Szevasztok kedveseim! 

Alakulnak a dolgok, túl vagyok egy sikeres költözésen, a munka miatt a seggem majd befagy, de ez a téli szezon már csak ilyen. Persze a blogra is jóval kevesebb időm jut, mint szeretném, ezért és mert kicsit a blog profilját is szeretném szélesíteni, most egy igazán különleges írást olvashattok.

Vendégszerzőnk Sapapa örvendeztetett meg minket néhány sorral. A későbbiekben az ilyen - mondjuk így kooperációs írásokból szeretnék minél többet. Az írást szó szerint közlöm. Kurzívval szedve a saját gondolataimat olvashatjátok. Így a világ legnagyobb születésnapi partijának közeledtével mi más is lehetne a téma? Fény, advent. 

¤¤

Szervusz, kedves olvasó! 

Én vendég vagyok ezen a blogon. Sapapa a nevem. Kevéske szabadidőmet szeretem a szabadban tölteni és a kevésből a legtöbbet kihozni. Ez nem azt jelenti, hogy nagy túlélő lennék, sőt...! Kevéske ismereteimet mások tudásának morzsáiból szedegetem össze. Könyvek, filmek, videók, blogok. Most a bozótmécsessel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. Ami már korábban megragadott: Makrai ales (Isten nyugosztalja!) és Papica könyvében (Bushcraft) és Steiger Oszkár blogjában egy kép. Oszi bá' blogja azért nagyon rendben vagyon ám prüntyőkéim! Tessék őt is olvasgatni szorgalmasan, mert komoly tapasztalati tudást oszt meg veletek! 

a ® mindkét képpel kapcsolatban a szerzőket ill. a tulajdonosokat illeti, a blog semmiféle kereskedelmi/haszonszerzési céllal ezeket nem használja, a cikkben való szerepeltetésük illusztrációs céllal valósult meg

Most, Advent idején, a mécsesgyújtás napi rutinunk része. Ezt a rutint akartam kicsit érdekesebbé tenni. Az első mécseseket, egy csigaházasat és egy dióhéjasat kókuszzsírral és egy darab fonállal csináltam a család megelégedésére. 

Igen ám, de bozótmécsesről beszéltem. Jött a gondolat, hogy hitelessé kéne tenni a bozótmécses készítését. Zsuzsikám elnéző mosolyától kísérve (ezek az aranylelkű nők már csak ilyenek: elviselik a mi dilijeinket - millió apró pusszantás nekik ezért!) nekiindultam hát a küldetésnek. Felszerelésem a következő volt: 

• szimatszatyor
• szalonna
• alma
• fatwood 
• szikravető (mert nehogy már gyufával gyújtsam meg :) ) 
• és kedvenc kiskésem (készítője Peter néven található a Késportálon ;) ) (úgy is mondhatnánk, hogy "anyablogunk" és kedvenc fórumunknak hol máshol is csaphatnánk ennél jobb reklámot! :D )

de meg úgy egyébként kicsi kutyád Poliszka :) nem ment veled?

Mikor megérkeztem a kiszemelt helyszínre, nekiálltam a falatozásnak. Imádom a szalonnát almával! Nem leszünk gasztroblog, de figyeljétek csak meg, hogy Sapapa ízlése kiváló - mondjuk ezt már abból is tudhatjátok, hogy kooperál velem... :D De egy kis komolyságot csempészve a humorba: igazi konyhatündér és a jó kajákról legalább annyira szívből beszél, mint a késekről. És persze az is nyilvánvaló, hogy nem dőlt be a Norbi updatenek... :D 

Falatozás közben nekiálltam az előkészületeknek. Azt eszeltem ki, hogy a dióhéjba szalonnazsírt kaparok és a magammal hozott piros cérnából kanócot sodrok. Átitatom szalonnazsírral és kész is.

Ezután nekiálltam a tűzgyújtásnak. Imádok tüzet gyújtani és a lángokat bámulni. Valami ősi béke száll meg miközben ropog a tűz és a lángok varázslatos táncát nézem. A szerkesztőség egyöntetű véleménye, hogy Sapapának igaza van. A legteljesebb mértékig. Aki olvasta a Csontbirgádot az tudja miről van szó. Aki esetleg látott egy-két filmet finnugor nyelvrokonainkról az tudja, hogy miről beszélünk. Ősibb misztérium ez, mint képzelni tudjátok! 

Bár nem ez volt a feladat, de sasoljátok, hogy a kis késecske milyen szép kaparékot tud, ugye!?

Miután pattogott a tüzem, törtem egy szál nádat, meggyújtottam és azzal a mécsest és ... semmi! A kanóc elégett, kialudt. Nobakker!!! Biztos vékonyka volt. Csináltam egy vastagabbat, meg egy még vastagabbat, ... kudarc. Itt gondoltam azt, hogy a blogba a kudarcot is meg lehet, meg kell írni! Elkezdtem összeszedni a gondolataimat (csak egy jó tanács tőlünk (mármint Sapapa és Bogyi bácsi részéről), főleg kezdő búskraftereknek: a kudarc után összeszedett gondolatok mindig segítik az előre jutást. Különösen akkor fontos ez, amikor nem kedvtelésből kell az erdőben fényt, tüzet, kisszéket, toronyórát lánccal stb... alkotnod, hanem esetleg életmentő helyzetben. NAaaaaaaaaaaaaaaaaaagy levegő, gondol-gondol (mint Micimackó :D ) és nyugi!), amikor rám mosolygott a szerencse egy koszos, tépett pamuttapló képében, ami a közeli horgásztanya korlátján lógott. Letéptem belőle egy csíkot, egy darabkáját belenyomkodtam az alaposan megfogyatkozott szalonnazsír-kaparékba és meggyújtottam. Azanya, micsoda fényár!!!

Így, a megfogyatkozott zsiradékkal is kb. 20 percig égett, mikor a dióhéj átvette a lángolást és még 10 percig égett. Gondolom, az eredeti mennyiségű zsírral lényegesen tovább égett volna. A konklúzió tehát az, hogy abszolút kivitelezhető egy bozótmécses, ha elszánt és találékony vagy, kis szerencsével megtámogatva! :) Azt elárulom még nektek, hogy otthon már leváltottam a teamécsest a diós és a csigás változatra. A kanóc majd pólóból lesz tépve és maradok a bevált kókuszzsírnál. A dió kb. egy órát bír, a csiga viszont több órán át ég, mivel több zsiradék fér bele. Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! :)

Fiúk-lányok, ennyi az én kiváló barátom Sapapa írása a bozótmécsesről. Hirtelen, hamar-gyorsan annyit teszek még hozzá, hogy tessék kipróbálni, megörvendeztetni vele a családot. Nézzetek a tűzbe és járjon át titeket ereje!