Száguldó riporterünk tollából és képei által gyors bemutatása a legújabb hozzám került bicskának. Sapapa éltárs által csere útján került hozzám, ergo használt. 

Az az igazság, hogy ez a típusú bicska régóta bakancslistás nálam, de úgy voltam vele, mint a legtöbb szalonnázóval: túl keskeny a penge ahhoz, hogy kajáláson kívül másra is használni tudjam. Azaz pontosítok: ezzel csak asztalnál, tányérról lehet enni. Ez meg nálam ugye ritka dolog szokott lenni általában, ezért sajnáltam kiadni egy új darabra a pénzt. Na de hát ugye, ami késik, az nem múlik és kóbor kutya seggét is érheti a szép tavaszi napfény, ezért 2016. november 5-én elcseréltem a Varga caklimat ("gulyásbicska") erre a kecses kis jószágra. Hol is kezdjem?

Hosszú és kecses a nyél, a penge felé szélesedik, szépen kézbe simul, igaz nincs is lapátkezem. Az illesztésekkel nincs gond, szépen ülnek azok a helyükön. A hátsó szegecs is rézből van, ez kicsit megbontja a "dinamikát", de nem zavaró. A markolat a kecses vonalvezetéshez képest igencsak széles, de véleményem szerint ez kell is, ha rá akarunk fogni. Arányaiban igencsak szemrevaló. Akik azért idegenkednek a magyar tradiktól mert "kiáll" a penge tövének vége a markolatból és félnek, hogy ez kivágja a zsebet (nem vágja ki egyébként, de mindegy, minek is tépem itt a számat?) azoknak ez a bicska ideális. Ebből aztán nem áll ki semmi. (Ugyanakkor tekintélyes hossza miatt nem mindig kényelmes zsebben hordani! Nekem a kis kék kantáros naciban szépen elfér, de farmerben már nem kényelmes.) A rugó kellően erős, a penge nem kotyog, nem mocorog semerre. Anyaga a jól ismert 4034-es solingeni acél, annak minden előnyével és hátrányával. Az él vonalvezetése nagyjából a penge felétől folyamatos ívben tart a hegy felé, a hegy a középvonal fölött található. Becsukva a penge balra húz, de nem ér hozzá a platinához. 

Szemre a bicskát franciás könnyedség jellemzi, én egy "leheletnyi" Laguiole utánérzést érzek a nyélen; leginkább egy Louis de Funés (a blog betűkészlete nem engedi a diakritikus jelek használatát, de te természetesen tudod, hogy Funés nevében az 'e' tompa ékezettel áll [accent grave] és nem úgy, ahogy most leírtam) filmben tudnám elképzelni. Az a fajta bicska ez, amit otthon a konyhaasztalnál szívesen használ az ember hétvégente. "Horgászbicska" néven fut a készítőnél, kapható pikkelyező pengével együtt is, aminek a végén horogkiszedő van. Halbontáshoz pl. tényleg jól használható a keskeny és vékony penge. De én mondjuk idén (2017) tavasszal már a szomszéd mogyorófájának átlógó hajtásait is ezzel vágtam le és egyáltalán nem csalódtam a bicskában. Na jó, azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel nem irtanék ki erdőket, de ez a gallyazás jól mutatta, hogy éppen a kicsit keményebb munkától sem kell félteni. 

Összességében egy jól összerakott bicska ez, aminek "dizájnja" jól átgondolt, szépen vezetett vonalakból áll és szépsége mellett funkcióját is tökéletesen betölti. Ha idegenkedsz a szalonnázók egyenes vonalvezetésétől, akkor ez egy tökéletes alternatíva a könnyű, kajálós kések kategóriájában.

 Szemre adja a franciás könnyedséget.

Nincsenek nagy lyukak az illesztéseknél - és ez már egy használt bicska, tehát az anyag érett!

Az én csöppnyi praclimban is elfér. Úgy 9-es kezem van.

Nem sok hely marad a penge és a platina között, de azért marad. :)

Az élezésre megint nem lehet panasz.

Talán itt látszik a legjobban a kecses vonalvezetés. (A háttérben Turcsi figyeli élénken, hogy most akkor mi is ez a kezemben így etetés közben.)

Ezt átéri; a bőrre keményen rányomva átviszi azt is. :) Szerintem erre ideális!

Falatozni meg igencsak jó vele! :)

Ez egy nagyon jó kis bicska, nem mondom, hogy "húúúúúú de nagyon sokoldalú" felhasználási lehetőséggel, pláne nem tapasztalattal, de azokon a helyeken, ahol használtam, ott eddig csődöt nem mondott. Szemre is tetszetős, árban is kellemes.

Muszáj megemlítenem Nagy Istvánék honlapját, ami a magyar késes palettán egyedülálló részletességgel rendelkezik! 

Nemcsak leírják, hogy milyen feladatra ajánlják a bicskát ("Étkezéshez, túrázáshoz, kisebb munkákra, hétköznapokra használatos") - ezeket ugyebár én is tapasztaltam - hanem arra is fölhívják a figyelmet, hogy milyen ápolást igényel. Külön piros pont, azaz piros pontok, hogy áttekinthető az oldal, meg azért is, hogy rajta van a bicskák minden metrikus adata! Még a súlyuk is!!! Jár a pozitív értékelés a "Tudástár"-ért is, amit igencsak ajánlatos átböngészni a kezdő késeseknek! Egyetlen negatívum, hogy a honlapon árak nincsenek, de tekintve, hogy millió és egy viszonteladót fölsorolnak, ahol a termékeket meg lehet venni, így nagyjából érthető is ez a hiány. Nyilván más-más árképzéssel dolgoznak ezek az üzletek.

Azt hiszem, hogy ez a bicska megmutatja, hogy rejtőzik még potenciál a magyar bicskák piacán és azt is, hogy igenis lehet ezeket a késeket is a kor színvonalának megfelelően marketingelni, csak hát piszok sok idő és pénz kell hozzá.

Ezt a bicskát, senkinek és semmiért nem adnám oda. Ez a "kell" kategória, ami számomra az otthon nyugalmát és békéjét jelképezi. Ha kedvet kaptál egy ilyen bicskához, akkor tudod mi a dolgod!