Szerbusztok Kedveseim!

A történet ott kezdődött, hogy én nem rajongok a modern folderekért, a nyitószemölcsösökért meg végképp nem. Ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy kamaszkorom legszebb nyarán eléggé csúnyán megjártam egy Linder egykezessel, aztán egy Gerberrel, szóval úgy "beleverem a faszom az egészbe" életérzésem volt tőlük. 

Idegenek voltak a szemnek, a formájuk mindennek látszott, csak praktikusnak nem, az alumarkolaton csúszkált az izzadt tenyér, az a kurva nyitószemölcs MINDIG, MINDENBEN elakadt - szóval nem jöttek be, na. Aztán volt Szálkai Robitól EDC-bicskám: az zseniális volt, bár a leélezésével és a penge geometriájával sehogy sem tudtam megbékülni (és szégyen ide, szégyen oda, de nekem az elmax sem jött be), szóval annak is mennie kellett. 

És akkor jött - sok-sok évvel később - lagen papa és a legutóbbi helyi késtalira elhozta a Benchmade Bugout 535-ét. Megfogott az a kis jószág, de olyan alattomosan, mint az Alan Parsons Project - La sagrada familia - ja (az egész Gaudi album kurva jó, tessék meghallgatni!): hallgattam, hallgattam, el is ment a fülem mellett meg nem is, aztán 4-6 hónap múlva beütött, mint a Wall Street farkasában a lejárt Methaqualone DiCaprionak. Na így voltam a Bugout-al is. 

Jött szembe az ajánlat a fórumon, és már le is csaptam rá. Tényleg csak annyit gondolkoztam, amíg kiszámoltam, hogy meddig húzom ki súlyosabb egészségkárosodás nélkül száraz kenyéren és vízen. :D 

Szóval a Bugout... Egyes elborult amerikaiak következetesen "büzsó"-nak ejtik, ilyen kifejezetten irritáló franciás orrhangon, de ez senkit ne tévesszen meg: BÁG ÁÚT a helyes. ;) 

A Benchmade honlapjáról a kérdéses modellt 160$ + shippingért bármikor megveheted... Én valamivel olcsóbban jutottam hozzá. (Csaxólok, hogy coming soon 750$-os prémium változat is. Állítólag ezért a pénzért már építenek bele szopóautomatát is...) Az "alap" kék modell 140$. Én megmondom őszintén, hogy egyik sem a low budget kategória nálam, persze átlag usákoknál ez nem így van, de hát más a világ arrafelé...

Szóval az alap kék modell helyett nekem a khaki zöld paneles változat van, sötétített DLC bevonatos CPM-S30V pengével. Ez az első ilyen "prémium" acélom és a RoB alapján ezzel hiba nem is lesz. Borotvaéles a cucc. 

Szögezzük le az elején, hogy ez nem egy tankhámozó, ne is várjatok tőle olyant, mint pl. az Adamastól (kedvenc oroszom készített róla egy zseniális tesztet)! A penge 8.2 cm, ami a mindennapokhoz éppen elég. A markolat hossza 11 cm alatt van (1 cm vastag!), amihez 52.5 g-os (!!!) súly társul. Ha szélestenyerű fejenagy vagy, akkor ez nem a te pályád! Gatyádat nem fogja lehúzni, cserébe azt sem fogod észrevenni, ha kicsúszik a zsebedből; szeles időben koppanni nem fog a betonon, mert elfújja a szél. :D 

A khaki markolat és a bevonatos penge egyértelműen taktikai kinézetet kölcsönöz neki, ami hááááát a megadott paramétereket ismerve eléggé szarkasztikus; ennél már csak az a nagyobb szarkazmus, hogy maga a gyár is szerepelteti a "tactical" feliratot a kés dobozán... :D Taktikai jah... Gucci tactical, ahogy a BladeHQ tesztelői olyan nagyon találóan megfogalmazták. 

Az meg kifejezetten ironikus - én tényleg, komolyan nem értem sokszor a marketingeseket - hogy bugout-nak nevezik el ezt a kis kést. Angolosok előnyben: 'to bug out' az eredeti jelentése szerint elfutni a harcmezőről, megfutamodni. Ez napjaink szlengjében bővült egy olyan jelentéstartománnyal, hogy kilépni a komfortzónából, valami olyasmit csinálni, amit nem szoktunk. (Magyarul a "merj élni" a jó kifejezés talán rá...) Na most az oké, hogy kilépek a komfortzónámból, de azt megtehetem egy szál alsógatyában is a mínusz 10 fokban... Itt talán arra gondolhattak, hogy készítenek egy könnyű, túrázáshoz is használható kést; amit igaz, hogy lehet használni arra is, de méretei, súlya miatt én azért ódzkodnék tőle, hogy ez legyen az egyetlen vas nálam, amikor komforton kívül vagyok. 

Annak ellenére azonban, hogy ez egy ilyen kis pehelykönnyű mütyürke, a neten lehet találni egy-két "hard use" videót. Itt azért az idézőjelet mindenképpen indokolt kirakni. Láttam, amint ilyennel ütőfáznak - volt olyan, hogy a száraz akácgyújtóst szálirányba (jó vicc, hát a fogammal kettéharapom így), de volt olyan is, hogy alkarvastag rönköt szálirányra merőlegesen! Jó, hát szenvedett a kicsike, főleg a pengegeometria miatt, de az axis-lock kiválóan vizsgázott! Nyilván nem ilyenre van kitalálva, de végszükség esetén, ha az életed függ tőle, nos akkor elvileg lehet (utána sem kotyogott a penge, szóval jól össze van ez rakva, na!)

A zsebklipsz egészen rövid, nem a megszokott hosszúságú és eléggé tág határokat szab: a zsebet nem tépi le. Ennek hátránya, hogy véletlenül ki tudjuk rántani a cuccot, de ez nekem pl. farmerban nem sikerült. Ó igen! nagyon-nagyon deep carry a cucc. Bár... mit mondjak? Bírom én az amerikaiakat, csak hát szegények sokszor annyira ostobák! Kitalálták ezt a deep carry hordmódot, hogy "alig észrevehető" legyen a bicskád - kérdem én: ha csak simán zsebrebaszol egy tradit, az van csak igazán elrejtve, nem? Szóval értitek. Nem minden spanyolviasz, amire azt mondják, hogy az. 

Jogos a kérdés: mi végre e lom? Minek köllöttött ez most nekem? :D

Nos... aki nem talál ürügyet egy új kés vásárlására, az életképtelen. Mondhatnám nagyzolóan. :) De egyrészt maga a forma tényleg megfogott már elsőre. Az különösen tetszik, hogy annak ellenére amilyen kis pehelykönnyű és törékenynek látszik, annyira "masszív" is. A design csillagos ötös. A súlya miatt észrevehetetlen. Bár nekem ez nem szokott szempont lenni, de éppen tavaly (2018) nyáron jártam úgy, hogy még a kis Spartan is furán húzta a klottgatya zsebét. Tehát kellett egy ilyen is, és nagy az öröm, hogy megvan. 

A pozitívumok között érdemes most tételesen is fölsorolni, hogy rendkívül könnyű eszköz, borotvaéles, prémium acél. Mert ugye körülbelül ezeket mondtam az előbb. 

Vannak viszont kevésbé előnyös tulajdonságai is, amik engem nem zavarnak, de másokat talán fognak. 

- a munkahelyemen az egyik raktárat elkezdtük költöztetni. Azt a rengeteg szétrohadt kartondobozt, amiben a leleteket tároltuk én vágtam össze. Persze ezek a dobozok porosak voltak, tehát annyira nem lepett meg az eredmény, de azért eléggé ciki, hogy a bevonaton jól látható karcok jelentek meg! A feketén ezek az ezüszszütke csíkok marha jól néznek ki mondjuk a LotR-ben (Gondor fehér fája ugye... Pippin mester kedveli ezt :D ), de így itt... hát.... na... érted... Semmi értelme így a bevonatnak. 

- a "hihetetlen" metszőképesség oltárán föláldozódott az éltartás. A csúcsacélt borotvaélesre lehet fenni pár mozdulattal, de nem fogja sokáig tartani, ne is reménykedj benne. Mivel a leélezés egyenes élszalagos, így nagyon kevés anyag marad az él mögött. Még azt sem mondhatom, hogy jó munkáséle van, mert ez nem igaz. Intenzív használat mellett gyakran elő kell venni az élezőt. 

- a marokolat liner nélküli. Csak a kemény gumimarkolat van, két ujjal könnyedén összenyomható. Ezért sem alkalmas keményebb munkára: amint rászorítasz, azonnal összenyomódik. 

- a nyitás-csukástól egy idő után bejáratódik a penge. Szép lazán fog kicsapódni - lehet örömködni. Aztán meg kicsit bosszankodni, mert ennek a lazaságnak az az átka, hogy a penge oldalirányba bizony-bizony kicsit mozogni, kotyogni fog. Nem sokat, alig tized milimétereket, de kézzel megmozgatva egyértelműen érezhetően. Ez nem az adott kés, hanem a konstrukció hibája. Ha zavar, akkor inkább ne ilyent vegyél. 

- ami a pozitívumoknál szerepelt - nagyon könnyű - az sajnos itt is szerepelni fog. A pehelykönnyű súly miatt tényleg nem fogod észrevenni, amikor kiesik a zsebből. 

Kipróbáltam a konyhában is, mert végül is egy késnek ott is van feladata. A bevonat tapad. Hagyma, hús stb... majdnem mindegy neki. Ezt egy-két használat alatt meg lehet szokni. 

Összességében azonban azt kell mondanom, hogy kirobbanthatatlan a zsebemből. Persze a kezdeti játékosság, hogy tudniillik egész nap nyitogatta az ember, az mára már elmúlt. Az árát megéri, a korlátait ismerni kell. Ha most megkérdezed, hogy vennék-e még egy ilyent, akkor azt mondanám rá, hogy mit kezdjek kettővel? :D De abban biztos vagyok, hogy ez az általam preferált használatra must have kategória. Tényleg hülyén érezném magam, ha nem lenne meg. 

Tetszik a kis pillangós logó! Érdemes megfigyelni, hogy a nyitópöcök mennyire közel van a markolathoz. 

A hegy. Jól látható a hamis fokél enyhe ívben való kivezetése és az is, hogy miliméterre pontosan a hegynél van a vége. Ezáltal hihetetlen szúróképessége van, bár a hegy mögött anyag alig maradt. Valamit valamiért. 

Amint mondtam, a kartondobozok megkarcolták a bevonatot. 

Szerintem mind a két képen elég jól látszik.

Az élére nem lehet panaszom. És itt már nem is a gyári állapotot látod, mert azóta én már meghúztam itthon is. Kellett neki.

Kissé hatásvadász kép a mélyen ülő zsebklipszről. Hát nem valami nagy, de tényleg van olyan, hogy nem a méret a lényeg (ahogy öregszem,egyre inkább rájövök, hogy így van :D )

A panelokat kettő darab távtartó rögzíti a markolat klipsz felőli végén. Ezért is könnyen összenyomható.

Vastagnak nem vastag... ellenben legalább pici :D

Nincs nagy tenyerem. Még egy-két centi játék belefér.

Fogásnem kérdése, de nekem lényegében minden esetben kényelmes volt. 

A tengelycsavar bevonatát (festését?) a zsebben hordás goyrsan koptatja. Az axis-lock pöcke fölött az a kis fekete elszíneződés pedig úgy emlékszem, hogy a boxeremtől keletkezett. Igazából nem is elszíneződés, hanem kicsit lekopott a műanyag.

A zárókép. A markolat textúrája kellemesen tapad a kézbe.