Ezt a posztot még 2011-ben kezdtem el - ha nem is írni, de foglalkozni vele. Ekkor a "késbogár" már kezdett magával ragadni és véletlenül a kezembe került egy ismerősöm bicskája. Mondhatnám, hogy faék egyszerűségű volt, de ezt talán pejoratívnak érthetitek. Szénacél penge, egyszerű, ám nagyon kézbeillő markolat, méretéhez képest bivalyerős rugó. Mi kell még? A pengén "Balla - Sárvár" felirat. Én ott rögtön beleszerettem a formába, de sajnos akkor már egy ideje nem lehetett kereskedelmi forgalomban kapni. Aztán 2014-ben a szerencse rám mosolygott és sikerült szert tennem egy darabra. Így végül is eljutottam odáig, hogy posztot csináljak belőle. 

Abból, hogy 2014-ben vettem meg és 2015 nyarán készült el a poszt talán látjátok, hogy hagyok időt magamnak megismerni a bicskát és csak személyes tapasztalatból írok; az első benyomás gyakran csal. 

Köztünk szólva két táborra lehet bontani a Balla bicskákat ismerő késes társadalmat. Egyik szerint hajítófát sem ér és kifejezetten igénytelen a kidolgozása, míg a másik tábor első pillantásra beleszeretett és a maga egyszerűségében isteníti is. Nem nehéz kitalálni, hogy én az utóbbi csoportba tartozom. Mielőtt a mély-interjúra sort kerítenénk néhány szót a kés eredetéről, mert ezt a formát más késesnél nem találtam meg a magyar mesterek között. Frissítés: még 2014 elején a szombathelyi piacon vettem az ifjabbik Belencsák Istvántól egy méretre és formára megegyező darabot. A kettőt a formai hasonlóságon kívül azonban semmi nem köti össze, de erről majd később, egy másik posztban. Kutatva a bicska eredete után rá kellett jönnöm, hogy a régi jó beidegződések még mindig működnek kis hazánkban. Szakmámból kifolyólag nagyon sokat foglalkozom a Kárpát-medence őskori régészetével és meg kell állapítanom, hogy a Rába mente, ill. az attól nyugatra eső terület mindig is egy kicsit idegen testként állt a nagy magyar hazában. Mivel ez nem egy régész-szakmai blog, ezért csak érintőlegesen néhány gondolat:

• A Kárpát-medence nyugati sávja a neolithikum megjelenésétől kezdve bizonyosan más fejlődési utat járt be, mint a Dunántúl déli és középső, Duna-menti sávja.
• A határzónát nagyjából a Rába - Kis-Balaton - Zala folyók mentén húzhatnánk meg, azzal a megkötéssel, hogy a mai Zala megye területe és a Dráva-Száva forrásvidéke is ehhez a zónához húz.
• Mit jelent ez? Ettől a határsávtól nyugatra/északra a DVK-tól kezdve folyamatosan észak-dél irányú "mozgás" figyelhető meg. 
• Egy nagyobbacska ( ;) ) ugrás: itt, a Rába mentéig telepszik majd meg a Gáta-kultúra és kezdetben ennek a folyónak a völgyét járják be a Halomsírosok is. 
• III. Henrik 1051-ben is a Rába mentén viszi főseregét I. András király ellen. Csak, hogy tudjátok milyen földet tapos a lábatok és milyen ősökre lehettek büszkék: a korabeli magyar határvédelem és mérnöki precizitás segítségével tkp. az egész Kisalföldet el lehetett árasztani, mert a területet a folyókból/patakokból nyíló mesterséges árokrendszerek hálózták be, amikkel irányítani lehetett a terület elárasztásának irányát. Képzeljetek el egy védelmi rendszert, amin gyalogos nem, vagy csak nagy nehézségek árán tud átjutni, de a trén a málhás szekerekkel már esélytelen - nincs utánpótlás. Hajó nem járhatja a térséget, mert ahhoz nem elég mély a víz. Így csak néhány stratégiai pont és útvonal van, ami mentén hadsereg fölvonulhat. Az erőt elég ezekre koncentrálni. A Kisalföld területén még ma is láthatók ezek a mesterséges árkok, azonban hazánk kulturális viszonyaira oly' jellemző módon, ezek szisztematikus régészeti kutatására nincs forrás. A határvédelem kulcspontjainak, az ún. "kapuknak" a nevét ma is élő települések őrzik (lásd pl. Kapuvár, Rábcakapi, Sárvár). Mi munka és tervezés lehetett egy ilyen rendszert kiépíteni és fenntartani! A 'kapu' etimológusaink szerint török eredetű jövevényszó a magyarban és ha belegondoltok, hogy a gyepű vidékére a mondjuk így "nem feltétlenül törzsmagyar" népeket telepítették, akkor érthetőbb is a dolog. (Intermezzo I.: teljes szívemből és minden erőmmel bocsánatot kérek székely testvéreimtől az előbbi megjegyzésért - egy elcseszett kultúrpolitika áldozata vagyok magam is.) (Intermezzo II.: Sárvár nevével játszadozzon el, akinek van kedve! 'Vár', tehát erődítették, de mindenhol másutt szerte a kis hazában - és a nagyban is - "földvár" (esetleg "fehérvár - azaz fehér kőből épült vár - településekről hallani. Sár akkor lesz a földből ha vizes lesz. Ha el lehet annyira árasztani a vidéket, hogy szétmossa a földet. A régészeti irodalom ismer a térségből még egy "Feketevár" nevű lelőhelyet: Cf. fekete, akár a föld. Nem kell ám valami nagyméretű várra gondolni, mert a stratégiai pontokon, egy mocsaras lápos terület szélén elég pár száz négyzetméter, hogy az ellent észrevegye, adott esetben föltartsa és a főerőket értesítse. A vár maga valószínűleg olyan palánkszerkezetű lehetett, mint a gemenci erdőben a régi halászkunyhók. Igazi paticsfalú épületek, amiket a víz azért nem mosott el, mert miután a vesszőfonatra tapasztott agyagot a víz kimosta, a jó erős fa szerkezet stabil állta a nyomást. De elég is ennyi történelmi lecke. Ugorgyunk! ;)

Talán ebből a tallózó jellegű fölsorolásból is látszik, hogy a Rába vonala egy nagyon fontos, durván észak-dél irányú közlekedési folyosó. Az ettől nyugatra eső terület az Alpokig kicsit mindig más világ volt, mint a keletre lévő (ahogy azt fentebb említettem). Na de mi végre is ez az egész? A válasz, hogy a Kárpát hazában másutt, más vidéken nem találni akárcsak hasonló formájú bicskát is! Meglátásom szerint, aztán javítsatok ki, ha tévedek: Balláék sikeresen "schmitteltek" egy olyan formát, ami tőlünk nyugatabbra bír igazán tradícióval. 

Itt had szúrjak közbe egy kis intermezzót (akkor ez így a III.). Még 2011-ben egy sárvári munkásunkkal beszélgettem a Balla késekről. Az ő elmondása alapján a Rábán dolgozó hajósok, halászok, nádvágók, pákászok (hadd ne folytassam a folyami foglalkozások fölsorolását) használták erőszeretettel, és ennek megfelelően főleg ebben a régióban is terjedt el. Ezért van "nagy" kultusza Győr környékén is. Már gondolom én... Persze... Azt halkan teszem hozzá, hogy a Rábáról keletre talán a fehérvári bicska (vagy helyesebb így: Fehérváribicska?) szoríthatta ki? Akárhogyan is volt, véleményem szerint egy jellegzetesen nyugat-dunántúli formájú bicska jött létre, ami a maga nemében kifejezetten sikeresnek mondható.

A hosszúra nyúlt bevezető után most elő kellene jönni a farbával, hogy akkor tkp. mi is ennek az eredete?! Nos, a válasz talán nem lesz meglepő (hát legalábbis a bulvármédia tutira nem fog lecsapni rá...), de a bicska forma eredetét Solingenhez kötöm; eddigi kutakodásaim alapján. Bár maga a forma annyira puritán, a fölhasznált anyagok annyira "hétköznapiak", hogy akárhonnan is származhatna, mégis úgy látszik, hogy azon a vidéken őshonos. Itt Hippekniep néven fut. (Az egyetlen, ami komoly szaktudásra enged következtetni a konstrukció kapcsán az a tengelyszegecs rögzítése. Ezt nem akárki találhatta ki! Egyben a bicska egyetlen dizájn eleme is.)

Nem én találtam föl a spanyolviaszt, csak sikerült a gugliban ráakadnom. Herr Heinrich Schmitz a mai napig készíti műhelyében ezt a típust. Tudom, ha beraknám a linket, akkor te magad is meg tudnád nézni, de ha ilyen rátarti vagy, akkor indíts saját blogot! :p :) Na a lényeg az az, hogy szépen be van fotózva a gyártási folyamat. 

A tengelyszegecs számára kifúrt lyuk köré egy perselyt esztergálnak, majd ebbe illesztik bele a rézkarikát, ami a szegecset hivatott tartani. (Késesek javítsanak ki, ha nagyon nagy hülyeségeket mondok!) 

Ezek azok a kis réz vackok, amik a perselybe kerülnek.

Itt a cucc már a helyén van.

Majd belekerül a szög. Nem vicc. Tényleg az! :D És kész is van. Schmitz úr készít mindenféle anyagból ilyen bicskákat. Agancs, körte, dió nyél mind játszik nála, és persze rozsdamentes és szénacél pengés változat is van. Azért nem árt tudni, hogy az echte trádícionelle változat az mégiscsak a sima fa nyél és a szénacél penge.

Egy másik oldalon sikerült arra is ráakadnom, hogy mennyit kóstálnak ezek a "nyugati vackok". Hát papám, a zacsim koppant egyet a laminált padlón, amikor megláttam! Mert az biz' úgy kezdődik, hogy 49.50 ójró (€) per stück + shipping (zu Ungarn az újból  24.50 ójró, hogy a beletek rohadjon ki a káposztás csülöktől!!!); ehhez képest a Balla bicskákat árulták a győri piacon 3.290 jó magyar forintért, de még a Hoffmann késesnél sem ment a szénacél ára 3.500 fölé! Osszá', szorozzá' kis matekzsenim: úgy 22.000 forintba fájna mai árfolyamon egy ilyen cucc aus Deutschland. Ja és akkor ez persze az alapmodell! Na gyorsan hozzá is teszem ha végre egyszer bejönne a Tippmix, akkor simán vennék egy ilyen német bicskát, mert tetszetős darabok, de hát már akkor is érted: RABLÁS!!! Az azért biztató, hogy az originál változatok szénacél pengések, tehát ténylegesen egy hagyományos bicskát kap az ember a pénzéért és nem valami műmájjer álságos vackot. Na ezek után nézzük magát a magyar Hippenkniepet, azaz a Balla bicskát.

A konstrukcióhoz sok mindent nem tudok hozzá tenni. Formára ugyanaz, ezt láthatjátok. A nálam lévő darabnak a kidolgozása átlagosnak mondható. Égbekiáltó pontatlanságot nem vettem észre rajta, de volt már szebben kidolgozott bicska is a kezemben, na! Megbízható források szerint a régebben készült példányok igényesebben voltak kialakítva, mint a mostaniak - ezt nem tudom eldönteni, mert annyi időt nem volt a kezembe régi darab, hogy mélyrehatóan át tudjam nézni.

A rugója "bivalyerős", már a bicska méretéhez képest. Férfias csattanással jelzi, hogyha kinyitottuk. Nyitáskor vinkliben megtartja, és innen kell erő a nyitáshoz. Nem megoldhatatlan feladat. Csukáskor ugyanez, csak pepitában. Sokan félnek az erős rugójú bicskáktól, mert "Jaaaj, mi lesz ha odacsap az ujjamra?!" - hát bazdmeg, mi lenne? Meg fog vágni! :D Egyébként meg tessék megtanulni balesetmentesen becsukni! Na így áll vinkliben! 

És akkor jöjjenek azok a dolgok, amikről nem lehet érzelemmentesen beszélni! A régebben készült Balla-bicskák sem voltak éppen vitrinbe való darabok, de ezen vannak olyan bosszantó - hát nem tudom másként mondani - léhasági nyomok, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül! 

Kezdésnek: nem a készítőtől vettem és a győri piacon a forgalmazó semmilyen információt nem tudott adni a bicskával kapcsolatban. Na de hát azért aki ott lent a déli határunk mellett nőtt föl, az eléggé nyitott ember ahhoz, hogy ne legyen rest jártatni a pofáját és kérdezősködni, így végül megkaptam Balláék vezetékes telefonszámát. Most 2015. július 30-a van, a bicskát tavaly késő ősszel, október tájékán vettem és novemberben már megvolt a készítő telefonszáma. Ezalatt a 9 hónap alatt nagyjából 30x hívtam föl. Minden alkalommal föl is vette valaki; általában családtag. 20x meg is hagytam a telefonszámomat, ígéretet véve és kapva, hogy "amint hazaér" vissza fog hívni. Nos, én eddig vártam. (Rossz nyelvekkel nem szeretek dobálózni, de sárvári ismerősök egészségi panaszokat emlegetnek a készítővel kapcsolatban - nem, nem egészségügyi! Jól olvastad. Egészségügyi ugyanis a háziorvosok és a kórházak helyzete, de facto az egészségügy ;) , de te ha beteg vagy, akkor neked egészségi problémáid vannak. Azért mert a médiában hülyén beszél a sok pesti félbuzeráns, azért nekünk nem kell. Dixi.) 

Semmi információm a felhasznált anyagokat illetően. Valamiféle hazai fafajta és valamilyen szénacél. A penge anyagára nincs panaszom. Jól tartja az élét és könnyen újra élezhető - ha rátaláltál arra a kibaszott ékszögre! A legnagyobb problémám ugyanis az, hogy a penge a hegy felé nem szimmetrikus - és a leélezése sem az! 

Na hát szóval nem egy-két napom ment rá, ameddig megtaláltam, hogy mikor hogyan forgassam a cuccot. Ez kérem így kontármunka! (Azért nem csillan be, szóval jó munkát végeztem! De akkor is, bassza meg a kutyamindenit!) 

Ugyanez a probléma a hegy felől nézve. (Lehet, hogy katakiriba akart lenni?)

Nem fotoshop! Tényleg eltűnt a penge! ;) Ebből a szögből érdekes módon nem látszik a penge deformitása. Igaz, de facto a penge sem látszik! 

A platina, ami valamilyen rozsdamentes - hát mondjuk úgy, hogy "szálcsiszolt" acél - a nyél végén bizony nem lett eldolgozva. Nem nagy gáz (nem a lófaszt nem!), mert húztam rajta még kettőt a reszelővel, amíg beértem és a sorját lekaptam, de a platina belső feléhez már nem volt elég keskeny szerszámom, így hát az úgy maradt. 

A rugó egy kicsit csáléra áll, de ezt nem is rovom föl hibának, mert kell neki a tér. Ha befeszülne a platinák közé, akkor az nem lenne jó. Baromi erős és tart; ennyi nekem elég.

A körömvájattal átellenes oldali nyélrészen a tengelyszög mellett egy kicsit el van vetemedve a fa. Nem tudom ez azért van-e mert nem jó alapanyagból dolgozott a készítő vagy mert egyszerűen trehány volt? Végül is a használatot nem befolyásolja és eddig még tovább nem vetemedett, szóval ezen is túl lehet lépni.

Adok róla egy közelebbit is, mert ez így eléggé karcsú...

A pengehát nem lekerekítve van, hanem egyszerűen szögben lereszelve. Számomra nem egy megszokott dolog, de el kell ismernem, hogy gyors, egyszerű és hatékony megoldás - kérdés, hogy esztétikailag zavar-e valakit? (3500 forint alatt volt újonnan az ára - kurvára nem zavar! :D )

Picit mintha sorjás lenne a lelkem, de nem az ám! Csak csorbult egy pöttyet, amikor azokat a késő rézkori cserepeket néztem át, amiket néhány képpel fentebb láttatok.

Jó kis bicska ez, persze csak akkor, ha az ár-érték arányt nézzük. Ennyi pénzért ma már kínai gagyit sem nagyon kapsz, ez viszont össze van rakva rendesen - csak kicsit trehányul. De még egyszer mondom: kereskedőtől 3500-ért meg lehetett kapni. Amire nekem kell, arra éppen jó. Kapargatom vele a kis cserepeimről a rájuk kötött hidrátot és földet, néha vakolatot vakarok és persze ha minden kötél szakad, akkor ezzel kajálok. Na ez egyáltalán nem az a sajnálom-kategóriájú bicska, sőt! Ha a mérete érdekel, akkor a Kocsis Fejesgörbés posztban találsz róla képet. Na pont akkora! ;)

Értékeljünk! 

Az árát megéri. Vág, tehát késként használható. Szép? Hááát nem az. Nem köll mutogatni. Használni kell. Mint minden szénacélt, ezt is gondozni kell, mert különben elrozsdállik. Ha egyszer ráállt a kezed, akkor az élezéssel sem lesz gond. (Vennék-e még egyet? Nem. Annyira azért nem jó. 3500-ért inkább veszek mást, mondjuk egy tálca sört!)

Kora tavaszi csendélet medvehagyma pestóval, rozskenyérrel, pálinkával és a Mont Oriol hotellel. Főszerepben a Balla bicska.

Köszönöm a figyelmet!