Szevasztok Kedveseim!
A minap olvasgattam egy cikket a neten, amiben az EDC bicskákról volt szó. A szerző nem magyar, még csak nem is európai, így én hiába tépem a számat, hogy EDC az egggyenlő (=) 'a bicskám' kifejezéssel, szóval látom ám, hogy ő itt inkább a modern folderekre gondol, de akkor is, na! (Nem fejtem ki, hogy mi a különbség a folder és a bicska között. Majd rágyüssz magadtól! :P ) A lényeg, hogy ez a barom, nem tudok rá jobb szót, leírja azt, hogy amikor elő kell vennie a folderjét mások előtt, akkor félve teszi, inkább csak félig nyitja ki, nem látványosan nyitja ki (szinte szégyenli baszod! hát mondjuk egy ilyen modern foldert lehet, hogy én is szégyellnék... :D ), nehogy megbotránkoztassa a nagyérdeműt!!!! Na ez volt az a pont (úgy kb. a 6. mondata a cikknek), ami az egekig baszta föl a vércukromat és hirtelen fölindulásból kevertem magamnak egy nagyfröccs + skót whiskey kombót, mert különben agyvérzést kaptam volna! (Külön szégyen, hogy régészként végzett a lelkem! Sic transit gloria mundi! :'( )
Lényegében ez a mai írás témája is: miért fél az NKP (Non-Knife People ~ kés nélküli ember - nem úgy kés nélküli, hogy most éppen nincs nála, hanem úgy, hogy de genere be van fosva a vasaktól)? Mi az, ami viszolygást, visszatetszést kelt ma egyesekben, amikor valaki bicskát vesz elő? A magyar társadalom jelentős szelete ebbe a körbe tartozik egyébként, szóval nem elhanyagolható a kérdés - már csak a békés társadalmi együttélés okán se. Másrészt tuti te is találkoztál már ilyen egyedekkel.
Az eredeti írást természetesen böngészd át magad is, de egyáltalán ne vedd komolyan! Nem is lehet az olyannal érdemben foglalkozni, aki azon aggódik, hogy a folder zsebklipsze tönkreteszi a naci zsebét (hüpp-hüpp) és JAAAAJ mit lehetne tenni? Ne használj zsebklipszet, te barom! (A faszé' nem engem kérdeznek, amikor ilyen nagyon tudom osztani az észt... :D ) Meg érted ilyeneket ír le, hogy "ne nyitogassuk csak úgy, az érzés kedvéért nyilvános helyen, mondjuk bevásárlás vagy éppen az új jogsinkra való sorban állás közben". De most komolyan van olyan, aki ezt ma, mondjuk itthon, csak úgy, az érzés kedvéért megteszi? Tényleg ennyire retardált a társadalom? Érted, ha már erre föl kell hívni a figyelmet, akkor ott nem csak az NKP-vel van a baj, hanem azzal is, aki kést hord, mert az egy degenerált hülye! Abban nincs felelősségérzet, az egyéb aljasságokra is képes! Ja és persze nem fog egy netes írástól megváltozni. A késviselés igenis felelősség, és aki ezt nem látja be, annak nem szabad hordania!
Na visszatérve a kérdésre: miért retteg a NKP?
Érdekes kettősség figyelhető meg a magyar társadalomban: egyrészt ugye közkeletű, hogy magyar ember (és az emancipáció minden vívmánya és eredménye ellenére, távol, nagyon távol a divatos gender-elméletektől, az 'ember' itt és a történelem jelentős részében a férfit jelentette - bocsi hölgyek!) bicska nélkül még a kertkapun se lép ki. A magam részéről ehhez hozzáteszem, hogy én a lakásban is mindig magamnál tartom. Tuti akkor kell, amikor nem lenne nálam. Volt már rá példa, ne röhögj! Másrészt a másik szelete meg a felháborodás hangján azt mondja, hogy "de hát minek neked kés?!" Akkor most legyen okos az ember!
Felütésként tessék elolvasni Lackfi János humoros, félig igaz - félig tán nem annyira az, írásait és utána haladjunk tovább.
Mostan van a továbbhaladás...
Az NKP tehát az a fajta, aki életében a konyhán kívül nem használt kést, ott is csak olyanokat, amik "a meleg vizet sem viszik el", valószínűleg van olcsóért kerámia kése, mert aztatat "nem kell élezni" (nem mintha élezni egyébként tudna), a kantinban a műanyag valamivel nyisziteli a papírvékonyra klopfolt rántott húst és a boltban szigorúan a vákuum csomagolt, leheletvékony és marha drága szalámit hajlandó megvenni. Be sem látja, el sem tudja képzelni, hogy hozhat az élet olyan helyzetet, amikor vágni kell valamit. Gallyazni? Zsíros kenyeret kenni és ahhoz lila(még mindig rettegve írom le ezt a 'lila' szót)hagymát vágni? Kimenni és a füstről leakasztani a szalonnát aztán egy jó csíkot vágni belőle? Ugyan már! Hát mit képzelsz te? Komfortban él, ahol mások mondják meg, hogy mikor és mit és hogyan kell ennie, vennie, miből milyen méret kell és mit mire használhat. Egyfajta burok ez, amiben csak a maga elcsökevényesedett képességeit használhatja, hiszen az eszközhasználatot nem tanulta meg! Írtam korábban, hogy a kés, a vágás a legkorábbi időktől az emberiség része. Ez volt az első szerszám, aminek a használatát meg kellett tanulni és hiszem, hogy a preliterális társadalmakban ez volt az első eszköz, ami a finommotorikus képességeket fejlesztette. Közkeletű itthon, hogy amikor a gyerek be tudja kötni a cipőfűzőjét, akkor már elég fejlett az említett képessége, hogy írni is tanuljon. Hát én azt mondom, hogy ha a cipőfűzős dolog oké, akkor már bicskát is tudna kezelni... Egészen kiváló példa erre nyenyec rokonaink esete. A teljesen nyilvánosan elérhető képeken jól látható, hogy csórikáim már abban a korban magabiztosan használják a kést, amikor másutt a kölkök még egyedül az orrukat sem tudják kifújni.
Eeeegen azt a kis mosolykát figyeljétek ott szemben azzal a haleffel! :)
Csúszós, iszamlós, véres cafat. Tartani sem egyszerű, ő meg a fogával tépi és a feszülő cafatot metéli el. hány éves lehet? 8-9?
Szóval az NKP soha életében nem került olyan helyzetbe, hogy önmagának, a saját eszétől kellett volna valamit megoldania. És nem nagyon tudja elképzelni, hogy ezt az egészet máshogy is lehet. Elfogadta a világot olyannak, amilyen. Persze, hogy ehhez képest félelmetes látni valakit egy kiscaklival, amint éppen narancsot hámoz a vonaton! Ugyi?! :D Röhej, de így van. Retteg, mert csak azt látja, hogy "FEGYVEEER" - amivel enni is lehet, holott inkább ESZKÖZ, ami fegyver is lehet. Véleményem szerint, amíg nem érti meg valaki, hogy egy csavarhúzó, de akár egy székláb is lehet adott esetben fegyver, mégsem fél tőle senki, addig sok mindent nem tudsz kezdeni az NKP-val. Aki járt már valamilyen önvédelmi tanfolyamra és ne adj isten ott még magasabb szinteket is elért, az pontosan tudja, hogy emberölésre a kés nem a legjobb eszköz - bár tényleg jobb, mint egy székláb. Gondolj csak bele: egyrészt elő kell venni a tokból, zsebből, bárhonnan, másrészt ki kell nyitni. Ez az idő, bár a másodperc tört része is elég hozzá, azért 1-2 mp-ig is eltarthat. Na ez alatt olyan szépen megrúgdoshat valaki, aki fölkészült, mint annak a rendje. Plusz míg előveszed, tetszik vagy sem, de lényegében védtelen vagy, mert az agyad arra a mozdulatra koncentrál, hogy a "fegyvert" elővedd. Ha már elővetted, akkor jön megint a cifra része: ahhoz, hogy megszúrd, megvágd ugye közel kell kerülni hozzá. 8-9 centivel hosszabb csak a karod a kés által. És késsel támad, másik testrészt ritkán használ, hiszen a penge erőssé tesz. Amint a 8-9 centis veszélyt a védő elhárította, onnantól kezdve már egészen "egyszerű" a dolog, hiszen a támadó elsősorban arra fog koncentrálni, hogy a kést kiszabadítsa és újra használhassa. Az pedig "rengeteg" idő. Egy szúrásba nem hal bele rögtön az ember, van ideje küzdeni. Lélekjelenlét kérdése az egész - mondja edzőm, aki többek között Boszniában is szolgált. Szóval fegyvernek nem éppen a legjobb, bár kétségkívül használható arra is. Az NKP tehát valójában ezt a folyamatot nem érti meg. Őneki csak az lebeg a szeme előtt, hogy "megkéseltek" valakit az utcán, nálad kés van, tehát te is potenciális gyilkos vagy. Kövesd a logikáját, ha tudod - ha nem tudod, akkor most leírom neked érthetően: "elütöttek" valakit az utcán, neked kocsid van, tehát te is potenciális gyilkos vagy. Statisztikailag sokkal több lövöldözéses emberölés történik mint késeléses, ahogy sokkal több halálos áldozatot követelnek a közúti balesetek, mégis ugye ezek más megítélés alá esnek. Hallottad már, hogy pl. a sportlövők ellen ágálnak? Én sem. A lövészetet éppen most akarják oktatási anyaggá emelni.
Azért fél tehát a késektől, mert soha életében nem tanulta meg használni, nem tanulta meg tisztelni a szerszámot. Ez pedig nem a bicskások hibája, nem a szülőké és nem a társadalomé. Ez egyes egyedül az övé! Beteg emberek, akiket már nagyon nehéz, szinte reménytelen gyógyítani.
De mit kezdjen egy bicskás egy ilyen társadalomban? Tegye azt, amit az említett cikk írója és használja szemlesütve, félig nyitva a bicskáját? Én a magam részéről magasról szarok rájuk. Mások elmeroggyantsága miatt én még nem leszek bolond. Ahogy a nagy és igazán soha meg nem értett művészlélek P. Endre az Osszján frontembere (szándékosan nem 'énekest" írtam) oly' igen andalítóan dalolta: igazság akkor is van, ha egymagad vagy. Engem sohasem feszélyezett, ha társaságban elő kellett venni a bicskámat. Én igenis ezzel eszek a munkahelyen és étteremben is (persze csak ha párom nincs ott, mert olykor rosszallóan néz; én meg olyan vagyok, hogy nem félek semmitől, kivéve az asszonyt és a medvét, bár ha jobban belegondolok, akkor a macitól annyira nem is... :D ). Hiszem, hogy igazán félni csak attól tudunk, amit nem ismerünk. Éppen ezért hibásnak tartom azt a megoldást, hogy úgy használjuk (a hangsúly a használjukon van, tehát nem csak öncélúan, a hangja miatt nyitogatjuk-csukogatjuk!) a késünket, bicskánkat nyilvános helyen, mintha beszartunk volna. Tudomásul kell venni, hogy igenis vannak élethelyzetek, amikor egy éles vasdarab sokat érhet. Hogyan viszonyuljunk tehát a NKP-hez? Szeretném azt hinni, hogy a vonal túlsó végén is értelmes emberek vannak, de ez - tapasztalat - nem így van. Az esetek többségében legalábbis nem.
Klasszikus történet következik (klasszikus, mert már sokaknak elmeséltem): balatoni vitorlázás, baráti társaság, néhány arcot ismerek, néhánnyal ott ismerkedünk meg. Este a teraszon ülünk az asztalnál, fröccsözgetés és megéhezés van. 3 pasi (30 alatt, de 25 fölött), 2 leányzó. Kerül az asztalra kenyér, meg némi húskészítmény. Utóbbi szeletelt, előbbi ahogy az istenek megteremtették, félbevágva, de egészben - mondhatnám úgyis, hogy megfogyva bár, de törve nem... :) Szóval egyik fiatalember kapja a konyhakést és a levágandó karéjt fogva elkezdi kínozni a konyhakéssel a kenyeret. Igen, azt a végét fogta, amit le akart vágni. Jól olvastad. Ez két dolgot is jelez: 1. életlen a kés, és ami még fontosabb 2. ez a balfasz még életében nem vágott magának egy szelet kenyeret. Ha mondjuk 6 éves lenne és nem 26, akkor ez még megbocsátható, de így?!?!?! Aktivitás leállít, Bogyi bácsi előkapja a Kocsis caklit és hónalj-alól kanyarít egy tökéletesen szimmetrikus, szabályos szeletet az istenbarmának. Persze rögtön jön a kérdés, hogy "miért van nálam bicska?" Most komolyan mondjam el a választ? Azért mert ilyen balfaszokkal vagyok körülvéve, azért bazdmeg! Ez az ember szavazni fog, ne adj isten még gyermeket is nemz és akkor mi lesz!? Magyarázhatod ennek, hogy majd én megcsinálom magamnak, a magam szája íze szerint a falatot, ezek a fajták nem értik meg. Ő világ életében NKP marad és ebből a kényelmes burokból soha ki nem fog jönni.
A másik fajta az, aki megérti amit mondasz, meg is szemléli esetleg a művelet után a szerszámod, talán még meg is jegyzi, hogy nagyapámnak/apámnak is éppen ilyen van (soha, de soha ne kérdezz rá, hogy "ki a készítője?", "hogy néz ki?" stb... mert semmi érdemlegeset nem fogsz megtudni és csak megölöd a beszélgetést, helyette csak jegyezz meg annyit, hogy "ő is értelmes ember" és engedd el a fonalat), aztán rákérdez az árára és bármit mondasz, hidd el hanyatt fog esni. Sokallja majd. "Ezért ennyi pénzt kiadni?" Jaj Mucika, ha tudnád, hogy csak a felét vallottam be a negyedének, amikor válaszoltam az előbb, akkor még tán a hajad is kihullana! :D Ilyenkor szoktam én azt mondani, hogy ha nem lett volna most itt a bicska, akkor mihez kezdtél volna? Ez az ominózus beszélgetés elhangzott egy füllesztően meleg júliusi napon gyümölcsszedés közben, amikor a cifrafosás elkapta kollégát és a kötözős gatya madzagját el kellett vágni, mert kibogozni már nem maradt idő. "Mennyit adsz egy jó szerszámért?" Ezt lehet még válaszolni nekik. Ha (HA!) meg tudod vele értetni, hogy a bicska egy olyan szerszám aminek hegye és éle van, akkor nyert ügyed van. Még az is lehet, hogy előkotorja majd ő is a fiók mélyéről a saját ezeréves svájciját. Nem menthetetlen az ürge, de az elején olyan, mint a szűzlány: még be kell járatni.
A harmadik a legjobb eset, amikor faszikám, puncikám tkp. nem NKP, hanem birtokol valami késre emlékeztető dolgot. Ez vagy egy svájci - ezzel van a legkönnyebb dolgod, vagy valami piacos kínai vacak (és már most mondom, hogy Kínában nagyon szép és használható folderek készülnek újabban!), ez meg nem egyszerű eset. De őket hagyjuk is, hiszen végeredményben egy brancsba tartozunk.
Nem hiszem, hogy az a jó megoldás egy NKP-val szemben, ha szemérmesen elfordulok, mint a kutya, aki odaszart a küszöbre és most szégyenli magát. Legalább olyan természetességgel kell elővenni egy bicskát, mint ahogy a zsebkendődet húzod elő. Ha tényleg elhisszük magunkról, hogy "magyar ember bicska nélkül sehova", akkor viselkedjünk is így. Mert egy jó bicska akkor fogja igazán megmutatni magát, amikor szükség lenne rá, de nincs ott - azaz csak nálad van. Ilyenkor a legkajánabb vigyor kíséretében tessék osztani az észt, hogy "na ugye én megmondtam!" :D
Az ilyen félve elővevős írásokat meg kezeljük a maguk helyén: maflák írják ezeket mafláknak.
