Szerbusztok kedveseim! (Majd lassan már új beköszönő szöveg is jön, de még fejlesztés alatt van.)
Városi túlélők, fotel Macgyverek mindig is voltak. Hiszem, hogy nem egy vagyok közülük. Nálam az adott feladatra a célszerszám elve működik, mégis keletkeztek olyan élethelyzetek, amikor úgy éreztem, hogy valami praktikusnak látszó megoldást kell találnom a problémámra. Azaz problémáimra, így, többes számban.
Az egész azzal kezdődött, hogy a munkahelyemen van egy elég régóta működő kiállítás. A vitrinek pedig az Úr Krshna nagyobb dicsőségére recézett fejű csavarokkal vannak rögzítve. Nincs is ezzel gond, esztétikus(nak hat), meg minden kutyafasza, csak akkor van gond, amikor a menet számára kialakított persely és körülötte a fa kicsit kezd elfáradni, emiatt a csavar megfeszül. Puszta kézzel azt akkor sem csavarod ki, ha megfeszülsz. Kell egy fogó. Az meg nem mindig van az embernél. Na én meg sok dolgot utálok az életben, de a lépcsőn le-föl szaladgálás (fölmentél a vitrinhez, megpróbáltad - sokszor - nem ment, irány le a fogóért, menjél vissza) azok között is benne van a TOP 3-ban. Igen, tudom. Megoldás lenne, hogy vitrinnyitáshoz mindig vigyek legalább egy kombinált fogót, de az sincs mindig nálam, főleg ha nem az irodából kell mennem a nyitáshoz. Szerszámért rohangálni meg aztán végképp nem szeretek.
Na, ha valami elkezdődött, akkor persze, hogy folytatódott is. A régi céges autóban volt valami motorelektronikai hiba, amit a szervíz szerint azzal lehet orvosolni, ha lekötöm az akksit. Szuper, persze a 10-es kulcs rendszeresen "elkeveredik", ugye az autót sokan használják, kulcs meg csak egy van... Sok a vadász, kevés a fóka.
És valahol ott csúcsosodott ki, hogy a raktárakban a salgó-polcok itt-ott meglazultak, 13-as kulcs meg aztán tényleg nem mindig van nálam.
Hát valahogy így jutottam el oda, hogy érzelmes vágyódással sasoltam Sapapa barátom Swiss Toolját, hogy "hejj, ha egyszer nekem is lehetne ilyenem!" De arra gondolni sem tudtam, hogy vegyek egyet, mert annyi pénz a világon nincs (előjött belőlem a kékszakállú Wágner úr).
Aztán úgy adódott, hogy Sapapa fölajánlotta, hogy neki éppen nem kell a cucc, lenne-e gusztusom megvenni? Hát volt. Sapapa figyelmeztett, hogy ebbe van anyag, ez nem hagy cserben. Hát végül is ez egy szerszám lényege, nem? Legyen masszív, mint a C40-es beton és örök, mint a nyomorúság. Kaptam hozzá tokot, bitkészletet és volt örömködés masszívan, amikor Kisfalud I-es kavicsbányában (vagy a Deák kút melletti parkolóban?) kézhez kaptam. Ennek már jó néhány éve, azóta ott volt mindennap a kódorgó tarisznyában.
Joggal kérdezheted, hogy miért e lom? Nos, ebben tényleg minden van. Kicsit már túlságosan is minden. Meglátásom szerint a hasznosíthatóságnak van egy skálája, amelyen egy darabig szépen, egymásra rakódva növekednek a különböző funkciók, aztán egy idő után ez átfordul és a klasszikus mondás lesz érvényes: a kevesebb több. Mivel ez a műszer van meg régebb óta, ezért ezzel kezdem az elemzést, hogy aztán a végén összehasonlíthassam a legújabb üdvöskével.
Ja igen! Műszer ez, mert ahogy Vetési Sanyi bácsi (abszolút kedvenc munkásom) gyakran megjegyzi az ásóval-lapáttal kapcsolatban: "Szerszáma a lónak van! Ezek műszerek." Úgy érzem ez ide is találó.
A tok. Belül cordurával kettéosztott, ehhez a modellhez készült, sépci cucc. Kívülre kerül a bitkészlet és a csavarhúzó belülre meg maga a műszer. 3 mm vastag marhabőrről beszélünk. Kevesebbért is vonult már ki a Greenpeace. Victorinox fém logó, hátul meg akkora szegecsek tartják, amelyeket szerintem az Eiffel-torony építésénél használhattak. A bitkészlet marha jó, ebbe szerettem bele elsőként. Minden szabvány bithez jó, tényleg kis szerszámos láda lesz belőle, de a foglalaton még azért dolgoznék. Így hosszabb távú használat után azt mondom, hogy az nem minden esetben válik előnyére. Persze használható - és nagyon kevés kompromisszummal, ami nagy szó - de érzem, hogy lehetne ez jobb is. Ha most azt várod tőlem, hogy elmondjam hogyan, akkor csalódni fogsz. Nem ettem meszet, hogy a jó kis hasznot húzó tervemet elmondjam. Hogy is ne! Azt majd a svájci mérnököknek. ;)
A műszer... Nehéz. Egy-két hetet gyúrni kell előtte, ha mindennap magadnál akarod tartani. És fogyókúra közben se ezzel méreckedj, ha egy mód van rá. Acél, polírozott, masszív. Naggggyon komoly! Nézzük a funkciókat!
A nyél egyik oldalán inch, a másikon cm-es beosztás, amivel 23 cm-ig jó vagy (a barátnők ajánlásával: ez már szép méret). Életemben egyszer használtam ezt a funkciót, de ötletes, hogy tettek rá.
Egyenes élű kés: a jól ismert Victorinox cucc, itt semmi extra nincs.
Hullámos élű kés: a jól ismert Victorinox cucc, itt semmi extra nincs. Ugyanakkor a kettő együtt már túl van azon a bizonyos skálán. Ha már munkafeladatokról van szó, akkor én ebben az esetben a hullámos élűt tartanám meg. A másik penge acélja hát tudjuk milyen. Hosszabb távon nem nagyon lesz használható. Ez meg azért a pántolószalagtól kezdve a kötélig mindent jobban vitt. Nem is nagyon használtam a másikat.
Lyukasztó: én sok értelmét nem látom a két késpenge mellett, de nyilván meg lehet ideologizálni.
1/2 Philips csavarhúzó: örülünk Vincent, ezt nagyon el sem lehet rontani. Ugyanakkor... mivel a nyél egy hasáb lett (mert abba könnyű szerszámot pakolni és ráfér a centiméter is) ezért nagyon kényelmetlen vele csavarozni, amin nyilván nem segít az eszköz súlya sem. Aki csavarozott már ki vele 2-nél több csavart az tudja, hogy ez az utolsó utáni lesz, amihez nyúlni fog.
2 mm-es csavarhúzó: gondolom a finommunkákhoz
5 mm-es csavarhúzó: a sörnyitó végén
7,5 mm-es csavarhúz: csak úgy magában
Na és akkor itt legyen egy hangyányi szünet... :) 7,5 mm! Látott már valaki ekkora csavart egyáltalán? Hát ez akkora vájat, mint egy szűzlány pinája! Szóval komolyan! A 2 mm-es csavarhúzó meg minek? Az van a konzervnyitó végén is. Szóval igazából 2 db 2 mm-es csavarhúzód van. Komolyan nem látom értelmét ennek a halmozásnak.
Fémfűrész, fémreszelő (és elvileg körömreszelő is): kifújtam a levegőt, megnyugodtam. A fémfűrész része tényleg hasznos tud lenne, elég szépen vitte a 200-as szögeket is. Ugyanakkor a reszelő része nem igazán használható. Rövid és alig 1 mm vastag lemezről beszélünk, hajlik, nyeklik-nyaklik. A fémreszelő másik oldalán meg ugye ott a körömreszelő. Na, majd mutassa meg nekem a tervező úr egyrészt azt a melóst, aki ebben a méretben megkülönbözteti a kettőt egymástól mielőtt reszelni kezd (utána marhára nem vicces, amikor a fémport nyomod be a körmöd alá), másrészt azt is, aki Gafirone úr módjára a körmét reszelgeti egy-egy melós nap után. Ugye? (Jó, persze irodai MacGyverek, akinek a Ctrl+Alt+Del nyomkodása közben betört a rózsaszín kis körmöcskéje, azok reszelgessék csak, de fizikai munkásnak nincs is olyan hosszú, hogy betörhessen. Szóval az eszköz komolysága nem áll pariban ezzel az egésszel.
Véső (és kábelcsupaszító): A kábelcsupaszítók jól használhatók, két méret van, de! Én még az életben nem láttam olyan villanyszerelőt, aki csupasz fémnyelű eszközzel áll neki ennek a munkának. A véső meg tipikusan az a dolog benne, amit sehogy sem értek és tényleg csak a marketingnek tudom be az ittlétét. Hát ugye vésni (favéső) úgy vés az ember - legalábbis nekem még úgy tanították - hogy az eszköz élét ráteszi a vésendő felületre, a másik végét meg üti egy kalapáccsal. Na most ugye, ha a másik végén nincs semmi ami az ütés erejét elnyelje, akkor az a fogónak a forgáspontjainál lévő szegecsek mellett fogja szarrá baszni a multitool nyelét. Szóval én ennek tényleg semmi értelmét nem látom itt.
Sörnyitó és dróthajlító: ugye, ami nem pina az sörnyitó. Oké, legyen rajta, de hát aki nem tud egy kombifogóval kibontani egy sört, az haljon is szomjan. És dróthajlító. De komolyan! :D Hát a fogó az mire van? Jó, hagyjuk is. Csak fölbaszom magam.
Konzervnyitó: a jól ismert cucc, semmi extra. Legyen rajta, okés.
Fafűrész: nincs 7 cm hosszú! Ez nagyon rövid. Két ujjnyi ágat már szenvedés vele levágni, a kisebbeket meg ugye le is lehet törni. Nem érzem indokoltnak a jelenlétét, viszont legalább éles, mint a veszedelem.
A kombifogó: masszív, mint az állat. Tényleg kiválóan meg van alkotva, lehet vele dolgozni. Nagyon tetszik.
Nyitott állapotban az összes kis mütyürke rögzíthető rajta (persze a svájciakra jellemző enyhe kotyogással... -.- ), ami éppen lehetne plusz pont is, de valamiért nem érzem annak.
Szóval sokáig voltunk mi ketten így együtt, megéltünk sok mindent. Mégis azt kell mondanom, hogy ahogy az évek teltek úgy jöttem rá egyre inkább, hogy engem ez a sok fölösleges vacak inkább idegesít, mint boldogít. Főleg úgy, hogy leginkább tényleg csak a fogót és a külön bitkészletet használtam. Mit volt mit tenni, megvállni mégsem akartam tőle, mert akkor mit használnék helyette?
És ekkor futottam bele életem egyik legjobb üzletébe! A fórumon jött szembe velem sentinel éltárs hirdetése, amiben egy Leathermant kínált megvételre. Minden multitoolok atyjának neve előttem sem volt ismeretlen. Aki esetleg nem tudná, annak néhány szóban összefoglalom azt, amit ők maguk is szépen elmesélnek egy videóban.
- aki látta már életében egyszer Tim Leathermant, az pontosan tudja, hogy a csóka a "tornából fölmentett mérnök arc" szótári definíciója. Vékony, magas, fényesbőrű, szemüveges. Hollywoodi tinifilmekben ő az a srác, aki folyton idióta ruhákban jár és a fejét a WC-be nyomják a szünetben
- aztán megnősült és egy ázsiai lányt (japán? talán) Chau-t vette el, akivel aztán Európába jöttek utazgatni 1975-ben. Tipikus hátizsákos turisták (mindig Joey Tribbiani története ugrik be a Mount Tibidabóval :D ), aztán rájöttek, hogy stoppolni szar, vezetni meg jó, szóval Hollandiában vettek egy használt Fiat-ot (franc se emlékszik, hogy milyen modell volt, googlizz rá). Az meg folyton megadta magát (és még a szállodában is csöpögött a csap), így Timben megfogalmazódott a gondolat, hogy "csak kellene valami eszköz, ami kisebb, mint egy szerszámosláda, de több, mint egy sima kombifogó (és jó sok pénzt lehet belőle csinálni)" - és lőn!
Hosszú évek alatt tervezgetett, prototípusokat gyártott, hogy aztán a 80-as évektől fölfelé íveljen a megrendelésszám és csillaguk ragyogása sose húnyjon ki.
Ma már minden méretben és formában csinálnak multitoolt - örök hála és köszönet érte. Persze náluk is van olyan, hogy a szartól a repülőig mindent belesűrítettek, de hála a jó égnek, néhány évvel ezelőtt rájöttek, hogy igenis van igény a könnyű, lecsupaszított, mégis használható szerszámokra. Így született meg a Skeletool széria.
Hogy is fordítsam? Mert ez egy marha jó szójáték ám! Szóval, hogy Skeleton + Tool, azaz csontváz + szerszám. Mármit, hogy le van csupaszítva, mint egy csontváz és könnyű, mint aki csont és bőr és hát szerszám, mint ami... ööö... szerszám. Erre nem tudok frappánsat kitalálni.
Kombifogó, csavarhúzó, kés, sörnyitó. Ennyi. Semmi több. És könnyű. És használható! Szerelem volt első látásra. Na de menjünk szépen sorjában!
A műszer pici. Fekete, dizájnos forma, itt-ott kerek átlyukasztásokkal, amik nemcsak könnyítést jelentenek, de merevítést is adnak. Kompakt méret, zsebben simán elfér. És hát amerikai, ezért kell rá a zsebklipsz, amit bár én magam más esetekben nem szoktam támogatni, de itt kifejezetten élvezek!
A kés: három modell van. CX, RX és a sima Skeletool. A sima változat félig fogazott pengével készül - ami nekem mindig is a vesszőparipám volt. Igazából ennél kevés értelmetlenebb dolgot tudok elképzelni, de hát virágozzék minden virág, másnak meg éppen ez tetszik... Az RX végig fogazott pengével van, ami a fenti svájci dologból kiindulva akár nyerő ötlet is lehetne - de sentinel éppen nem ilyet árult. :) Hanem a CX-et. Sima, egyenes vágóél. 154CM acélból, ami tekintetbe véve a hazai viszonyokat, teljes mértékben prémium acélnak tartható. Nem szokásom belemenni ebbe az acélfetisiszta, verjük arra, hogy melyik acél milyen fasza dologba, de itt meg kell említenem, hogy kemény, kiváló éltartó acél, arra tervezve, hogy nagy igénybevételnek legyen kitéve. Mégis, én a sima piacos kerámia rudammal is meg tudom élezni. Nagyon jó kis cucc! Igaz, rövid, kicsivel 6 cm fölött van, de hát azt már a Mora Eldrises posztban is elmontam, hogy nem a méret a lényeg. Egykezes nyitás plusz pont, csak tip down hordás meg egy mínusz; bár végül is hamar meg tudtam szokni. Ennyi kompromisszumra még hajlandó vagyok. A penge formája tökéletesen megegyezik a Benchmade Griptiliannal. Ugye senki sem gondolta, hogy a két portlandi cég (egymástól 30 perc autózásra) nem működik együtt? :D
Csavarhúzó: laposbitek, Leathermanre fejlesztve. Nem kotyog, nem lötyög, 4 különböző fej fér el az eszközön - meg vagy 20-at még lehet hozzá venni. Ez nekem a bőven elég kategória. Elsőre kissé talán furcsa lehet vele dolgozni, de a furcsa alakú markolat érdekes módon egyáltalán nem akadály, sőt, inkább nagy segítség.
Sörnyitó: igazából egy karabiner, ami úgy van kialakítva, hogy sört is lehessen bontani vele. Hivatalosan persze "bottle opener", tehát üvegnyitó, de ugye ki az az elvetemült, aki üdítősüveget nyit vele? Na ugye. Nyilván ugyanazt tudom elmondani róla, mint a svájcinál.
Fogó: kisebb, mint a svájcinál, de legalább olyan jól, ha nem még jobban is használható. Nagyon-nagyon szeretjük!
Az egész kis műszer atomstabil, nem mocorog semmi, aminek nem kell mozognia; aminek viszont kell, az tűpontosan teszi a dolgát. Hogy ne téveszd el a házszámot nem kevesebb, mint 3 helyen rá van téve a Leatherman felirat. Ennyi dizájn mondjuk mindenképpen kell.
A liner-lockos penge zárjára oda van gravírozva egy kis lakat, gondolom, hogy teljesen felhasználóbarát legyen és a lássa a parasztttya, hogy ez feature (szándékos tulajdonság) és nem bug (hibás működés); tudniillik, hogy eláll egy fémlap, ami a bicska oldallemeze.
A sörnyitó fejére meg egy üveget és az éppen lehulló kupakját gravírozták - ami aljas módon cuki, már csak emiatt is érdemes volt megvenni - gondolom a fenti user friendly elv miatt.
Együttlétünk nem nyúlik vissza hosszú időre, mégis azt kell mondanom, hogy ez a kis picike jött, látott és mindent vitt, mint a piros hetes. A rövidke idő alatt vágott slagot - meg sem kottyant neki, pedig ennek belül erősített volt a fala, metszette a kerti növények egy részét, a fogó tekerte a vitrinek csavarjait és vágott tyúkketrec drótot, a csavarhúzók kinyitották és bezárták a hasfalvi korong dobozát, minden csavart meghúztak az ideiglenes telephelyen és hát köszvény ide, köszvény oda, egy-két üveg sört is kibontott. :D
Számomra abszolút a nyerő kategóriát jelenti ez a lecsupaszított eszköz, olyannyira, hogy komolyan gondolkodom, hogy megválok a svájcitól.
A késeket leszámítva körülbelül az összes funkció ki van pakolva. Igen, kalapácsot is raktam ki, mert egy rövid ideig gondoltam rá, hogy csak ki kellene próbálni azt a kurva vésőt, de aztán győzött a békesség a lelkemben és átpasszolom a lehetőséget a következő gazdinak.
Első blikkre nem túl nagy a méretbeli különbség, mégis óriási a valóságban.
Na így már kicsit jobban látszik talán.
I'm never smoked weed with Willie again! Soha többé ilyen túlzsúfoltságot! Plusz, valami megfogta a recés pengét és a reszelőt. Arra már nem emlékszem, hogy ez nálam történt-e vagy Sapapánál. De az istennek sem gyün le róla! Rozsdamentes tükörpolírnál ez szerintem kisebb hibaszázalék.
A fogó tengelycsavarjai nagyon masszívak. És éppen ezen a végén kellene ütni, ha vésni akarnánk. Margiiit! Normááális?!
Ezek a kis recézett vackok a zárak. Biztosan zárnak, csak hát az a tetves kotyogás ne lenne! De tényleg, minden svájcimon ilyen, amelyiken valami külön zár van a rugó mellett. Én nem tudom a gyárban kik felelnek ezért, de néha nagyon zavaró tud lenni.
Kis mérete ellenére nagyon jól használható.
És ott a lakat ni!
Az üres helyekre került egy-egy Leatherman felirat. Tényleg jól néz ki.
Igen, ilyen hülyén néz ki, ha csavarozni akarunk vele. Tényleg szoknia kell a szemnek. Szerencsére a kéznek nem. Jól kézreáll, bármilyen hihetetlennek is látszik.
Ide kerül a tartalék bit. Nem esik ki. Ki van ez találva.
A laposbiteket a vonalkázott rész finom lenyomásával lehet ki-be rakosgatni. Egyébként meg atomstabilan tartanak.
Csukott állapotban meg ide fekszenek be. Ez egy nagyon ötletes megoldás.
Na jó, ez meg tényleg a szerelem. Elképesztően cuki! :D
