Szevasztok Kedveseim!

Csordogálnak a napok itt a kellemes őszben, jön a világ legnagyobb születésnapi partijává avanzsált ünnepkör (tudjátok: zsidók, Jézus, csillag, születésnap), de előtte még Szent Mihály napi vásárok, majd az ünnep aminek a nevét nem mondjuk ki és a farsang - kirakodó vásárok mindenhol.

Ha őszinte akarok lenni, akkor magasról bele kellene szarnom az egészbe és hagyni, hogy mindenki a saját feje után menjen, de hát hol marad akkor a közéletiség?! (ahogy szerkesztőségünket ostromló olvasók leveleinek ezreiből kitűnik!)

Szóval szaporodnak a különböző késes, bicskás facebook csoportok, ami egyrészről jó, sőt nagyon jó, mert olyanok is bekerülnek ezekbe, akik csak aligéppenhogy ismerték eddig a tradícionális magyar bicskákat, vagy éppen csak nagyszülői legendákból hallottak arról, hogy 'bicska' és most egy egészen új és meglehetősen színes világ nyílik meg előttük. Jó ez a készítőknek is, hiszen országos ismertséget lehet elérni egy-egy jól sikerült képpel, ami természetesen bevételt generál (Éles István örökbecsűjével élve - amit egy Keresztapás paródiában mondott el - "minden publicitás jó, kivéve a nekrológot!"). Ez ugyanakkor rámutat a magyar bicskás helyzet furcsa helyzetére is. A 21. században (AD! anno domini, ha valaki nem értené) sok, nagyon sok késkészítő csak a facebookon keresztül érhető el online. Ez egy olyan kórtünet, amivel kezdeni kell valamit - egy másik írásban erről hosszabban fogok értekezni. Most csak elég annyit megjegyezni, hogy kicsit olybá tűnik ez a helyzet, mintha megrekedtünk volna a feudális manufaktúra és a high-tech korszak között. De mondom, ez egy másik írás témája.

Szóval itt vagyunk mi, újdonsült arcok, akik csodálkoznak ráfele a bicskás világra és bár jóllehet van saját bicskánk, de újat szeretnénk és bizony ilyenkor elhangzanak kérdések:

"kit tudtok ajánlani?" "szénacél legyen vagy rozsdamentes?" "a maskara jó forma mindennapi használatra?" "hogyan élezzem meg?" Ismerős ugye? Nem kell beszarni, mert mindenki így kezdte, legfeljebb most már cikinek érzi, és nem vallja be. 

Ahogy a legtöbb területre igaz, úgy itt is áll a dolog: tapasztalás a legjobb, a tanulópénzt meg kell fizetni. Anélkül, hogy túlmisztifikálnám a dolgot, azt tudnod kell, hogy a bicska, a személyes tárgy, ami szinte a bőrödhöz tapad, az tulajdonképpen egy önismereti eszköz. Ahhoz, hogy a legtöbb örömöt okozza, ahhoz önmagadat kell megismerned. Mik a szokásaid, hogyan gondolkodsz, miként reagálsz dolgokra? Életérzés ez, semmi más. 

Én most úgy halkan súgva, ahogy szoktam, megpróbálok neked segíteni, javarészt arra alapozva, hogy én milyen kétségek között őrlődtem, amikor bicskát kellett választanom és a mai eszemmel átgondoltam újra azokat az időket. 

Az első és legfontosabb kérdés, amit mindig (MINDIG!) tegyél föl magadnak vásárlás előtt:

1. mi a jó retkes népitáncos bozontos isten faszáé' kell neked bicska? 

1a. (a = answer, válasz - mert én is ilyen kis retardált pöcs vagyok újabban, hogy hagytam magamon eluralkodni az ánglius kultúrát) mert férfi vagy és úgy érzed, enélkül nem vagy az.

1.2a. mert az asszony cikiz miatta, hogy neked miért nincsen

1.2.1a. mert a gyereked cikiz miatta

1.3a. mert rájöttél, hogy "gáz" kézzel enni a májkrémkonzervet

1.4a. egyszer vendégségben kinéztek, mert harapnod kellett a kolbászt

1.5a. normális ember vagyok, a ház körül és a munkám során kell egy vágóeszköz, amivel a fölmerülő feladatokat meg tudom oldani; tudom, hogy erre elég lenne egy 500 Ft-os sniccer is, de autentikusabb ha bicskám van

1.6a. egyéb (mind hülye, aki nem normális!)

Na, ha megvan a válasz, akkor lépjünk is tovább! 

De milyen bicska legyen?! - hát papesz, ez attól függ, hogy mire kell... ha behatolni (lásd: behatoló kés a késmánia reklámban...) akarsz, akkor inkább viagrát vegyél... -.-

Szóval a "Kell egy bicska" válasza megvan, gondolod? :)  Nézegetted az egyes készítők oldalait, fényképeit, a cimborád bicskáját vagy a vásárban láttál egy standot és megtetszett valamelyik? Ha tetszett, vedd meg! Ha bizonytalan vagy, hogy jó boltot csinálsz-e, akkor olvass tovább! 

• Nincs olyan, hogy "a bicska legfontosabb része" - aki ilyent mond neked, azt válasz nélkül hagyd ott! Ha jól számolom, akkor úgy 15 különböző alkatrész tökéletes összhangja adja ki a bicskát (rugó, penge, 2 platina, 4 bakni, 5 db szegecs, 2 oldalon a nyél borítása), persze ez a szám változhat. A penge a legfontosabb? Igen? Vágsz vele, mint az ökör, de a nyélpanel leesik. Vagy csúszik. Vagy kiáll egy szegecs és bassza a tenyered. Vagy a rugó a legfontosabb? Tart, mint az állat, de a penge olyan csálé, hogy inkább  bumeráng, mint bicska. Remélem ebből a kis tallózásból látszik, hogy nem lehet egyetlen alkatrészt sem kiemelni. Olyan precíz kis műszerek ezek, amit nem is gondolnánk. 
• Ha "egyben" van, akkor megint nem nagyon lőttél mellé, de azért vegyük kicsit jobban górcső alá, hogy merre és hogyan. 

A szénacél kontra rozsdamentes vita

Mai eszemmel ha első bicskát vennék, az akkor is szénacél lenne, ha bugáznom kellene hozzá a vasat. :) De az első bicskámat nem a mai eszemmel és tudásommal vettem meg, hanem én is hallgattam mások tanácsára és rozsdamentes lett a szentem. Kezdjük tehát itt is a rozsdamentessel!

Sok, nagyon sokféle rozsdamentes acél létezik. Ezek egy részéből készítenek csak késeket, azaz mondjuk úgy, hogy egy részük alkalmas csak kések készítésére. Még ez is egy áttekinthetetlenül nagy kupac, de azt tudnod kell, hogy a magyar készítők tényleg limitált számú fajtával dolgoznak. A limitált számú anyag közül kiemelkedik az ún. Solingeni acél. Ez, és ez szinte minden acélfajtánál így van, millió néven él, aminek oka egyrészt, hogy hasonló anyagösszetétellel több gyártó is készíti, másrészt, hogy eladója válogatja, hogy ezek közül éppen melyik elnevezést használja. (Krupp, KO-13, Wnr 4034). Ennyire mélyen én nem is megyek bele az acélokba, mert nem túlzás, hogy könyvtárnyi irodalma van és nálam hozzáértőbbek is késhegyre menő vitákat tudnak folytatni róluk.

Amit fontosnak tartok az első bicska megvásárlása előtt az az, hogy ha már rozsdamentes, akkor ez a KO-13 legyen. Ennek nagyon egyszerű oka, hogy könnyű élezni. Így, aki nem jártas az élezésben az is játszi könnyedséggel meg tudja tanulni. Utána már nézegethetsz más acélok irányába is, de belépőszintnek ezt érdemes kipróbálni. 

A rozsdamentes penge nem igényel különösebb törődést. Évek múltán sem lesz foltos, vagy színeződik el. Azon sokat szoktam kacagni, amikor a penge éltartásáról évődnek mások. Minden a használat függvénye! Amikor kézből szalonnázol, kenyérrel meg paprikával, akkor a évekig elvagy élezés nélkül. Kb. 2 hónapja éleztem meg kollégám bicskáját, amit 20 (húsz!!!!4!!!) éve használ - gyári éllel! Igaz, porcelántányért még távolról sem látott a penge! Ja kérem! Mint említém vala az bicska az önismereti eszköz vala! Hogy te a reggelidet porcelánról fogyasztod? Semmi gond! Tanulj meg élezni és mindig éles bicskád lesz. Tapasztalatból írom, hogy nekem egy heti porcelánozás után kell fenni az aratómat. Bírná az még tovább is, de nekem van olyan dilim, hogy ne csillanjon be az él.

A szénacél ezzel szemben egy teljesen más világ. (Persze ebből is millió fajta létezik.) Ezek az acélok "érnek". Savas/lúgos hatásra elszíneződnek, patina keletkezik rajtuk. Az érés közben "szagosak" és adott esetben ízesek is - de bolond az, aki a pengét nyalogatja! Az étel ízén mit sem változtatnak! A "szag" erőssége acél függő - érzékelése meg egyén függő. Engem még sosem zavart. Amikor már patinásodott, akkortól mind a színezés, mint a szaghatás gyakorlatilag a nullára csökken. Éppen ezért vannak akik gyorsítják az érést mustárral és horribile scriptu kólában áztatással; nos számomra olyanok ők, mint akik szeretkezés előtt fölállítják maguknak, hogy az előjátékkal már ne kelljen törődni - a legizgalmasabb részt sietik el a dologban. Szokták mondani, hogy a szénacél veled együtt érik, és ez így van. 

Használat után az ilyen pengéket szárazra kell törölni. Mondják, hogy ha huzamosabb ideig (de meddig?) nem használod, akkor vékonyan olajozd be, hogy a levegő nedvesség tartalmától ne rozsdálljon. Hááááát a fene tudja. Nálam hónapokig volt, hogy kihasználatlanul hevert szénacél pengés bicska és kutya baja nem lett. Meg még a 8-as Opinelemet évekig nem használtam és ez már meglátszott a pengén. Egy jó köszörűs azonban fölpolírozta és megint minden olyan volt, mint új korában. Így azt mondom, hogy a korróziótól ésszerű használat mellett nem kell félni. Megélni, ahogy a szénacél érik, az meg maga a csoda! 

Élezni, anyagszerkezetükből kifolyólag könnyebb őket, mint a komolyabb rozsdamentes acélokat.

A penge keménysége, az ún. HRC (Hardness Rockwell Cone) szokott még nagy vesszőparipája lenni az embereknek. Fogadd el, hogy aki a kést készíti, az pontosan tisztában van azzal, hogy az az acél, amivel ő dolgozik az milyen keménységen hozza a legideálisabb tulajdonságait (ezt egyébként a gyártók meg is határozzák - igaz, a késesek ettől némileg eltérő eredményeket kapnak néha). HRC ügyben egy igazán jó kis írás az egyik kedvenc magyar késesemtől. Éppen ezért a HRC-től ne tedd függővé a késvásárlást! 

A penge formája tulajdonképpen mindegy. Arra, amire kell, arra mindegyik tökéletesen alkalmas, itt már tényleg az egyéni ízlésed dönti el, hogy mi tetszik. 

A penge hossza kritikus kérdés. Ma Magyarországon közterületen, legálisan csak a 8 cm vágó és/vagy szúróél hosszúságot meg nem haladó késeket hordhatod. Nem titok, hogy ezzel én úgy vagyok, mint a legtöbb nő: ez kevés. Nekem a 9-9,5 cm az, ami késben ideális. De ez megint egyéni felhasználási szokás kérdése. 

Bicska 2-3 mm-nél vastagabb pengével szerintem már oktalanság. Nem javaslom. 

A nyél

Egy vagy két bakni ez jelen esetben lényegtelen. A nyél anyagának én a természetes anyagokat erőltetném. Az agancs gyorsan érik. Szépen besárgul, "múltja lesz" és eszméletlenül elkezd tapadni! A fa szintén kiváló, ahogy a szaru is.

Fa és agancs viszonylag "igénytelenebb" anyagok, sok törődést nem igényelnek. Tapadásuk biztos lesz, de azt gyorsan hozzáteszem, hogy a bicskákat nem extrém erős igénybevételre tervezték! 15 éves vadkant ne bicskával nyúzzál és ne ezzel vágd át a medencecsontot! Normál esetben az ujjad nem fog rácsúszni a pengére semmiképpen.

A szarura figyelj oda! Gyönyörű szép anyag, nagyon látványos, de ha a szépségét meg akarod őrizni, akkor ne baszd zsebre a lakáskulcsod mellé. Összekarcolja. Tokból is olyant válassz neki, ami nem nittszegecses, patentos (ha az, akkor a fémrész ne találkozhasson a bicskával, mert összekarcolja). Ha meg szarsz rá, hogy karcos lesz-e a szaru, akkor végül is mindegy. :)

Rugó

Ez szénacél. Erős legyen-e vagy sem? Véleményem szerint mindenképpen erős. Az tart ellent a pengének, ezért mindenkor hasznos, Ugyanakkor számíts rá, hogy az erős rugó becsukáskor is erős lesz és egy adott pont után (ez ideális esetben az a pont, amikor a penge a nyéllel vinklit zár be) hirtelen és baromi erősen rántani fog visszafelé - ha ott van az ujjad papesz, akkor ez bizony fájdalmas lesz! 

Tok

Ebbe nem nagyon kell beleszólni. Az ún. pásztortokok most reneszánszukat élik. Jó megoldás, igen-igen látványos, "életérzéses" ilyent hordani, bár nekem a munkám során nem vált be. Nem kocsiból ki-be szálláshoz tervezték. Amúgy imádom, és gyakran hordom is. Vedd figyelembe, hogy mivel látványos, így a rend éber őrei figyelmét is magára vonhatja - lásd az előbb elmondottakat a 8 cm-ről! Plusz infó, ez eddig kimaradt: a pásztortok kemény, meszesen szárított bőr. Ne is várd, hogy majd meg fog puhulni, mert nem fog! Nem arra találták ki ugyanis! A szarunyelű bicskákat össze fogja karcolni!  

Manapság az igényesebb bicskások már készítenek/készíttetnek bőr tokokat is az általuk gyártott bicskákhoz. Ezek formatervezett generál tokok, egyediség nélkül, de funkciójukat maximálisan ellátják. Ha nem szeretnéd zsebben hordani a bicskát, akkor ez mindenféleképpen a legjobb megoldások egyike. Egyedi elgondolás alapján bőrösök művészi kivitelű és ennek megfelelő áru tokot is készítenek. 

Tanácsok a vásárláshoz

Ha standon, a készítővel szemközt állva veszed, akkor nincs sok tennivalód. Ha kérdésed van, kérdezd meg. :) Ha nem készítőtől veszed, hanem mondjuk használtan, vagy éppen nincs ideje másik kuncsaft miatt veled foglalkozni, akkor viszont ezekre figyelj oda:

• a penge és a rugó egy vonalba kell, hogy essen
• a penge becsukva, csukás közben hozzáér-e a platinához? (nem szabad hozzáérnie!)
• a penge középre zárása vagy éppen középre nem zárása nem kritérium! tökéletesen tud működni a bicska úgyis, hogy a penge nem középre zár! azért szokták szeretni, hogy a penge középre zárjon, mert használat közben ahogy a nyél nedvességtartalma váltakozik, úgy a penge is vándorol. 
• szegecs ne álljon ki sehol sem a bicskából
• becsukva a pengét megnyomva, annak a rugó irányába el kell mozdulnia (ún. cvikkolás, cvikkol-e a penge?). ez azt jelenti, hogy van elég hely a penge és a rugó között. Nézd meg, hogy a penge beleüt-e a rugóba! (Ha igen, akkor hagyd ott, mert csak mindig ki fog csorbulni) Bicskát nem úgy csukunk be, hogy csattanjon, mert ilyenkor még a legjobb bicskánál is (a fizika törvényei miatt) bele fog csapni a penge a rugóba! 
• az élét fény felé tartva, mozgatva nézd meg - nem szabad becsillannia! Ha becsillan, akkor az arra mutat, hogy a penge vagy a rugóba, vagy a platinába beleér. 
• ne legyen kitörve, kicsorbulva még kisebb darab sem a pengéből! amit szemmel látsz, az már nem jó! Az ilyen készítő vagy gondatlanul tárolta a kést, vagy ami még elkeserítőbb: hanyag munkát adott ki a kezéből! 
• nyitott állapotban a penge nem lötyöghet semmilyen irányban

Ezeket a szempontokat betartva nem foghatsz mellé.

Ha interneten keresztül veszed meg a bicskát, akkor sem egészen lutri a dolog. Érdeklődj azoktól, akiknek már van az adott készítőtől termékük, mi az ő véleményük? (Ezt egyébként szinte mindig érdemes megtenni) Nézd meg a készítő saját maga és mások által készített képeit (Az a késes, akinek a 21. században nincs online felülete, legyen az bármilyen! az lehet, hogy kiváló késeket készít, de nem fogja tudni kihasználni tehetségét. Sajnos ilyen a világ: online élünk, globalizálódunk miegymás, szóval haladni kell a korral!) 

Magyar készítők általában élethosszig tartó garanciát vállalnak a saját termékeik rendeltetésszerű használatából eredő sérüléseire, de (azaz DE!) erre mindig érdemes rákérdezni. Én új bicskához igazolólapot (certifikátot) már kaptam, de garancialevelet még nem (az más kérdés, hogy a certin már sokan feltüntetik az alapvető garanciális tudnivalókat). Egy jó időben feltett, okos kérdéssel sok, nagyon sok esetleges későbbi kellemetlenségtől meg tudod óvni magad és a készítőt is (ha a választ mondjuk emailben vagy nyomtatva is megkapod, akkor meg még szebb a dolog). 

Röviden, nagyon röviden ennyit tudtam elmondani. Sok dolog kimaradt még és a legfontosabbat még nem mondtam: ha bizonytalan vagy, akkor kérdezz. Hülyének senki nem fog nézni, mert egyszer mindenki tett föl kérdéseket - csak van aki önmagának. ;)

Na ennyi kedveseim! Élvezzétek az életet!