Szerbusztok kedveseim!
Hadd kezdjem azzal, hogy mentegetem magam. Az utóbbi időben rohadt nagy volt itt a csönd (amíg a Mora Eldris be nem élesedett), nem jöttem túl korán, de időm az volt, nagy komám... Kispálos percek vannak most éppen, maradj otthon, nézzél tévét stb... Szóval tombol a COVID-19, mert miért is ne!
Alapvetően kritikus vagyok azzal a globalizált neokapitalizmussal kapcsolatban, amiben napjaink telnek. Ezen az sem változtat, hogy marha jó a wishről kínai gagyit venni, igen-igen nagy az öröm, amikor az amazonról előbb ér ide egy Star Wars-os bögre, mint Budapestről egy hivatalos levél, de azt hiszem, hogy mindeközben az európai (és általánosságban a nyugati) ember tökéletesen elfelejtette, hogy nem véletlenül nem volt soha a történelem során intenzív kapcsolat a bolygó egymástól távolabbi vidékei között. Ezen még az sem változtat, hogy Hochdorfban az i.e. 6. században már van kínai selyem. Egészen egyszerűen azért nem, mert ez annyira az elitnek szóló drágaság és annyira ritka, hogy érdemi hatása nem lehetett a nagy egészre.
Ma azonban ott tartunk, hogy ha kínában valaki denevért eszik, azért én itt, a magyar vidéken kerülhetek karanténba. Értem én, hogy az egyoldalú táplálkozás egészségtelen, de higgyétek el, ha tizenpár év régészkedéssel a hátam mögött mondom: az ember sok mindent megzabált már, de még ennél is többet nem. Denevért, meg faszomtuggya milyen tobzoskát pl. biztosan nem.
Mindezzel arról jutott eszembe, hogy a zombiapokalipszis hajnala előtt azért csak jó lenne kimászni még párszor a hegyekbe (amik nálunk inkább csak dombok) és egy velőtrázóan jót pisálni bele a szélbe; lehetőleg maszk nélkül. Addig is, amíg előbbi be, utóbbi meg el nem jön, addig marad az egyszerű túrázgatás. Tarisznyám mindennapos része a "kanálgépem". A címben a márkája: Bivouac. Máde in franc, ezer éve vettem a Decathlonban - ma már nincs ott, ha jól tudom. A bizalomgerjesztő link https://tb-outdoor.com/gb/bivouac-tarrerias-bonjean/27-bivouac-bushcraft-et-survie-3118224336007.html odavezet titeket. 19 jóféle ojró nem pénz érte. Beruháztam egyre, nálunk akkor még kb. 5000 forint volt (erősebb forint, gyengébb euró, a pannon puma fejest ugrott a NER-be, stb... nem ragozom).
Az opinelt szeretem, a Decathlonban jó cuccok vannak, én meg akkoriban jobban éltem (micsoda luxust engedhettem meg magamnak!) és megléptem ezt az igazán kockázatosnak azért nem nevezhető beruházást, és milyen jól tettem!
Nyilván a MH kanálgépnél soha, semmi jobb nem lehet - fogjátok a fejemhez vágni. Lehet, nem tudom, nekem nem volt, nem is lesz és pontosan leszarom. A sporktól a hideg kiver, ahogy az összes összehajtható műanyag vacaktól is. Ezek a high-tech-nek álcázott dolgok eddig még egyszer sem váltották be nálam a hozzájuk fűzött reményeket. Ez meg úgy látszik, hogy fölfelé lóg ki a közepesen szarok közül, de még messze nem prémium kategória.
Kezdjük az elején!
Az elhúzódó terepi munkák és a stabil párkapcsolat egyik sajátos velejárója, hogy különböző tupperware edényekben kell az ebédet magammal vinnem. Wo sind die schönen alten zeiten, amikor még a tegnapi újságba tekerve vittem a kenyeret és a kolbászt magammal, hogy aztán a bicskámmal szeljek belőle ebédidőben?! Van tehát ez a kis kompakt cucc helyette, meg kulturált étkezés meg kutyafasza... Tudjátok: "mosd meg a kezed!" "hoztam szalvétát!" "NE a gatyádba töröld a kést te állat!" Szóval minden olyan óvintézkedés, amit csak egy szerető szívű nő tud egy egyszerű étkezés köré keríteni.
Kiskanál (seklinyitóval? és csavarhúzóval?), kisvilla, konzervnyitó, dugóhúzó és késpenge, mindez military green vagy valami ahhoz hasonló ződ cordura tokban széles övbújtatóval.
A praktikum mellett vannak olyan bosszantó apróságok, amelyek mellett nem tudok elmenni szó nélkül. És először ezt a mérget ki is adnám magamból, hogy aztán pozitív kicsengése legyen a végére a bejegyzésnek.
Tehát a kiskanál. Nem tudom mire való az a hatszögletű áttörés a végén. El nem hiszem, hogy csak dizájnelem lenne, mert egyébként meg minden apró lófasznak funkciója van az eszközön. Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy seklinyitó lenne. De semmiféle értelmet nem tudok neki itt adni. És a kanál vége! Elkeskenyedik - mint a svájcibicskák konzervnyitójának a vége - gondolnám én naivan, hogy csavarhúzó, de el meg nem vékonyították, így tényleg csak masszív csavarokhoz lenne alkalmas; de ahhoz meg a kanál rövid és nem jó a fogása, így ezt sem tudom elképzelni, hogy akkor mire jó. Egyáltalán: nem látom magam előtt az élethelyzetet (pedig piszkosul élénk a képzelőerőm - being naughty :D ), hogy én, a világtól elzárva, egy tábortűz mellett levest kanalazva hirtelen seklit akarjak nyitni, vagy egy masszív csavart kitekerni...
A kisvilla. Lehetne kicsit hegyesebb, de egyébként teljesen tökéletes.
A konzernyitó. Veszek egy mély levegőt és úgy fogok hozzá az íráshoz, mert ezzel voltak gondok. Körömvájat nincs rajta, csak egy peremes nyitógomb. Gondolná az ember, hogy de milyen fasza, ötletes, lehet egy kézzel nyitni, nagy ötlet! Jelzem: a lónak a phasszát! A gomb nem lóg ki eléggé és kegyetlenül masszívan rögzül csukott állapotban a cucc. Körömvájat hiányában csak úgy lehet kinyitni, hogy hüvelykujj köröm bekaszt, a fájdalomtól fölsikít és kinyit. Hát kösz, bazdmeg! Na ha csukva jól tart, akkor nyitva mi az aptya faszáért nem? Kotyog. De nem kicsit. Aki ezt így ide kivitelezte az két dolgot nem csinált még életében és legalább kettőt még kellene neki.
1. amit nem csinált: nem látott konzervet
2. amit nem csinált: nem nyitott ki még ilyen konzernyitót
1. amit csinálnia kellene: megbaszni azt a jó narkós kurva édesanyját
2. amit csinálnia kellene: kimászni a tervezőasztal mögül is kipróbálnia a szarját, mielőtt gyártásba küldi - ja mert egyébként konzervet nem lehet vele nyitni! Eskü! Próbáltam. Sőt! Próbáltuk - nehogy már user error legyen. Szóval nem lehet. Nem akad be ugyanis a konzerv peremébeés nincs hegye, ami a tetőt átütné. De ez még ugye hagyján! Mert kinyitni is csak úgy lehet, ha a kiskanalt kiveszed. Na, hát nem hiába doktorált le az ember ugye, akkor nyillván a kanálon lévő seklinyitó-szerű lyuk az arra van, hogy kitépd vele a konzervnyitót. Hát nem bazdmeg! A nyitópöcök szépen le van kerekítve, a seklinyitó elcsúszik rajta. Innen is szívelyes üdvözletemet küldöm az "R & D teams of French cutler TB Group" csapat minden tagjának, aki a termék design-jáért okolhatók. Anyukátok remélem csuklik!
A késpenge 8,5 centi körüli masszív(nak ható), backlockos rozsdamentes acél, kellően jó vágóképességgel - már a gyári éllel is - amin azért pillanatok alatt könnyedén lehetett finomítani. Formára jó, ez önmagában is használható. Persze ez is kotyog egy kicsit...
A dugóhúzó. 5 menetes, éppenséggel használható. De! Én el nem tudom képzelni, hogy az a baromállat, aki parafadugós bort visz magával egy kirándulásra, az ne tenne be egy dugóhúzót is a cuccok közé. Aki meg elfelejti az meg is érdemli, hogy szomjanhaljon. Éppenséggel ha nem lenne föl sem tűnne, így meg csak úgy Esterházyasan "nem árt, nem használ". Persze ugye francia termékről van szó, és azokból azért sok mindent kinézek...
A tok. Cordura, tépőzáras. Jön-megy, teszi a dolgát, nincs róla mit mondani.
A kanál a hőt rosszul vezeti +1 pont az átgondolt anyagválasztásért, így kávé-tea keveréshez ideális. A kanál és villa rögzítése jól megoldott: egy-egy, az eszköz kb. felét elfoglaló vájatba lehet becsúsztatni őket, elöl meg egy kisebb perem akadályozza meg, hogy ha esetleg idővel elkopna a vájat, akkor se essenek ki belőle. Mivel fordítva is be lehet őket dugni, így az eszköz markolata egyben a kanál és a villa meghosszabbított nyeleként is funkcionál. Bár azt azért hozzátenném, hogy a kanál már most, néhány év után simán kicsúszik így belőle. Muris a hideg tökfőzelékből kihalászni, sűrűn anyázgatva aztán törölni mindenbe és mindenre, mint Rocco bármelyik filmje végén...
Mindent összevetve az látszik, hogy voltak átgondolt részek (kanál-villa anyaga, formaterv, penge anyaga, formája, keresztmetszete stb...), amelyek arra utalnak, hogy ezt bizony olyan ember tervezte olyan embereknek, akik életükben legalább egyszer jártak már kirándulni. Aztán jött a marketinges picsa és csinálni akart belőle egy "svájci" bicskát a konzervnyitóval - legyünk trendik és nyissuk egykézzel - és a dugóhúzóval (milyen fasza promófotók lesznek belőle a boldogan futosgáló kisgyerekekkel és a kristálypohárból borozgató szülőkkel a háttérben). Na ez utóbbi nem kellett volna rá. Amit funkciójában helyesen terveztek rá, az kiválóan használható, ez messze az átlagos olcsó eszközök fölé emeli, amit viszont csak azért raktak rá, mert még volt hely, az bosszantóan szarul sikerült. Ötletem sincs, hogy egy ilyen középszar fölött mit nyújthat még a kategória, de látva az újabb titán csodákat, meg sporkokat, félek, nagyon is félek, hogy bushcraftmarketing őrület nem ismer határokat.
Ebédhez készülve, gondoltam legyen néhány kép.
Minden, de tényleg MINDEN megoldási javaslat érdekel, hogy ez mi a kurva anyja itt!?
Jó tanács: soha, de tényleg semmilyen körülmények között ne kezd el az evőeszközeidet fotózgatni a munkásaid előtt. Még a végén bolondnak hisznek. :D
Ez a kis perem hivatott megakadályozni, hogy a kanál kicsússzon.
Ez meg a villáé. Itt azért a hosszabb távú használattal kapcsolatban lennének kétségeim.
Nem. Szeretnék. Mondani. Semmit. Most. Mindenki. Hagyjon. MI FOLYIK ITT GYÖNGYÖSÖN!? A KONZERNYITÓNAK NINCS SARKA! IDE ORVOS NEM KELL! A VAK IS LÁTJA!
Igazából sokkal több nem kell ennél. Formára, anyagra és geometriára egyébként ez egy teljesen jól használható eszköz. Ha gyártanák külön, eskü vennék is!
Van egy kis élszalagja, éppen csak annyi, hogy szexi legyen. Azért az INOX felirattal csak csínján, amint a mellékelt ábra mutatja.
A széles övbújtató. Hasznos tudna lenni, ha valaki egész nap az övén akarná hordani az eszcájgot. De ki akarja? Most komolyan!
Igen, egy tépőzáras tok. Mit vártál? :D
