Az előző posztban ígértem, hogy kissé bővebben kitérek az EDC-témakörre. Tudjátok, ez az angol (hát mi más is lenne ebben a szájbavert globalizált világban?!) Every Day Carry mozaikszava, ami mára késes berkekben annyira elterjedt, hogy ragozzuk és toldalékoljuk is. Kár érte! Valahogy úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy a ráérő jóléti társadalom kitermeli a maga vadhajtásait, amiket kívánatos lenne rögtön az elején lemetszeni, de sajnos ez nem nagyon megy. Ilyen az EDC is. Mert ugye ez már feltételez olyasmit, hogy van olyanod, ami nem EDC, tehát több bicskád/késed van, mint üdvözítő lenne. Most, ahogy így körbenézek a szobában hirtelen 22 db-ot számoltam. Ehhez jön még a kocsiban lévő, meg azok amik páromnál vannak és még egy-kettő ami kallódik szemem elől, de majd előkerül valamikor. Úgy kb. 30 darabról beszélünk... Sok? Van akinek sokkal több van. Kevés? Egy-két darabra még vágyok... :) A kérdés ilyenkor mindig jön jobbik felemtől (szeretlek Nuszi ;) ), hogy "de hát minek ez már megint, hiszen annyi késed van!?" és teljesen igaza is van. Egyszerre úgyis csak egyet tud használni az ember. A cél: megtalálni azt az egyet, amit mindig használni szeretne! (Már most lelövöm a poént: ha már a második bicskádat megvetted, akkor sosem fogod tudni megtalálni az egyetlent! Akinek meg csak egy darab van, az nem olvassa ezt a blogot! :D )

Na szóval, EDC. Régebben ezt az öregek "a bicskám" titulussal illették. Éppen úgy, ahogy sok helyen még mostanában is a konyhában van "a kés": anyád ezzel pucolja a zöldséget, szeli a kenyeret, vágja a pogácsatésztát és amikor kis porbafingó voltál ezzel kente a vajas kenyeredet is. Ennek ekvivalens párja volt apádnál (kortól függ, de nekem már inkább nagyapámnál) "a bicska". Ennél a pontnál romantikusabb lelkű XXI. századi bicskahuszárok elmorzsolnak egy könnycseppet, finoman elcsukló, szelíd hangon sóhajtják: "az öreg bicskája!" és lelki szemeik előtt megjelenik "a bicska", ami nélkül az öreg elképzelhetetlen volt. Én a magam részéről itt is leszámolok a mítoszokkal: már ami legalábbis a saját pereputtyomat illeti; másoké fölött még nem törnék pálcát, de mindenki nézzen jól magába és úgy mondja, hogy nem volt igazam! 

Szóval 5-6 évesen nekem már volt saját bicskám. Az évek során számtalan darab megfordult a kezeim között, de nagyapáim bicskáira (két öregapja van a szerencsésebbnek; erről sem szólnak a mítoszok, ugye, mert mindig csak "az öreg bicskája" szerepel, így egyes számban...) csak alig-alig emlékszem. Ez egy kis ferdítés: az egyikére egészen konkrétan, a másikéra viszont egyáltalán nem (jóllehet ő volt az, aki elképzelhetetlen volt nélküle. Hiába, tökös sokác legény volt az öreg és hát amiken átment élete során kellett is neki az a kis darab vas a zsebében). Amire emlékszem arra ma azt mondanánk, hogy kínai gagyi. Nincs mit szépíteni. Se márkázás, se extravagáns anyagok. A platina rozsdamentes acél (ami azért foltokban rozsdásodott...), acél baknik, neonzöld műanyag panelek (vágod, hogy semmi csúszásgátló mechanizmus nem volt beleépítve), biliacél keménységű penge, aminek a tálungjába egy bekarikázott lófej volt ütve, 'oszt jó napot! Emlékeim szerint ha az öreg véletlenül ötöd napos kenyeret vitt magával a TSZ-be, akkor délután már újra kellett fenni a kést, mert kiment az éle... De ez a bicska mindig nála volt. Ő nem hívta EDC-nek. Szinte látom szemeim előtt, ahogy fejtegetném most neki ezt az egészet, és ő csak rezignáltan megjegyezné: "EDC? De hát ez nem is szó, meg különben sincs értelme! Vagy van nálad bicska, vagy nincs." Én sem hívom EDC-nek. 

Ugye mindenkinek megvan az az irányzat, amikor különböző fórumokon ilyen című topikokat hoznak létre azzal a céllal, hogy bemutassák egymásnak az EDC fölszerelésüket? (EDC fölszerelés!!! Már itt össze kellene fosni magam a röhögéstől!!!) Tudod: van benne sebtapasz (mert a balfasz megvágja magát a bicskájával, meg a tűzőgéppel beleszúr a kezébe...), meg jegyzetfüzet, meg picike toll, meg öngyújtó, meg szikravető, svejcibicska vagy multitool az okvetlenül, zseblámpa, toronyóra lánccal, pótkerék, vontatókötél és mentőmellény is... Bullshit ismét! Én nagyjából márciustól novemberig a szabadban dolgozom. Hóban, fagyban, sárban, hőségben, szélben. Kis túlzással asztalnál csak hétvégente eszem. Ahogy az előző posztban a karókat kellett megcsinálnom, úgy számtalanszor előkerült már más, hasonló probléma is. Kisebb-nagyobb karcolások, horzsolások naponta kerülnek rám. Ezekre nem kell sebtapasz, nagyobbakra meg inkább kötés kellene... Csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy ne dőlj be azoknak, akik összerakták a tuti EDC-felszerelést! Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik megtalálták! Én tudom, hogy munkám és úgy egyébként a mindennapok során milyen feladatokkal kell megbirkóznom, de ez szerintem el is várható egy felnőttől. Persze váratlan helyzetek mindig jöhetnek, de megsúgom, hogy azon egy zsebrendező (pocket organizer) kurvára nem fog segíteni. Már ha komolyan váratlan a helyzet! Ha nem az, akkor oldd meg kreativitással, mint MacGyver!

Szóval akkor most elmondom, hogy mi van nálam. Egy bicska (hangulat függő, hogy éppen melyiket viszem magammal, de 4 közül választok), 2 csomag papírzsepi (ha jött már rád a szapora a szántóföld közepén, akkor tudod csak igazán értékelni), a telefonom éééééés ENNYI! Nem sorolom ide az olyan apróságot, hogy kulcs, mert ha eljössz hazulról csak bezárod magad után a haciendát és nem hagyod ott ebek harmincadjára, óra, mert az nem mindig van a kezemen, cipő, nadrág és hasonlók (pénztárca, iratok stb... mert ezek sem). És akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen mire is jók ezek az EDC pakkok? A válasz: semmire. Sok városi ficsúr (nem tudok rá jobb szót!) túlélőt játszik a betondzsungelben. Szerencsés helyzetben vagyok, mert munkám a vidékhez köt és tulajdonképpen csak lakni járok be a városba. Amúgy is szeretem átgondolni, hogy mi mire való és mire lehet ezen felül még használni. Szóval mire is kell manapság a bicska? Abban a korban, amikor már a sarki kisboltban is szeletelik neked a kenyeret, amikor vákuumcsomagolt fóliában, papírvékony karikákban kapod a szalámit és nyitófül van a konzerven (istenek kegyelme miért hagyod el ezt a világot??!!). Ülj le otthon és gondold végig egy napodat: "mire is kell nekedma bicska?" Rá fogsz jönni, hogy tulajdonképpen semmire. De! Én pl. itthon csak bicskát használok. Sokkal kellemesebb, mint a konyhakésekkel bíbelődni. És igen, megsúgom (mert tudom ám, hogy kés-sznobokkal van tele a világ), hogy porcelántányéron is bicskával kajálok! Hogy ettől kimegy az éle? Ki bazdmeg! És?! Ezt az 53 HRC körüli KO 13-at pillanatok alatt újrafenem. Tudom ám én is, hogy vannak olyan emberek, akik csak fatányérról és arról is úgy, hogy lehetőleg ne is érjen hozzá a bicska a fához, de te ezeknek ne higgy! Az a bicska, amelyiken nincs karc, azt nem használják. Kb. olyan ez, mintha folyton arról beszélnél, hogy "húúúú de jó vagyok az ágyban", aztán amikor ott fekszik előtted a nő, akkor fél perc alatt ellövöd az összes patront. Én végig gondoltam, hogy mire kellhet a bicska nekem: 

• reggelizni - ebbe sok minden belefér, de mivel ez mindig a munkahelyen történik ezért általában állva és kézből... kenyér, szalonna, kolbász, túró, alma... mikor mi! Az egyes elemek kombinációja gyakorlatilag végtelen. 
• ebédelni - lásd az előző pontot
• faragni - ez igazán változatos, de leginkább kisebb fa ékeket, karókat, de csináltam már szerszámnyelet is, mert a szükség nagy úr!
• jelölő cetlit szabni - ez sima viaszos vászon asztalterítő, amiből kb. 5x5 cm-es négyzeteket kell vágni
• sírt bontani - ne hüledezz, régész vagyok, ez a szakmám. A bicska hegye istenien kikapja a bordák közül a földet. És különben is: tessék elolvasni Móra Ferenc - Utazás a föld alatti Magyarországon című hiánypótló munkáját!!!
• Körmöt pucolni - óóóó igen! egész nap telemegy ám dzsuvával és nincs nálam manikűr készlet, mint Gafirone úrnál! (És egyébként meg a Bovarynében is bicskával pucolják a körmüket!)
• Ezeken felül tényleg minden másra. Csináltam már PET-palackból alkalmilag kanalat salátához és "borospoharat" is. Hirtelen ötlettől és a szerencsés véletlentől vezérelve rögtönöztünk halsütést is a munkaidő után úgy, hogy csak nálam volt kés. Szóval sok mindenre használhatók a bicskák. ;)

A fentieknek azonban az a lényege, na ezt csak azért mondom ám, mert tudom, hogy tele van a kis fejed imponderabíliákkal, hogy egy bicska akkor tűnik igazán értékesnek amikor kellene, de nincs! Nekem, aki azért nem tartom magam átlagos felhasználónak, bőven elég egy 9-es szénacél Opinel, vagy egy 53 HRC-s kis arató is (persze azért én is inkább a Kocsisomat hordom, ami nálam "a bicska", de erről majd később). Ne agasd magad tele minden szarral, mondván, hogy "de ha esetleg kell". A hétköznapokban bőven elég egy sima bicska. Ami ezen felül szerszámigényként jelentkezik, arra meg használj célszerszámot! (Az erdő legnagyobb fáját ne egy heringgel akard kivágni!)