Bármilyen hihetetlen, de az ember néha minden ok nélkül teljesen megőrül. Egyesek ilyenkor lövöldözni kezdenek, mások inni, mi pedig késeket vásárolunk. Arról, hogy melyik a betegebb dolog, arról vitatkozhatnánk - de én nem fogok. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ezt egy nagyon fasza "fantasyban" olvastam... ;)
Elkapott a gépszíj és egyre kisebb vasakra vágytam. Talán az munkált bennem, ami a kispöcsű emberek mentsvára szokott lenni, hogy a jó technikával kompenzálható a kis méret. Késeket már tudok használni, hát akkor próbálkozzunk, hátha menni fog. És qoud erat demonstrandum, a kísérlet sikeres volt. De előre szaladtam. Vissza a valóságba!
Nagy örömmel használok évek óta egy Mora 2000-et. Jó oké, a kisöreg most már kevesebb munkát kap, mert ahogy az évek teltek úgy szedtem össze egyre több fixpengés "bushcraft" kést, de még mindig állandó szolgálatot lát el, mint mindenes vas. Aztán ahogy az lenni szokott, egy semmitmondó youtube böngészés közben szembe jött a Mora Eldris tesztvideója. (Meg persze előtte - sokkal korábban - Sapapa barátomnál is láttam egy ilyet.) És akkor most egy kis kitérő, egy töredelmes önvallomás erejéig.
Régóta nem jelent meg írás a blogon. Nagy az én bűnöm, mert nemcsak, hogy istentelenül sokat kellett melózni 2020-ban, de egészen egyszerűen olyan szinten tele voltam feszültséggel, ami csak nagyon-nagyon durva hangvételű írást eredményezett volna. Jó, oké, nem szoktam elpirulni egy cifrább kurva istenezéstől, de igyekszem ezeknek a nyomatékosító szókapcsolatoknak az arányát 30% alatt tartani. Na tavaly lett volna vagy 70-80%, hogy baszná meg! Szóval inkább nem írtam. Azaz írtam, csak nem jelentettem meg. Így most 12 poszt van bekészítve, kész szöveggel és itt-ott még kész képanyaggal is. Most majd szépen elkezdem ezeket pótolni. És akkor vissza a Morához!
Én tényleg nem akartam kis vasat. Még egyet minek? Van a Jégmadár, az sem nagy, és bőven elég lényegében mindenre. Most akkor minek még egy kisebb? Ráadásul skandi éllel. Aztán végül is az az érv győzött meg, hogy ha nem tetszik, akkor csak kicsit bukok rajta, aztán eladom valakinek. Így tehát megvettem. Most már fél éve - és ha nem csúszik a poszt, akkor ez valós adat is marad. (Jelentem csúszott: 7 hónapnál járunk. Ha még egy kicsit várok, akkor tényleg megszülöm lassan...)
Hát nézzük!
Első körben - ugye nem akarok nagyot bukni - low budget vásárlás: csak az alapmodell. Nem kell nekem nyakbaakasztós 2x biztosított fűzfánfütyülő lófasz tok, meg szikravetős miakurvaanyja, csak a kés köll. Na, ez az ami bukó. (-1 pontról indulunk a marketingesek miatt.) Itt tavaly még következett volna egy cifra anyázás, most csak egy "ott bassza meg a kurva isten" lesz, ami a cég üzletpolitikját érinti. Értem én, hogy hatalmas divat most a miniatűr nyakkés minden fronton, mert húúúú de nagyon kell a kiránduláshoz, hogy minden lépésnél csapkodja a csöcsünket, de engem a hideg verejték kiver tőlük. Lehajolsz: útban van. Kiveszed a kést: útban van a tokja. Visszatennéd: két kéz kell hozzá. Ne is próbálkozzatok, nem győztök meg róla, hogy nyakkést hordjak. Szóval kellett venni hozzá övbújtatót. Plusz kiadás, fölösleges idegeskedés, stb... És igen, láttam én is, hogy lehet csomagban venni, és akkor lesz nyakbaakasztós, 2x biztosított tok meg szikravető is benne, de hát azért álljon már meg a nászmenet! Szóval ha elküld az asszony betétet venni, akkor nem veszek mindjárt horgászfelszerelést is. - utalva itt a klasszikus zsidó viccre.
(Aki nem ismeri, annak intermezzo 2.:
"Kohn tanítja a fiát eladni. Bejön a vevő:
Vevő: Jó napot, egy zacskó fűmagot kérek!
Kohn: Már adom is, tessék. Akkor 650 a fűmag, plusz a kasza az annyi mint...
Vevő: Állj-állj-állj! Nekem csak fűmag kell!
Kohn: De hát mivel vágja le ha megnő?
Vevő: Ez igaz, legyen akkor a kasza is.
Kohn: Akkor tehát a fűmag, a kasza és a kosár az akkor összesen...
Vevő: Kosá-áá-áár???
Kohn: Hát ha levágja ugye, akkor össze is kell gyűjteni valamibe.
Vevő: Jó, igen, ez logikus, akkor az is kell.
Kohn: Tehát akkor a fűmag, a kasza és a kosár az annyi mint 5 000 kereken.
Vevő el, Kohn mondja a fiának: Na, most már látod hogyan kell eladni. Én elmegyek hátra, iszok egy kávét, addig vidd a boltot.
Kohn megissza a kávét, eszik egy kis pralinét mellé, és amikor visszaér látja, hogy a fia horgászfelszerelést, sátrat, gumicsónakot pakol föl egy másik vevő autójára.
Odafordul a fiához:
Kohn: Hát te mi az érdes herepírt csinálsz fiam?
A fiú: Hát édesapám, ugye bejött ide a vevő és kért egy csomag tisztasági betétet. Én meg mondtam neki, hogy ha már úgyis el van baszva a hétvégéje, akkor miért nem megy el horgászni?"
Na eddig a vicc, aztán most már vissza a komolysághoz!)
Eltekintve az üzletpolitikától, ez már hozzá a Morától elvárt praktikumot, amiért elsőre is beleszerettem a késeikbe. Egy eléggé kemény műanyag korong, hátulján két szegeccsel rögzítve egy vékony, fekete bőr bújtató, ami gombra is akasztható. (Az elején egy nagyon fancy kis Mora logó, jár a piros pont.) A korong hátulján van két kis vízszintes kiemelkedés, ami a tokon lévő mélyedésekbe ül, atomstabilan rögzítve a gyűrűt; lefelé semmiképpen sem tud kicsúszni, mert a tok pereme szélesebb a gyűrűnél.
A tok. Szokásos Mora, kemény műanyag, az elején a logóval és a MORAKNIV felirattal. Alján két masszív lyuk. Víz kifolyik, nyakpánt ezen keresztül rögzíthető, jön-megy, teszi a dolgát. Semmi extra. Nem törik, nem koszolódik, könnyű tisztán tartani, maga a megtestesült praktikum. (Örülök, hogy a cég tervezőit a Pengeélen blog olvasói között tudhatom, mert szerintem különben eszükbe nem jutott volna ez így megcsinálni. :) ) A kemény műanyag hamar karcolódni fog, a belső részét a penge a ki-be rakáskor össze fogja vagdalni. Nem újdonság, megszoktuk.
A nyél kétféle gumi. Puhább és keményebb. A megszokott dolog. Bevált csapaton ne változtass. Kicsit hengeres, kicsit ducika, ül a tenyéreben, ugyanakkor nekem a markáns vájat néha bánt. Galambszar a frissen mosott kocsin, hogy youtube videókban és ismeretségi körben is arról győzködik az embert, hogy nem kicsi a markolata, normál méretű kézbe jól illeszkedik. Jelentem: nem. Nagyon nem. Klasszikus 3 ujjas kés. A markolat vége pont a kisujjam elejénél van. Ez csak azért kellemetlen, mert 3 ujjal a finom munkát is macerásabb elvégezni. Rá kell támasztani a pengére - de erről majd nemsokára. Előtte még a markolat. Lifehack: a tokba illeszkedik a markolat, így már normál fogást biztosít - ez ötletes. Az, hogy ehhez le kell venni az övbújtatót, az viszont erősen mínuszos. Hogy megvilágítsam a problémát: a kicsi markolatot kompenzálandó tényleg jó, hogy a tokkal meg lehet hosszabbítani, de a probléma az, hogy akár nyakban, akár övön hordjuk, ehhez a kompenzációhoz mindenképpen le kell vennünk magunkról. Az övtok esetében elég csak kicsúsztatni, így a bújtató az övön marad, a nyakhordás esetében, főleg ha a duplán biztosított változatunk van, akkor kifejezetten macerás lehet a művelet. Elvileg méretileg akkora az egész pakk, hogy simán lehetne zsebben is hordani. Munkásnadrágban én próbáltam. Annak bő a zsebe. Nem az igazi. Nem, nem erre találták ki. Újabb mínusz pont, hogy a külső, sötétebb gumiborítás a ki-berakástól az él felőli oldalon elkezdett felszakadozni.
És akkor a penge... Mielőtt leírok bármit kivonulok a kis kertembe, nézem a nyíló nárciszokat meg a kőtörőfüvet miközben egy nagy adag Laphroiagot kortyolgatok és közben sűrűn mantrázom magamnak, hogy "ne baszd föl magad, ne baszd föl magad!"
Na, most már jobb. Szóval... nem hosszú. Paraszthajszálnyival 5 cm fölött van. Ebből vágásra kb. 4,5 fogsz használni (ahogy lényegében élezésre is). Ez azért nem túl sok. A penge formája miatt ennek a vágásnak meg sajátos kéztartás kell, de ezt hamar meg lehet szokni; pontosabban meg is kell, ha használni akarod (rövid fasszal baszni esete ugyebár). A hátán kaparó él. Végig. A vékony pengére külön "öröm" hüvelykujjal ráfogni, hogy tényleg kényelmesen elférjen a kezünkben... De mindezek olyan apróságok, amikkel azért együtt lehet élni. Az azonban, hogy a gyári él olyan, mintha félkész termék lenne... Kihozták az egészet egy nagyon vékony tűélre, ami ha elkopik - és most mondon: kurva hamar el fog - akkor időbe telik majd használható és normális élt rárakni. Jójó, oké, ez sem több, mint 15 perc, de ez pont 15 perccel több is, mint amit erre szánnék. Ez is egy erős mínusz a cégnek. Ha esetleg a marketinges picsák agymenései helyett a felhasználók igényeire figyelnének, akkor ezeket a bosszantó apróságokat mind-mind el lehetne kerülni.
A végén jöjjön az ítélethirdetés!
A kés legnagyobb hibája, ha a vásárló a Morára jellemző jól átgondolt, célfeladatra optimalizált kivitelezést várja el tőle, holott ez már egy új korszak, a marketingesek mindehatóságának hirdetője. Ezek a részletek azok, amelyek keserű szájízt hagynak (a whiskeynek ehhez semmi köze :p ) maguk után.
Volt velem ásatáson. A téli fagyokban sem volt hideg a markolat, kesztyűben is könnyen tudtam fogni a kis markolat ellenére, tehát tényleg használható. Az ősz, a tél és a tavasz nagy részét végigkertészkedte mellettem, ott teljesen megállta a helyét.
Megéri-e az árát? Ha csak az alapmodellt nézzük, akkor a válaszom egy határozott talán. Ha a mindenféle kiegészítőt is hozzá kell venned, akkor erősen elgondolkodnék rajta.
Vennék-e még egyszer? Egészen biztosan nem. Megbántam-e a vásárlást? Határozottan nem. Egyszer bőven elég volt.
A maga teljességében.
Ötletes megoldás és szög egyszerűségű dolog. Ez az, amiért szeretem a Morát.
Az apró karcokat az övbújtató kemény műanyag gyűrűje okozza. Alámegy a por és a leszedésnél/felrakásnál amortizál. Mondjuk ez a kis kopás éppen jól is áll neki.
A hátsó kis vackok akadnak be a tok hátuljába.
Tehát ide. Igen, itt is apró kopásnyomok.
Ezeken folyik ki a víz. Egyszer mostam át. Muris, hogy nem függőlegesen folyik át rajta, hanem hegyesszögben oldalra spriccel. Ha rosszul tartod, akkor utána lehet nadrágot cserélni, mert olyan leszel, mintha behugyoztál volna.
A karcokat a penge okozza.
A kopást meg a tok. Bug vagy feature?
Kisebb elszíneződések a virágföldtől. A penge nem tükörpolírozott. Ez meg is látszik rajta.
Jó, ez az elmaradhatatlan kép.
Na itt van egyben is.
A kis tűél sorjájának maradványai a hegy alatt. Melós volt eltüntetni.
