francia pásztorok sem!) Itt ezzel sincs gond. A bükkfa elég kemény és nagyon könnyű. Úgy van ez, ha nem kell arra figyelned, hogy minden erőddel a nyelet tartsd a 3. kiló krumpájsz környékén, akkor talán jobban tudsz figyelni arra, hogy a rohadt éles pengével ne vágd el a kezed. Persze ennek a fa megoldásnak is van hátulütője. Nedvesség hatására bizony bedagad és ilyenkor csak jó sok káromkodás után lehet kinyitni. Persze ha az ember hagyja, hogy kiszáradjon, akkor nincs nagy gond, de ez időigényes. És itt jön a másik, ami miatt tudni kell, hogy mire fogjuk használni: a gyümölcssav ellensége a bicskának! Nem rágalom, nem vád ez, csak tény. Az Opinel bugylijai egytől egyig kiváló darabok, ha nem dolgozna bennem a késmánia, hidd el, hogy egyetlen 9-essel is simán, minden gond nélkül leélnék egy életet, de hát dolgozik... Dinnyét nem érdemes vele enni. Gyümölcssalit se csinálj vele. Egyszerűen ez a cukros lé (amiből inkább pálinkát kellene főzni, mint salátát csinálni...) befolyik a penge illesztésébe (tálung) és ott megragad. (és akkor azt még nem is mondtam, hogy amíg be nem érik addig nagyon, utána már nem, büdös tud lenni ez az XC90-es szénacél. Dinnyéhez amúgy kicsi a penge. Hal pucoláshoz sem a legideálisabb. Igen, ez egy ilyen bicska. Akinek nagyobb kell, az vehet nagyobbat. És ha már a méreteknél tartunk, akkor nézzük a szélességét!

A penge formája nagyon jellegzetes és mivel a háta és az éle egy jó darabig közel parallel fut, így szinte falatozásra van predesztinálva! Szalonnázni kell vele és kész! Ez amúgy is jót tesz a szénacél pengének! Ugyanakkor kifejezetten vékony a penge, így a metszőképessége is nagyon jó! (persze ez nagyban függ ám attól, hogy hogyan tudod megélezni)

Néhány napja szükségem volt a munkám során hüvelykujjnyi vastag, 30-40 cm hosszú karókra. A közeli vasút mellett kanyargó patak (Keszeg-ér) partján kis túlzással millió akácfa kellette magát, én meg szívfájdalom nélkül igénybe vettem szolgáltatásukat. Óvatosan megfogtam a nekem tetsző ágacskákat és nekiestem az Opinellel. Egymással szemben, kb. 45º fokban bemetszéseket ejtettem, majd amikor már eléggé elvékonyodott az ág, akkor egyszerűen letörtem. Ezeket azután lehántoltam majd hagytam száradni. A 40 fokos hőség és az ennek ellenére folyamatosan fújó szél hamar megtette a dolgát. Majd a bicskával levagdostam a tüskéket és meghegyeztem a karókat. Ezt egyben tesztnek is szántam: szerettem volna kicsit megterhelni a bicskát. Nos hát az eredménye az lett, hogy rá kellett jönnöm egy-két apró dologra, amit máshol én még nem olvastam (pedig tényleg rohadt sok tesztet olvasok és nézek a youtube-on is); talán azért mert akik ezeket elkövetik, valóban csak arra a néhány órára használják a bicskát, aztán húznak vissza az irodába... Szóval figyelj ide, mert most jön a lényeg, a keresztvíz leszedése a bicskáról! 

• a tüskék lemetszése közben az él 2-3 helyen egészen enyhén, de kihajlott. Nem kipattogzott, csak hajlott. Simán királyság! Néhány húzás otthon a 280-as HAIDU kövön és már rendbe is van hozva. Ez, mármint a kihajlás több dologra is rámutat: 1.) lehet hinni az Opinel reklámjának, és tényleg kiváló hőkezelésű anyagot tesznek a szénacél bicskák pengéjébe! 2.) Az akác kemény, a tüskéje még inkább az :) épeszű ember erre ne bicskát használjon! Legyél okos te is: ha a tüskét oldalirányba (gyöngébbek kedvéért jobbra-balra) mozgatod, akkor simán le is tudod törni ;) Kissé időigényesebb, de legalább nem gyalázod szarrá a pengét. Adott esetben még szükséged lehet rá és mi van ha nem tudod újraélezni? Gondolkodj mielőtt 30 év városi és irodai lét után eldöntöd, hogy hirtelen átmész nomádba és bár a segged még "fotelmeleg" de te már valami elcseszett Ramboként bushcraftolsz a vadonban! 3.) az XC 90 még ilyen igénybevétel után is pillanatok alatt újraélezhető. Hasznos dolog!
• Amíg faragtam a karókat észrevettem, hogy a markolat vájata, amibe a penge hajlik, bizony vágja a kezet. Nem kellemetlenül, csak éppen, hogy érezzem: ott hiátus tátong az anyagban. Ez, a fa tulajdonságai miatt mostanra már szépen lekopott, de elsőre szembetűnő volt. 
• Ennél kellemetlenebb volt, amikor a nap végén leültem itthon, beröffentettem a 100 W-os Marshallt és a kis Epiphone-on el akartam pötyögni ha jól emlékszem, akkor a Nobody knows you, when you down and out-ot! Krishnára és az összes megjelenési formájára! Hát a jobb kezem hüvelykujja szépen le lett amortizálva! Amikor pengettem a húrokat fájt, mint a rohadt élet! Bakker gondolkodnom kellett, hogy ez most mi a fasztól van, mire rájöttem, hogy amikor faragtam, a penge fokára támaszkodott a hüvelykem és azzal nyomtam a bicskát. Az a szar meg hát nincs ám lekerekítve!!! És akkor itt meg is kell állnom egy pillanatra. Mea culpa, az én hülyeségem miatt volt ez az egész. Nincs lekerekítve, mert így gyorsabb a gyártás, meg mert eléggé jól lehet vele kaparni (kaparóél) és még a szikravetőt is jól indíthatja (gondolom, mert ezt nem próbáltam), de hosszabb távon, finom faragásnál, ha az anyag kemény, akkor megsínyli az első egy-két alkalmat a hüvelykujj! 

Más gondom nem is volt a bicskával. Ezek is inkább olyanok, hogy az emberi hülyeség ellen a legprecízebben összerakott cuccok is föladják előbb-utóbb a harcot, hát nem is volt meglepetés. Külön ki kell emelni, hogy itt egy 3000-4000 forintos bugylibicskáról van szó! Ha nincs a virobloc gyűrű (tudod, ez a kis geci rögzíti a pengét nyitott és most már csukott állapotban is), akkor tkp. egy darab fa, egy szög és egy lapos vasdarab kombinációjáról beszélhetünk. (Jó-jó tudom, hogy erősen sarkítottam, de akkor is: egy bugylibicska, ami egyszerű, mint a vonatfütty. :) ) Ha csak arra keres az ember bicskát, hogy otthon a konyhában falatozzon és néha-néha az asszonynak az alapanyagok előkészítésében segítsen, meg úgy egyáltalán bicskája legyen, mert az KELL, akkor igazán nem tudnék jobb alternatívát adni a 9-es szénacél Opinelnél (akit a penge illata zavar, az vegyen rozsdamenteset; élezni alig nehezebb és nem lesz szagos a penge).