Sziasztok!

A mai bejegyzés apropójául három dolog szolgál: 

1. sokan kérdeztétek, hogy kifejezetten "túrázás" témájában miért nem születik poszt
2. az ősz közeledtével nekem is több időm lesz a lelőhelyeinket járni
3. szeretném bemutatni mindennapos kis tarisznyámat és ennek kapcsán mondhatni, hogy "mindennapos" kódorgásaim helyszínét is

Vágjunk is bele! 

Alapelvem, hogy adott feladatra célirányosan az ahhoz szükséges szerszámot használjuk. Ezt az elvet igyekszem az élet minden területére átültetni. Nekem nincs EDC pakkom, de van néhány dolog, ami mindig velem van, ha beteszem magam mögött a hacienda nagykapuját. Alap, hogy bicska nélkül sehova. :) Lakáskulcs, zsepi, óra és nagyjából ennyi. Persze ez munkanapokon kiegészül még egy kulacsnyi vízzel, telefonokkal, (töltőkkel, a naptárammal - ha irodai munka van) és egy pendrive-val. De most nem is egy sima hétköznapról lenne szó, hanem kifejezetten az egynapos túrákról, kirándulásokról. Tudod ezek azok, amikor reggel 7-kor bepakolod a családot az Ignisbe, levezetsz 50-100 km-t, fölmész egy várromhoz/kilátóhoz és vissza a kocsihoz. Nem bushcraftról van szó, nem túlélési gyakorlatról, tényleg csak 1 nap a "komfortzónán" kívül. Báááár... azt azért hozzá kell tennem, hogy egyre több helyen látom, hogy a kiránduló felszerelés lassan-lassan már egy mobil otthonnak felel meg - véletlenül sem elhagyni a komfortzónát! Igaz persze az is, hogy miért is kellene "nomadizálni", miért ne érezhetnénk kényelmesen magunkat? Én azonban sokkal inkább szeretem az egyszerűséget és élvezni a természetet, és tényleg, komolyan kiszakadni a mindennapi megszokottból.

A "felszerelés" összeállítását eddig erősen limitálta a "kirándulótáska" mérete és szerkezete. Eddig egy kis 10 l-es Quechuaval jártam, aminek egyetlen - ámde nagy - hátránya volt, hogy lényegében csak ömlesztve lehetett beletenni a cuccot, ami egy idő után - bármilyen akkurátusan is pakol az ember - összerázódik, nyom, kényelmetlen lesz a súlyelosztása. (Persze mondhatod, hogy 10 l-es zsáknál ez mit számít, de hosszabb távon ez is erősen rontja a komfortérzetet.)

Ennek kiküszöbölésére szereztem be Tankitól egy Kódorgó tarisznyát, szóval ez a kis írás egyfajta bemutatója is ennek a terméknek.

Amikor ilyen egynapos kiruccanásokra megyek, akkor azt mindig célirányosan teszem. Ha és amennyiben a nyugati határszélen, kis hazánk északnyugati csücskében kódorgok, akkor minden esetben olyan helyeket keresek föl, ahol régészeti lelőhely is található. Összekötöm a kellemest a hasznossal, a szabadidőt a munkával. Amikor az ország más részeit látogatom, akkor viszont minden esetben a helyi értékek fölkutatása a cél, egy kis játékkal, geocachinggel egybekötve. A kitűzött célok érdekében szokott kissé változni a felszerelés is.

Állandó készlet, amikor a saját vidékemet járom:

• egy kis svájci bicska - ez 99%-ban egy Spartan
• Angelero Jégmadara (azaz hát már az én Jégmadaram :D csak Imi készítette)
• egy csomag pzs
• egy kicsi jegyzetfüzet és ceruza
• Garmin kézi GPS
• kulacs, kb. 1 literes, ebbe csapivíz
• mérőszalag
• két szendvics
• okostelefon(ok)
• kézfertőtlenítő
• a munkaszerződésem és a munkaköri leírásom (ha esetleg az erdész/mezőőr elkezd zargatni, hogy mit csinálok, akkor meg tudjam neki mutatni, hogy "hivatalból" járok el)
• kullancsriasztó (ez mondjuk főleg nyáron)
• tájoló

És ennyi. Ezek után szerintem érdemes kifejteni, hogy mit miért pakol be az ember. 

• a kicsi svájci: ennek legfontosabb szerepe, hogy "legyen" :D hülyén hangzik talán, de a limitált eszközkészlete a legtöbb kalkulálhatatlan problémát meg tudja oldani. Meg hát elő szokott fordulni - ha nem is túl gyakran, hogy egy-egy ilyen túra végén jól esik egy üveg sör és ilyenkor fölemelő érzés használni a sörnyitóját. (Igen én is tudom, hogy az ősi magyar mondás szerint, ami nem pina, az sörnyitó, de hát akkor is, na! :D )
• Jégmadár: egy korábbi bejegyzésben mondtam már, hogy az érdekesebb leletek helyét kicsi kis karókkal meg szoktam jelölni, hogy amikor már tényleg hivatalból megyek később vissza, akkor tudjam, hogy mi merre volt (erre éppen jó lenne a GPS is, de azt tudni kell, hogy ami modell nekem van, az "csak" ± 3-5 m-es pontosságot tud!). Ezekhez a "faragásokhoz" jól jön egy praktikus kis fix.
• Pzs-t szerintem nem kell részletezni...
• jegyzetfüzet-ceruza: amikor találok valamit, akkor ebbe kerülnek a feljegyzések, esetleg egy-egy skicc és meg szoktam még tenni azt is, hogy ebbe írom föl, ha valami olyan érdekességet látok/hallok a környékről, amiért érdemes lesz később visszamenni, mert az éppen akkor és ott nem fér be az időmbe
• GPS: a leletek helyét, az illegális kincskeresősök általi bolygatásokat, esetleg a pusztuló lelőhelyek adatait ebbe veszem föl
• kulacs megint csak nem szorul magyarázatra, ahogy a szendvicsek sem
• mérőszalag: az előkerülő leleteket szépen le tudom mérni vele, ahogy az előbb említett bolygatások méreteit is.
• okostelefon: én a fotókat is ezzel készítem, plusz ugye BÁRMI van, akkor ezen el tudnak érni, vagy én tudok elérni másokat (főleg rendőrséget, erdészeket, mezőőröket, ha illegális kincskeresőre akadok)
• kézfertőtlenítő: nem tudom, hogy ki hogy van vele, de engem idegesít, ha "koszos" a pracli 
• a munkaszerződés jelenlétét már megmagyaráztam
• kullancsriasztó, megint nem kell magyarázni
• tájoló: a GPS iránytűjét sokszor nem lehet megfelelően használni - nem tudom miért - ezért mindig pontosan tájolok

Nézzük meg, hogy mennyiben módosul ez a csomag, ha elhagyom a környezetet és teljesen civilként járok:

• kiegészül a cucc egy mindig az adott helyen használható turista térképpel
• egy klasszikus babos kendővel (Rice-Rice-Beatrice!) 
• rágógumi
• 4 db fejfájáscsillapító
• sebtapasz/leukoplaszt+gézlap
• teleszkópos bot - amit selfizésre IS lehet használni, bár mindannyian pontosan tudjuk, hogy elsősorban nem arra szokták... ;)

A kibővített felszerelés célja:

• a turista térkép: azért szeretem, mert főleg ismeretlen vidéken nagyon hasznos információkkal tud szolgálni, amik a GPS-ben nincsenek benne. Nem elsősorban a helymeghatározás eszköze, hanem a helyi információk tárháza. (és aminek majd utána kell nézni, az megy a jegyzetfüzetbe)
• a kendőt elsősorban arra használom, hogy az izzadtságot letöröljem magamról. Főleg akkor nagyon hasznos, amikor a tarkódon folyik már a víz és a rátapadt por, kosz miatt viszket és csíp, mint az állat
• rágó: van egy ilyen szenvedélyem, hogy hosszabb menetelések alatt a rágás monotonitása segít ütemet adni a sétának
• gyógyszer: frontérzékeny vagyok, bármikor jöhet egy migrén-szerű fejfájás, amit másként nem tudok legyőzni
• sebtapasz: feltört bokára, horzsolásokra stb...

A civilként való séta igazi értelme nálam a geocaching. Állati jó dolog nyomozgatni! :) A GPS-be lementett koordináták nem csak arra jók, hogy az adott pontot megtaláld, hanem arra is, hogy összevesd a turistatérképpel és a környékbeli látnivalókat, információkat is magadévá tehesd.

És akkor arról, hogy mit segít ebben a kódorgó tarisznya.

Ahogy szerintem nagyon sokan mások is, én is youtube videókból értesültem arról, hogy Tanki "profilt" váltott és elkezd kelmékkel foglalkozni. Vártam, hadd forrja ki magát a dolog és amikor már letisztul, hogy pontosan mit, miért és hogyan, akkor majd elgondolkodok egy rendelésen. Az utolsó, végső, nagy lökést Sapapa kolléga vásárlása hozta meg - innen már tényleg csak néhány hónap volt, hogy kézhez kaphassam a cuccot.

Mint mondtam, a kis hátizsákom tényleg eléggé kényelmetlen tudott lenni (kis adalék: utolsó csepp a pohárban, amikor letekertem a sebesfoki csárdába egy halászlére és harcsapörköltre, és visszafelé Kiskőszeget (Hr. Batina - Volim te! <3 ) elhagyva a 212-es emberpróbáló emelkedőjén olyan szinten nyomta a hátamat, hogy le kellett szállnom átrendezni a cuccot - mondtam magamban, hát a faszom beleverem, itt változás lesz! (Megj.: az az emelkedő olyan kurva meredek és hosszú, hogy esküszöm, hogy helikopterrel is izzadtságos fölmenni rá! :) ) Ez a mintegy 750 m-es szakasz nagyon kemény - még edzett bicikliseknek is, nemhogy nekem. Azért ha van időd/tüdőd, akkor érdemes egy-egy oldalpillantást vetni a melletted elhaladó (nagyon lassan elhaladó :D ) tájra, mert tényleg varázslatos.

Na, de a lényeg. A kis kódorgó sok-sok zsebbel rendelkezik, lehet bele pakolni! Maga a táska vászonból, kanavászból készült. Szemre is kemény és tartós anyagnak látszik. A cuccról Gerbal éltárs készített igényes kis bemutató videót, érdemes megnézni (meg ha már ott jártok, akkor az általa készített késekre is vetni egy pillantást ;) ) A tarisznyám műszálas szíjjal készült, ami jó hosszú, így nagyobb körmérettel rendelkezők is bátran fölvehetik, nem fognak úgy kinézni, mint a kötözött sonka. 

Ami már az első pillantásra is nyilvánvaló volt, hogy ezt a terméket nem kontár készítette! És itt nemcsak a kivitelezést értem, mert az, hogy a varrások mérnöki pontossággal lettek kialakítva, az csak egy dolog - ami szerintem, mármint a pontosság, alapvetően elvárható lenne minden terméktől. De az egészből süt még ezen kívül az átgondolt koncepció, a készítő/tervező tudása, tapasztalata, hogy milyen forma, űrtartalom kell egy egynapos kis kódorgáshoz illő szütyőnek. 

Érdekes volt számomra, hogy a Gerbal-videótól függetlenül én is nagyjából azokat a "hiányosságokat" jegyeztem föl magamnak, amiket ő. 

A tarisznya alsó részén a két hátsó sarok viaszos megerősítést kapott - mivel itt érintkezik a leggyakrabban az emberi testtel, így itt a legnagyobb a kopás valószínűsége. (Átgondolt koncepció vs. kontármunka 1:0) Az előoldalon kettő, hagyományos csattal lehet lezárni. Ezek kialakítása olyan, hogy ha a bőr szíjat csak átfűzöd a bújtatón, a következő nyitáskor akkor is beakad a fülbe, mivel a fül rögzítésére kialakított bőr alap nem lett túl mélyen bevágva - ez szinte minden esetben hiányosság más termékeknél. (Átgondolt koncepció vs. kontármunka 2:0) 

A tarisznya zárófedelében, a belső oldalon, a fedlap teljes terjedelmében zipzáros zseb kapott helyet. Ide szoktam mindenféle papírokat, papírpénzt beszórni: nem gyűrődnek, és tökéletesen el vannak zárva a táska többi részétől, esélytelen véletlenül kirántani. (Átgondolt koncepció vs. kontármunka  3:0) A nagy belső középső rekesz a pakolós rész. Ide megy nekem a kulacs és a kaja. (De csak halkan megjegyzem, hogy éppen tegnap a kulacs mellé még gondolkodás nélkül befért 3 kisüveges kézműves sör is és a negyediknek is lett volna hely :D ) Az első részen két patenttal záródó nagy zseb nálam a pénztárca (aprópénzzel) helye, illetve ide kerülnek a telefonok is. A tarisznya belsejében, a két rövidebb oldalon egymásba varrva két-két mély, a tarisznya teljes mélységén átérő oldalzseb van. Egyik oldalra kerül a Jégmadár (tokkal együtt pontosan illeszkedik) és a kézfertőtlenítő, a másikra a zsepi és a tájoló. 

A hátsó oldalon három kisebb zseb van. Ide megy a ceruza és a kis svájci meg a kendő, illetve a két telefontöltő. A táska aljába szoktam berakni a GPS-t is.

Az jól látható, hogy eléggé sok minden apró "kacat" belefér, de akkor nézzük, hogy mik azok a "hiányosságok", amiket én magam tapasztaltam, a SAJÁT, EGYEDI, felhasználói igényeim alapján. (Ezek a termék tökéletességéből semmit nem vonnak le, pusztán azt mutatják, hogy mindannyian mások vagyunk és egyedi igényeink szerint alakítjuk ki a "felszerelésünket".)

• Még Sapapa éltárs hívta föl a figyelmet rá - és azóta én is tökéletesen egyetértek vele - hogy a tarisznya hátsó külső felületére lehetne egy nyitott, tehát nem zárható nagy, a tarisznya teljes hátsó felületét elfoglaló zsebet tenni, amibe egy beleillő kis polifoam-ot lehetne majd belerakni. Ez főleg az őszi/téli időben lehet alkalmas arra, hogy magunkkal vigyünk egy kis ülőalkalmatosságot. Így nem kellene a nedves fűre, nyirkos fatörzsre ülni, de adott esetben térdelni is kényelmesebb egy ilyenen. 
• Gerbal a videójában említette, hogy a műszálas vállpánt széle eléggé keményre/élesre sikeredett és nyáron, egy szál pólóban vágni tudja az ember nyakát. Nos... igen, valóban így van. Egy várhelyi caplatás után ezt magam is tapasztaltam. Megoldás: vagy bőrpántosat kell kérni (bár szerintem e tekintetben az sem lesz jobb), vagy a kocsiból a biztonsági övpárnát kell rátenni. Ez mondjuk úgy 1-2.000, max 3.500 forint párban, tehát éppen nem fogja az embert a földhöz vágni, pláne ha amúgy is van a kocsiban. Csak tépőzárat le, tarisznyára föl, majd a túra végén vissza a kocsiba, ennyi a titok. 
• Ahogy a videóban is elhangzott, a belső felület hátsó részére lehetne tenni egy-két D-gyűrűt, hogy pl. a lakáskulcsot oda lehessen karabínerrel rögzíteni. Ezt én kiváltottam azzal - ahogy a képeken is láthatjátok - hogy a zipzárra akasztottam egy karabínert, így nincs vele gond. 
• Elgondolkodtam azon is, hogy a bőr szíjak végére érdemes lenne egy kis fém lapkát (régészeti szakszóval: veretet) tenni, így a szíjak végei nem pöndörödnének föl egy idő után. Egyébként, ahogy szinte minden natúr bőr felületet, úgy ennél is, a "szőrös" részt átkentem lanolinnal, ami segít megőrizni a bőr eredeti állapotát (nem nedvesedik, nem szárad, nem repedezik).

Ezt a néhány apróságot leszámítva azt kell mondanom, hogy ez a tarisznya a predesztinált feladatra egyszerűen TÖKÉLETES. 

Zárszóként pár mondat a dizájnról:

• ez az olajzöld, már-már a régi szimatszatyrokat idéző szín szerintem minden kisfiú álma volt egykor. Nagy pirospont.
• a vászon anyag tartóssága szerintem mindenki előtt ismert. Jó értelemben vett igénytelensége és elhanyagolható súlya megint csak pirospöttyöt ér.
• a rögzítésre választott barna bőr és az olajzöld együttes hatása szintén kiváló
• Tanki logoja engem erőteljesen emlékeztet a nganaszán sámándobokra - ez lehet, hogy csak az én asszociációm, de mivel nagy rajongója vagyok obi-ugor nyelvrokonainknak, ezért ezt is beleveszem a pozitívumok közé.
• külön ki kell emelnem így a végére a tarisznya oldalára varrt kis piros-fehér-zöld trikolórt. Talán-talán ebben mutatkozik meg igazán, hogy milyen érzék van emögött a tarisznya mögött. A trikolór elhelyezése tökéletesen megfelel az aurea sectio arányainak! Nem véletlenül kellemes a szemnek az lehelyezése! Itt le a kalappal!

És akkor egy kis kalandozásra hívlak most a Sopron környéki hegyekbe. 

Nemsokára nyomdába kerül a Monografikus tanulmányok a Soproni-hegység természeti és kulturális értékeiről c. kötet. Ebben magam is prezentálok egy kisebb cikkecskét, aminek készítése közben döbbentem rá, hogy sokan, akik úti céljuknak választják a területet, mennyire nincsenek képben annak történelmével. Nos, kis hiánypótlásként álljon itt tehát ez az írás. Sok-sok képpel természetesen! :) Az utóbbi három hónapban gyakorlatilag nem volt olyan hétvége, hogy legalább egy napot ne a Várhelyen töltöttem volna. Vagy érdeklődő csoportot vezettem végig az új régészeti tanösvényen (tudtátok, hogy ott már ilyen is van?) vagy csak úgy fölsétáltam, mert hát mégis csak ebből írtam a doktori disszertációmat...

Mai sorozat-indító rovatunkban tehát a Várhelyre kalandozunk. 

Sopron - Várhely a régészeti irodalomban Sopron - Burgstall alakban tűnik föl a leggyakrabban (a kezdeti Purgstall alak használatát viszonylag gyorsan fölváltotta), ma Várhely néven ismert. A Récényi úti pihenőtől gyalogosan indulunk északra a Bella emlékmű irányába. Az erdőgazdaság által gyakran használt széles út egy jó darabon aszfaltos, de kalandozásunk akkor válik igazán "izgalmassá", amikor az aszfalt elfogy. 

Ha jó akartok magatoknak akkor már az odafelé tartó úton is eltekintgettek jobbra-balra, mert bizony az út két oldalát halomsírok szegélyezik. Ha nem csak a táj szépsége miatt járod az erdőt, hanem a környezet "időmélysége", "ősisége" is érdekel, akkor most kell figyelned. ;)

A Várhely első építői - így a halomsírok első "lakói" is - a régészeti szakirodalom szerinti ún. Urnamezős kultúra népe(i) volt(ak). Nehéz ezt laikusnak elmagyarázni, hogy mit is jelent ez, de most teszek rá egy bátortalan kísérletet....

A régész az esetek 99%-ban csak tárgyakkal találkozik munkája során; ezek szinte kivétel nélkül erősen töredékes tárgyak. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kerámiatöredékekről van leginkább szó, egykori edények darabjairól. A bronz már sokkal-sokkal ritkább, aminél az ezüst és az arany meg még ritkább. Ha százalékos lebontásban kellene mondanom, akkor talán a 80% kerámia, 15% bronz, 4% ezüst és 1% arany lenne a találati arány [persze a vas megjelenése előtti időkről beszélünk]. (De ez erősen teoretikus, mindazonáltal az arányokat talán-talán jobban érzékelteti.) 

Ezekből a tárgyakból és előkerülési körülményeikből próbáljuk meg rekonstruálni a múltat. A kerámiatöredékek viszont - ez egy érdekes biológiai megfigyelés - éppen olyanok, mint a bárányok: hallgatnak. Nem tudjuk, hogy egy-egy töredék készítői magukat milyen népeknek hívták. Azt látjuk csak, hogy egy adott földrajzi régióban ugyanazok az edénytípusok terjedtek el és ezek alapján alkotjuk meg a régészeti kultúra fogalmát. Ez csak nagyon nehezen feletethető meg egy-egy később ismertté vált népnek. (Ebből következően egyáltalán nem biztos, hogy két, régészetileg különválasztott kultúra a "valóságban" is két külön népet jelöl!)

Ha az autóval a tanösvény elejéig eljöttök, akkor ott egy pici kis "parkolóban" talán le tudjátok tenni a verdát, de ez távolról sem biztos. Nagyon népszerű a hely. Sokkal "természetbarátabb" megoldás a Lővér krt. mellett, a Károly-magaslat lábánál hagyni a kocsit és sétálni. Igaz, ebben az esetben kb. 1 órát caplattok majd fölfelé az egyébként nem igazán kemény terepen (végig aszfaltos út), majd még egy kb. 40 perc a Várhely kilátója - de azért ez szerintem abszolválható távolság. Mi 9.10-kor indultunk a parkolóból és 9.50-re már a kilátónál voltunk. Nem gyors tempóban, sokat fényképezve és még egy túrabotot is szedtem magamnak, szóval tényleg kényelmes távolság, na! 

Itt, a kis "parkolóból" indul a régészeti tanösvény, amit egy nemzetközi régészeti projekt keretében "alakítottak ki". Valójában a már meglévő út mellé helyeztek el tájékoztató táblákat, amiken olyan régészeti információk szerepelnek, amiket eddig nem kapott meg a hegyre kilátogató turista. 

Ha elindultok a kilátó felé (nyílegyenesen északnak), akkor az út két oldalán jól kivehető halomsírokat látni. Ez az út egyébként 90%-ban éppen azon az őskori nyomvonalon halad, amin már 2900 éve is jártak eleink. Nem tudom, hogy mások miként vannak vele, de engem igenis megérint, hogy az a nyomvonal, amin éppen járok az közel 3000 éve használatban van... A Várhely mai képe persze korántsem hasonlít arra, ami a vaskorban fogadta az erre látogatót. Ééééés akkor itt most teszünk egy jó nagy kanyart, vissza a régmúltba!

A vaskor beköszöntével az emberi társadalom alapjaiban átalakult. Amikor a Várhelyen sétáltok, akkor ezt fontos tudni - és sajnos ez a tájékoztató táblákból nem fog kiderülni. De hát mi másért doktoráltam volna éppen a Várhely kora vaskorából, ha nem azért, hogy itt egy kicsit több információt oszthassak meg veletek?! 

Szóval a vaskor kezdete a Dunántúlon i.e. 800 körülre tehető, tehát 2800 éve. Nem csak az a jelentősége az új korszaknak, hogy a vasat elkezdik nagy tömegben használni - ebből készítenek mindenféle eszközt - hanem az, hogy ezzel párhuzamosan radikálisan átalakul az emberek gondolkodásmódja, a hitvilág is. Bizony ezt nem nagyon tudja a nagyérdemű közönség, de ebben az időszakban alakulnak ki azok a mítoszok, amik aztán napjainkig élnek, sok már babonává, hiedelemmé devalválódva. 

A Várhely egy természetes É-D tengelyű, évezredek óta használt kereskedelmi út mentén helyezkedik el. Ezt 20. századi elnevezéssel Borostyán-útnak hívjuk. (És NEM, NEM Borostyánkő-útnak! Utóbbi vastagon germanizmus, a német Bernstein szolgai átvétele és fordítása, de azt illik tudni, hogy a borostyán maga is egy kőzet! - Már persze ha nem a hedera helixről beszélünk, de az út maga biztos, hogy nem a növényből készült, tehát Borostyán-út. Szokjátok meg a helyes használatot.) Ezen az útvonalon a történelem folyamán mindig is jöttek kereskedők, népek/néptöredékek, technikai/technológiai hatások, újítások északra, ahogy mentek le innen délre is ugyanilyenek. 

A Várhelyen a vaskori elődeink halomsírjait és az általuk használt földvárat is megnézhetjük. Abban az időben persze az erdő sokkal ritkásabb lehetett, mint manapság. A halmok között kanyargó úton érkezőnek világosan jelezte a halmok száma és mérete, hogy itt nagyon gazdag közösség lakhelye felé halad. Nemcsak azért volt tehát ritkásabb az erdő, hogy a halmokat látni lehessen, hanem azért is, mert a földvár sáncának építéséhez ma már szinte fölfoghatatlan mennyiségű fát kellett kitermelni. De fa kellett a lakóházak építéséhez, a fűtéshez, a bútorokhoz, szerszámokhoz, kellett a kovácsnak a tűzhöz és bizony kellett a hamvasztáshoz is. Mert ha még nem mondtam volna, akkor a halmokban nyugvókat minden esetben elhamvasztották. 

Aki tehát abban az időben járt erre, az világosan látta, hogy ahol ilyen sok (159 eddig ismert) halmot emelnek, az a közösség nagyon-nagyon gazdag. Reprezentációs célja is volt tehát annak, hogy az erődbe vezető egyetlen út a necropolison keresztül vezetett. A halomsírokból előkerült régészeti leletek, különösen az alakos urnák európai hírűvé tették a lelőhelyet. Ezek a Soproni Múzeum állandó régészeti kiállításán megtekinthetők. 

Szóval haladtok az úton és kb. 30 perces sétával eléritek a Bella-emlékművet. Bella Lajos soproni középiskolai tanár volt, az ő nevéhez fűződik a Várhely halomsírjainak és az erődnek a feltárása, legalábbis a feltárások megkezdése. Javaslom, hogy az emlékműnél pihenjetek egyet, élvezzétek a tájat. A pihenőnél a "vaskori" kis ház mögött van egy klasszikus pottyantós budi, ha esetleg nem akarnátok a bokorba menni. 

Ha az emlékmű a bal kezetekre esik, akkor a vele szemben, nektek jobbra nyíló kis úton 70-80 m-re találjátok a 131. számú halomsírt (és a 4. számú tájékoztató táblát). Ezt az 1970-es évek végén bemutathatóvá tették, így bepillanthattok egy halomsír belsejébe. Kicsit olyan, mint Százhalombattán a régészeti parkban, de itt tényleg csak pillantás van, besétálni a belsejében nem lehet. Ha megvagytok, akkor irány föl az erődbe. 

Az erdőgazdaság által "osztályozónak" nevezett nagy terület után már a Várhely sáncai következnek. A késő bronzkorban elkezdett erődítést a kora vaskorban is folytatták, majd aztán a kelták fejezték be. A mai út pontosan a 2800 évvel ezelőtt létesített kapun visz keresztül - azért ez sem kis dolog! 

Na most, ha elindultok fölfelé, akkor tapasztalni fogjátok, hogy bizony ez a szakasz elég rövid távon, elég nagyot emelkedik. Nos ez azért van mert az egykori fősáncon haladtok éppen át. Képzeljétek magatokat egy 2800 évvel ezelőtti ostromló csapat helyébe. (Bár semmi bizonyítékunk, hogy abban az időben volt ostrom a területen.) Megrakodva a fegyverekkel, az ellenség nyílzápornak ellenében rohamoztok egy ilyen földsáncot! A sánc egyébkén több szempontból is érdekes. Magyarországon egyedül itt lehetett megfigyelni, hogy föld+fa+kő konstrukciót építettek volna egybe. Ezt úgy képzeljétek el, hogy a 20-30 cm átmérőjű gerendákból kazettákat ácsolnak, amiknek a közét kövekkel töltik ki - ez egyfajta "rugalmas" alapozást képez - majd erre halmozzák a földsáncot, ami elé azért biztos, ami biztos, egy jó mély árkot is ásnak. A sánc másik érdekessége, hogy az 1970-es évek ásatásain itt találták meg feltehetőleg egy építési áldozat nyomát. Egy, a 40-50-es éveiben járó, több gyermeket szült nő maradványait darabolták szét és földelték el a sánc különböző pontjain. Igen, a Kőmíves Kelemen ballada alapmotívuma ez, nagyon jól látod! (Emlékezz csak rá, hogy mit mondtam arról, hogy ebben az időszakban alakulnak ki azok a mítoszok, amik aztán mára a folklór részei lettek!) 

Ha beértek az erődbe, akkor kissé hátrébb van a jelenlegi utolsó tájékoztató tábla, ahol az erőd belső életéről olvashattok. (Azért mondom, hogy a jelenlegi, mert a Downhill pálya bejárata mellé készül majd még egy, de egyelőre a nyomda nem szállította le a képet.)

A kilátóba sétáljatok föl mindenképpen. Egyrészt tiszta időben csodálatos panoráma nyílik Sopronra és a Fertő-tóra, másrészt jól fogjátok látni. hogy Ausztria tényleg egy karnyújtásnyira van. Nyugat felé az első templomtorony már a sógoroké. 

Na de talán eleget is beszéltem már erről, jöjjenek a képek! (Már most szólok, hogy nem lesz kevés!)

Ez a kiskőszegi emelkedő, ahonnan a Kódorgó tarisznya beszerzése elindult.

Autót a piros karikáknál lerakni, aztán séta! (Ha lusták vagytok, akkor ahol a sárga vonal közel derékszögben törik, ott is lerakhatjátok.)

Itt van a kis pihenő a lusta autósoknak - igen, most én is az voltam! :D 

És az első táblával indul is a tanösvény.

A sorompó alapvetően zárva van. Bátrak és gecik persze átmennek rajta kocsival egészen az emlékműig, de hát ti egyrészt ugye nem vagytok gecik, másrészt azt tudni kell, hogy az erdőgazdaság egyáltalán nem elnéző, ha odabent autót lát! Komoly bírság van kilátásban ilyenkor (és ne gondoljátok, hogy nem járnak arra gyakran: amint mondtam, itt van az osztályozójuk, ahol a kitermelt fákat pakolják; még nekem is külön engedélyt kell kérnem, ha munkaügyben a hivatali autóval följövök.)

Az őszi erdő színeihez semmi sem fogható.

Amint mondtam, halomsírok között kanyarog az út. 

Három halom a 3. tábla mögött.

A halmok között a mai napig vannak a laikus szemnek impozáns méretűek.

Amikor a "Kelta ünnep" feliratot meglátjátok, akkor már lényegében az emlékműnél vagytok. A helyi erdőgazdaság, a Soproni Múzeum illetve hagyományőrzők minden évben a nyári napfordulóhoz időzítve hétvégén kelta ünnepséget tartanak,  harcászati bemutatókkal, koncertekkel, régészeti szakmai vezetéssel és még sok mással. Mivel az ünnep általában a VOLT fesztivál körüli időpontban van, a kettőt akár össze is lehet kapcsolni.

Az emlékmű mögötti kis pihenő és az emlékmű maga. 

Az emlékművel szemben lévő út.

Ez az út lényegében a Ciklámen-tanösvény egyik szakasza - ha jót akarsz magadnak, akkor a Régészeti-tanösvényen jössz föl, a Ciklámenen meg mész lefelé. Bár így időben és kilométerben is hosszabb a túra, de egy nap alatt kényelmesen teljesíthető. A terep egyáltalán nem nehéz. (Kisgyerekkel azonban nem ajánlom. Bár ezt is gyereke és szülője válogatja.)

A 131. halom kívülről...

... és belülről. Sajnos jobb képet nem nagyon lehet készíteni. Mert a sok gyökér geci korábban kaviccsal szétdobálta a rekonstruált edényeket, így kénytelen voltunk ráccsal védeni.

A halom előtti 4. tábla.

Itt forduljatok meg és irány vissza az emlékműhöz.

Azért nyáron itt sokszor az istenek fénye ragyogta be az erdőt! <3

Az említett Ciklámen-tanösvény

A tábla mögött az egyik utolsó látható halomsír. Sajnos az útépítés kissé megcsonkolta.

Az előbbi halomsír után irány az osztályozó. A háttérben már - igaz alig-alig kivehetően - de már ott a kilátó.

Az osztályozó és az 5. tábla. A háttérben már a kelták által épített elősánc és árok vonala.

Ahhoz a kis háromszöghöz fogunk eljutni ott a fák tetején ;)

Átsétálunk a meredek fősáncon.

És elérünk a 6. tábláig.

Ha itt balra fordultok, akkor egyből a kilátóhoz értek, de ti még előbb jobbra mentek el és megnézitek a 7. táblát! :D 

Ezt itt. 

Aztán az istenek szeme elől a fák alatt elbújva baktattok vissza, hogy elérjétek 2 perc sétával a kilátót.

Ezt itt, amit nem tudom miért így rak be a program... :(

A kilátó mögött lesz a 8. tábla a Downhill pálya bejáratánál. Keressétek majd, mert nem tudom mikor kerül ki végül is.

Kilátás a sógorok felé, eléggé szar időben.

Sopron panorámája és higgyétek el, hogy a háttérben ott a Fertő-tó! :D

A Károly-magaslat felé nézve. Bár alig-alig látszik, de a szemközti sorból kiemelkedő nagyon apró háromszög-szerű kiemelkedés az alig néhány kilométerre lévő Károly-kilátó.

Visszamentünk a kocsihoz, hogy a tarisznyáról is lehessen képeket csinálni. Szóval így néz ki kívülről. A Millennium Falcon-t és a címert már én tettem rá. ;)

A hátsó sarkok megerősítése.

A nagy zipzáros zseb a fedlapon és a kulcscsomóm.

Kipakolva a cucc (a tájoló meg persze benne maradt...). Szóval, amiket fentebb leírtam, azok javarészt itt vannak.

A trikolór

Üresen

És bepakolva. Az azért szerintem nagyon jól látszik, hogy még vastagon befért volna a szendvics is és még egy doboz sört is tényleg bele lehetett volna erőszakolni... :D 

Na ezek után hazaindultunk, de az már kevésbé érdekes. 

Szóval a kis tatyó egészen zseniális, arra, amire egyetlen kint töltött napra szükség van, arra tökéletes. Én csak javasolni tudom mindenkinek, hogy szerezzen be egyet.

Tankit eléritek a weblapján és a közösségi felületen is.

Szevasztok!