Figyelem! Végre fényképekkel illusztrált poszt következik! :)

Na bogaraim eljött ez az idő is! Amikor néhány évvel ezelőtt a késbogár elhatalmasodott rajtam, akkor már jó ideje nem követtem figyelemmel a késesvilág mainstream áramlatát. De ezt úgy értsd, hogy tényleg semmit nem tudtam az aktuális dolgokról. Nem olvastam fórumokat, nem látogattam a készítők honlapjait és nem nézegettem youtube videókat sem. Éppen az irodában töltöttem meglehetős unalom közepette munkaidőmet (ismered az érzést: közalkalmazott, péntek - tehát rövid nap - délután), amikor almamajszolás közben beugrott, hogy az alig 20 éves bicskám helyett jó lenne valami más. Nem volt annak semmi gondja, leszámítva, hogy a rugója már igencsak laza volt és ha mondjuk faragott az ember, akkor könnyen elkezdett rácsukódni az ujjára. Szóval ültem ott magamban és első körben arra gondoltam, hogy elcserélem apámmal a bicskánkat. (Ez persze nem lett volna egyszerű művelet: 300 km-re élünk egymástól és különben is csak kósza emlékképeim voltak arról az eszközről.) Aztán a második gondolatom az lett, hogy na akkor guglizzunk egyet, mert hátha.

Azt tudtam, hogy poros kis városomban már évek óta nincs késes, miután Simon Vili bácsi elhunyt. Innen is nyugodjon békében a Mester!

Na így találtam rá a Révész Késes Műhelyre. Húúú apám, hogy micsoda világ tárult föl az ember előtt! Rendben, tudom én, hogy a 20. századi vadromantika, az "operett-magyarság" milyen könnyen eluralkodik a gyöngédebb szíveken, de ennyire?! És ilyen hamar?! Szóval nézegetem a honlapot, böngészgetek a fejes görbék, maskarák, náderek csodálatos világában és keresem azt az egyet, ami az én új bicskám lesz. Hosszas, de tényleg hosszas keresés után végül is megállapodtam egy csiszolt agancs nyelű NAGY maskarában. Kissé féltem a netes rendeléstől, pontosabban attól, hogy milyen minőséget kapok, de erre semmi panaszom nem lehet. Gyorsan megkaptam a bicskát (ezt új értsd, hogy másnapra!) és túlzás nélkül állíthatom, hogy kiváló minőségű a cucc! Évekig használtam mire rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nekem kicsi. Kb. 1-1,5 cm-el rövidebb a nyele, mint nekem ideális lenne. Szóval rendeltem egy nagyobb méretűt: két réz paklis, agancs nyelű, réz platinás grószi maskarát. Ezt itt ni:

Ez a grószi maskara. Mit is lehetne írni erről? Nagy nehézségben vagyok, mert meg kell mondanom, hogy nem könnyű szavakat találni a leírására. Elöljáróban szögezzük le, hogy ez a bicska bizony nagy. Nemhogy nagy, hatalmas! Azaz inkább csak annak látszik. kb. 0,56 cm-el hosszabb a nyele, mint a 9-es Opinelemnek, ahogy a pengéje is. A nyél vastagsága pedig még kisebb is (1,7 cm itt, 2,3 a legvastagabb pontján ott) és mégis ez tűnik a nagyobbnak. Robosztus a lelkem, annyi szent. Amikor először kézbe veszed, akkor a súlya tűnik föl leginkább. Nem könnyű! Azért a farmer zsebét nem húzza le, de a mostanság divatos melegítőgatyás srácoknak meggyűlne vele a gondja, de azok meg nem hordanak ilyen bicskát. Nincs rá jobb szó: munkakés. Ennek megfelelően a rugója nagyon erős. Az első nyitásnál úgy is mondhatom, hogy brutális (nekem konkrétan letört a "sportosan rövidre vágott" körmömből egy darabot!). Ez persze nem mágia és még csak véletlenül sem azt jelenti, hogy a Révész kések extra erős rugóval rendelkeznek. Kellően erős a szerkezet, a funkcióját maximálisan betölti. A bicska készítése során azonban finom szemcsés fémpor ragad be a tálung és a rugó közé, amitől a penge nyitáskor kissé megszorul. Ez kelti azt az érzést, mintha kinyithatatlan lenne a bicska. Ilyenkor megoldás egy-két csepp paraffin olajat csöpögtetni a tálung és a rugó közé, majd jó párszor nyitogatni a bicskát. Az olajba beragad a fémpor és ki is lökődik. Utána már tisztán, sallangmentesen jár a "kicsike". (Ezt, mármint az olajozást, én átlagban 2-3 havonta el szoktam végezni a bicskáimon, mert az a poros környezet amiben dolgozom, ugyancsak hasonló eredményt szokott elérni, mint a fémpor.) Szóval ha már kinyitottuk, menjünk is tovább. 

Nagyon masszív a cucc. 3 mm vastag pengéjével akár vadászkésnek is elmehetne és mivel a legszélesebb pontján több, mint 2 cm széles, ezért szalonnázni, falatozni ideális. A penge formája egyébként is elősegíti ezt. Megmondom őszintén, hogy néhányszor próbáltam vele "normálisan" is enni (tudod, tányérról ;) ), de nem volt meg az érzés, mint amikor kézből ment a dolog. Ennek ellenére nem volt rossz, csak furcsa. Valahogy a bicska robusztussága, ha szabad ilyent mondanom rusztikussága, távol áll a porcelántányérok világától. Ez persze csak vizuálisan zavaró. Bár mondjuk az újabban egyre divatosabb "magyarosch" útszéli csárdákban nem lógna ki a képből. :) 

Gyári éle kiváló, borotvaéles. Figyeld meg: szinte eltűnik a penge, ha függőlegesen fotózod! 

Ha ilyen bicskát veszel, akkor több dologban biztos lehetsz: 

• Nem fognak átverni az anyagminőséggel. Azt kapod, amit kérsz!
• Ezért a készítő saját nevével jótáll (a beütő a pengén). Egy jó készítő hírnevét a suttogó-kampány öregbíti leginkább.
• Egy ilyen bicska normál használat mellett mindig, mindenkor a rendelkezésedre áll. 
• Kézműves termék: még egy pontosan ugyanilyen nem fog veled szembe jönni. 
• Mivel kézműves termék igenis elő fognak rajta fordulni olyan kis apró szépségpöttyök, amik igazán egyedivé teszik. Ezek jó részét elsőre észre sem veszi az ember. Amikor azonban szemébe ötlenek, akkor annyira megjegyzi őket, hogy ezer közül is felismerné a saját bicskáját. 

Az enyémen a rugó közepén apró foltban rozsda jelentkezett. A készítés során itt megmaradhatott egy vékony rétegben a fémpor talán és ez kezdett korrodálódni. Semmi gáz: kapott egy kis WD-40-et, meg szarvasbőrös átdörzsölést és azóta nem korrodálódik tovább.

A baknik forrasztásakor az ón néha megfolyik, kifolyik a bakni alól. Ez a csiszolás során szépen egy síkba dolgozódik a rézzel, tehát semmi gond. (Egyszersmind azt is jelenti, hogy nem spórolták ki a cuccot a bakni alól!)

A penge nem zár tökéletesen középre. Bicska-sznoboknál ez problémát szokott jelenteni, mert ezek inkább nézegetni szeretik a késüket és nem használni. Én inkább pihentetem a szememet a párom formás idomain, de hát gusztus dolga... Egészen addig, amíg a platinába nem ér bele a penge, ez a "ferdeség" nem befolyásolja a működést.

Egy szó, mint száz, ez egy egészen kiváló és masszív bicska, amit rendkívül jó paraméterek jellemeznek. A Révész Késes Műhelyről mindent elmond, hogy immár lassan száz esztendeje (1920-ban alapították a céget) a magyar késes ipar kiemelkedő képviselője! A Révész-bicska élményhez (ha szabad ilyen fogalmat használnom) nagyban hozzájárul, hogy a készleten lévő bicskákat 1-2 napon belül kézhez is veheti, aki megrendeli. A gördülékeny ügyintézés, a tisztelet és jómodor, amivel a vásárló találkozik itt, mára már sok helyen kihalt. Olyan bicska ez, ami nem akar többnek látszani, mint ami: egyszerű, de mindig megbízható társ, hogy könnyebbé és élvezetesebbé tegye a hétköznapjaidat. 

A Révész Késes Műhely honlapja: www.bicska.hu