Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pengeélen

Pengeélen

Lidérc. Álom.

Szabó Zoltán - Lidérc

2021. április 11. - Bogyi bácsi

Tengermély maximális tisztelet az olvasóknak! 

"Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség, 

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény."

Úgy mellékesen a magyar költészet napja van - de hát ezt úgyis mindenki tudja, kultúrközönség jött itt össze, nem is vitás. És hát mi másról is lehetne ilyenkor írni, mint a tökéletesről? Talán-talán kissé túlzónak érezhetitek ezt - pláne tőlem, aki aztán nem rejti véka alá kritikus észrevételeit. Mégis azt kell mondanom, hogy létezik olyan, hogy tökéletes kés. Na nézzük!

Én a Balin után (Angelero) úgy gondoltam, hogy megálljunk, mert itt van már a kánaán, főleg a második és harmadik rész után. (Ja és készül a 4. is, csak úgy szólok, mellékesen. Mintegy utalva arra, hogy tessék rendszeresen figyelni a blogot. ;) ) Aztán a tejszínhabra pottyantott koktélcseresznyeként jelent meg a Jégmadár és akkor már tényleg úgy voltam vele, hogy nem lehet ezt fokozni. Jó sokáig fixek közelébe sem mentem. Minek az nekem? Van dosta. Aztán a soproni késes közösség veretes tagjai egy kisebb összejövetelt hoztak össze a helyi Fehér Rózsa műintézményben, ahol csak úgy mellékesen kezembe kaptam Szabó Zoltán 'Lidérc' nevű kését. Ha jól emlékszem - és én olyan vagyok, mint Dezső a lakáj, a Tizedes meg a többiekben: ritkán tévedek - szóval az a kés Peet éltársé volt, agancs nyelű. Úgy voltam vele, mint parasztbácsi a zsiráffal, hogy "hát szép-szép, azt meg kell hagyni, de otthonra mégse kéne". Meg hát volt ott más, ami akkor fontosabb volt.

Aztán teltek-múltak a hónapok és újabb találkozó következett: ezúttal a Kecske-hegyre mentünk föl. Ami nekem külön öröm, úgy szakmailag is. Itt aztán megint kezembe került az említett vas és ekkor már nem eresztett. Írtam Zolinak - hol máshol, mint a Késportálon. Leveleztünk, sokat. Alaposan. Aztán kaptam egy időpontot - úgy egy évvel későbbre. Ja kérem, szép asszonyok lába közé és jó késhez jutni mindig is időbe telt! :D 

Na, de csak szépen sorjában! A késről ódákat zengtek, akiknek már volt. Hogy csak a legalaposabbat említsem. Zoliról is jó véleményeket olvastam csak, sőt, a topikjában a megnyilvánulásai alapján is úgy voltam vele, hogy az lehetetlen, hogy én ebből a buliból rosszul jöjjek ki. Ha azt mondom, hogy a legutolsó pöcökig minden részletet egyeztettünk, akkor szinte keveset mondok. De ez kellett ahhoz, hogy az alapmodell olyan legyen, amilyenre én vágytam. 

Ami igazán szimpatikus volt - és a már meglévő döntésem túl is megerősített (ismered az érzést, amikor olyan jóleső stabilitást ad a lelkednek az, hogy értelmes és logikusan gondolkodó, a munkáját átgondoló, megfontolt emberrel beszélsz? Na ő Zoli! :) ). Mert igen, beszéltünk telefonon is kétszer vagy háromszor. De nem akarom tovább húzni az időt, jöjjön a bemutatás és haladjunk kívülről befelé, a toktól a késig. Azaz a tejszínhabra pottyantott koktélcseresznyén megcsillanó napfény: a Lidérc!

Masszív kydex tok. Kemény és védi a kést. A formaterv legjobb tudomásom szerint teljes egészében Zoli találmánya és az okosságok, amiket elrejtett benne, azok tényleg arra vallanak, hogy a tökéletességre törekvésben elérte a végső állapotot: magát a tökéletességet. Mondtam már a Mora 2000-nél, hogy én kifejezetten örülök a műanyag tokoknak. A kydex meg ezek közül is a legjobb. A maga igénytelenségével együtt is. Ha tényleg nem a külcsín, hanem a belbecs, a felhasználhatóság számít, akkor ennél jobbat én nem tudok elképzelni. De nyilván nem magától az anyagválasztástól fog elélvezni az ember, hanem azoktól a praktikumoktól, amelyek a készítőt dícsérik.

A tok szájánál van egy kis visszahajló rész. Ujjtámasz, hogy könnyen ki tudd húzni a kést - abból a tokból, ami egyébként atomstabilan tartja. Ötletes? Az. Szükséges? Naná! +1 pont.

A tok alján van egy kis lyuk fúrva. Itt tud az esetlegesen belekerülő víz kifolyni és még szellőzik is. Ötletes? Az. Szükséges? Naná! +1 pont.

Van benne élvédő? Hülyéskedsz? Alap! Ötletes? Az. Szükséges? Naná! +1 pont.

Övbújtató. A tokon egy széles, kicsivel 5 centi fölötti, világosbarna bőrdarab fut körbe és ehhez csatlakozik az övbújtató. Zoli logója egy fa, gyökereivel és kopasz ágaival (ha jól emlékszem ő tölgyfának mondja), ami engem bocsánat, de egy az egyben Yggdrasilra emlékeztet. Igényesen, arányosan elhelyezve. És ha azt mondom, hogy arányosan, akkor azt a szó legklasszikusabb értelmében értem, mert világosan az aurea sectio szerint van elhelyezve a bőrcsík is, és ezen belül a logó is. A bőr széle szépen eldolgozva, csak semmi szőrösödés. Sima és csillog mint szépasszonyok lába köze (ahová sokáig tart bejutni ugyebár). Ötletes? Az. Szükséges? Végül is annyira nem, de azért jó az övön hordani a tokot. :D Esztétikus? Naná! +2 pont az aránypárokért. 

És akkor az övbújtató! Egy "D" gyűrű kapcsolja a tokhoz. Maga a  bújtató egy kb. 24 centi hosszú bőrcsík. A "D" gyűrűbe illeszkedő részénél elkeskenyedik, és ez a része visszahajlik. Át van lyukasztva (a lyuk aljánál egy kis bevágás, hogy legyen mozgása), ami lyuk aztán egy pisztolygombba akaszkodik. Ez pedig azt jelenti, hogy a kést úgy is bármikor le tudod csatolni magadról, hogy nem kell levenned az öved. De nem is ez a nagy trouvaille! Hanem az, hogy az elkeskenyedő rész után kiszélesedő rész szélesebb, mint a "D" gyűrű legszélesebb pontja. Rakd össze, hagyok időt! Ha véletlenül nem csatolnád be a pisztolygombot, vagy az elengedne valamiért, a tok akkor sem tud csak úgy lecsúszni, mert a szélesebb bőr megtartja!!! Na, öcsisajt?! Átgondolta ezt a készítő? Át bazdmeg, de át ám! Azt hiszed vége van? Francokat! Az övbújtató hátulján egy egyszerű csavar tartja egyben a két részt. Nem szegecs, nem ragasztás, nem varrás. Egy csavar! Kérdeztem Zolit: Zašto? Miért? Aszondja: Hát a szegecs kilazulhat ahogy a bőr öregszik, a varrás elszakadhat, akkor aztán kilazul az egész és baszhatod. A csavarnak meg bármikor utána tudsz húzni. Mester! Fejet hajtok szakmai felkészültsége előtt! Ötletes? Az. Szükséges? Naná! +2 pont. Csak a tokért 7 pontot szórtam ki, ami nálam tényleg a non plus ultra a nemlétező skálámon. 

A kés? Hát gondolhatod, ha Zoli a tokot a legapróbb részletekig átgondolta, akkor majd pont a kést bassza el? :D A penge elmax. Amióta volt a Robicskám, azóta én nem vagyok jóban ezzel az acéllal. De hát azóta sok idő eltelt, néhány mikronnyi anyagot már én is leéleztem azóta a vasakról, hát hagytam magam meggyőzni Zoli által, hogy jó lesz az neked. És tényleg. Rendszeresen húzogatom kerámiarúdon - és nagyon hálás érte. Kicsit drop pointos, hasasodó, végig konvex leélezés. Rendkívül precíz. A hegye erős, vastag. Mégis bök, mint a veszedelem. Persze kellett rá kaparóél, mert anélkül félkarú óriás a nemzet, meg lekerekített ujjtámasz. Hát kaptam is rá. Maga a tökély. 

A penge nem tükörpolír, talán inkább szálcsiszoltnak mondanám, de legalább nem látszik meg rajta minden karc. Kifejezetten jól irányítható. Bár egyéb iránt ennek a vasnak van súlya, mégis nagyon könnyen működik az ember kezében. 

A markolat fr4. Soha nem volt ilyenem, de hogy még lesz, az tuti! Kemény, mégis kényelmes a tapintása, homokszórt, ha jól emlékszem, a tapadása pedig tökéletes. Az ujjvédőtől először kicsit fáztam, de egyáltalán nem befolyásolha a használatot. Sőt! A finom munka során a "krumplipucoló-fogásban" szinte rá kell markolnod a pengére, mert a hegyet csak úgy tudod biztosan irányítani, akkor kifejezetten jól jön, mivel ad egy kis eltartást a tenyérnek, így nem a borotvaéles pengét fogod fogni. Formára kicsit halacskás, de nekem - amióta Sapapa kiokosított, ez másodlagos forma, mert a kisujjzsinór mindenen segít. A markolatot acél szögecsek rögzítik. Ezeken kisebb pontrozsdásodás látszik. Bár ezt inkább csak enyhe korróziónak mondanám, mint klasszikus értelemben vett rozsdásodásnak. 

A törővég lekerekített, így nem bassza szét az ember tenyerét csapkodásnál. Ez a lekerekítés a használatban egyébként nem befolyásolja. Mert úgy egyébként kifejezetten jó vele csapkodni! Nem könnyű kés, masszív, nagyon masszív szerkezet, vastag penge, mit mondjak? Tökéletes! Még akkor is így van, ha a penge hossza koppra 10 cm, tehát nem nagyvasról beszélünk. 

Nem tudok olyan fogásnemet, amiben nekem ez a kés kényelmetlen lenne. A tenyerem előtt és utána is éppen elég hely marad. Volt velem a konyhában is, meg terepen is. Nyilván mind a két helyen tökéletesen szerepelt. Pedig azért az előbbinél kicsit aggódtam, hogy a súlya miatt majd szopás lesz használni, de ezek a félelmeim teljesen alaptalanok voltak. 

Odakint meg... hát... Mit mondjak? Az, hogy egy álom, az kevés és semmit sem mond el arról a jóleső érzésről, amikor eggyé válsz a műszerrel. Annyira tökéletesen teszi a dolgát, hogy nem akarod abbahagyni a munkát vele. De komolyan. Tényleg csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Ha olyan kést keresel, ami megbízható, hibátlan kivitelezéssel és tökéletes arányokkal rendelkezik, akkor ez a te késed. Erdei munkák, kerti munkák, hétvégi házak és balatoni nyaralók elengedhetetlen kelléke. Túrázáshoz csak azért nem ajánlanám mert mit kezdenél ott vele? Amúgy simán lehet vinni. Én a nyáron egy teljes napot kódorogtam vele a Várhelyen, árkon-bokron át, bújtam befelé minden vadcsapásba, hegynek föl, völgynek le, hajolgatás, guggolás, de semmit nem vettem észre. Se a súlya, se a mérete nem zavart. Liffegett, mert ez a dolga. De észre csak akkor vettem, amikor itthon átöltöztem és rájöttem, hogy "hoppácska baszdki, így másztam végig a városon". Szóval akarod, akkor vidd magaddal kirándulni is, meg nem fogod bánni. 

Ez tipikusan az a kés, amit bármikor újra megvennék és ha nem lenne, akkor talán bele is bolondulnék, amíg nem pótolom. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Árakat csak nagyon-nagyon ritkán szoktam írni és ennek megvannak az okai. Most sem fogok, de annyit elárulok, ha közalkalmazotti fizetésből tellett rá, akkor másnak sem okozhat gondot a végösszeg; már az alapmodellé legalábbis. Nyilván ha toronyórát lánccal, meg gyémántberakásos mamutagyarba aranyozott 3D önarcképet kérsz rá, akkor az megdrágítja. De ha tényleg munkára kell, akkor az alapmodellel tökéletesen elégedett leszel.

20210411_144957.jpg

Egy képben csak talán, s csupán a lényeget

20210411_145018.jpg

A fókusz beállítását a telefonon még gyakorolnom kell úgy látszik, de a lényeg azért ott van. Az a lyukacska.

20210411_145125.jpg

Ennyire szépen el van dolgozva a bőr szerelék széle. Lenyűgöző precizitás!

20210411_145115.jpg

Itt az ujjtámasz, ami segít elővenni a tokból a kést; ami egyébént zörgés, kotyogás nélkül ül a tokban. És nem mellékesen olyan úriemberes kattanással jelzi, hogy a helyére került, mint én, amikor munka után hazaérve bebaszom magam után a kertkaput. Ott és akkor kitesszük a pontot valami végére. 

20210411_145040.jpg

A pisztolygomb és a kis bevágás, hogy könnyen járjon és ne tépjen szét semmit.

20210411_145059.jpg

Itt meg az átgondolt célszerűség a maga teljességében. Nem fog leesni.

20210411_145137.jpg

Ha lazulna, akkor a hátulján meg ezzel húzzál egyet rajta.

20210411_145202.jpg

A logó a pengén szépen gravírozva. Jól látszik a szálcsiszolás is.

20210411_145355.jpg

A pontkorrózió, amiről beszéltem. Megvan a másik oldalán is.

20210411_145405.jpg

A kydedx tok egyetlen hátránya, hogy kicsit falatozgat a markolatból. De annyi baj legyen, ez még szexi is.

20210411_145537.jpg

A kis kerek segge. Hát nem gyönyörű? :)

20210411_145505.jpg

Szépen látszik a penge íve és a hegy masszivitása is. 

20210411_145447_jav_lev.jpg

Nem kell mondanom, hogy tökéletes. Full konvex. Nem szarral gurigázunk! 

20210411_145611_lev.jpg

Kicsivel nagyobb, mint egy ujjnyi szélesség.

20210411_145634_1.jpg

Aztán egy csapás és ennyi.

20210411_145634_lev.jpg

Tessék megnézni azt a vágási felületet! Ismerek olyan embert, akinek ettől napokig tartó erekciója lenne. Én csak diszkréten elmosolyodtam, hogy "aztakurvaaaa! :D "

20210411_145732.jpg

Továbbra sem vagyok bushcraftos. De botokat szívesen hegyezek az olvasók kedvéért. 

20210411_145859.jpg

Nem gondolnám, hogy éppen a tollaság fogna ki egy ilyen késen.

20210411_150047.jpg

Vannak ilyen kallódó tuja ágak szerte-szét a ház körül. Oké, tudom, ez nem tölgy vagy száraz akác, de mit csináljak? Ez van. Tessék elhinni, hogy ez van. És nem a perspektíva miatt ilyen kicsi alatta a vas. Rátettem a pengére. Ez tényleg ilyen vastag.

20210411_150255.jpg

Aztán kb. 1 perc múlva.

20210411_150352.jpg

Nyilván kellett vele ütőfázni, mert hát ezt már szinte el is várják az embertől.

20210411_150523.jpg

Sima liba!

20210411_150548.jpg

Külön fölhívnám a figyelmet az ütőfán keletkezett sérülésre. A hegy masszív, de a pengehát éles. Kiválóan látszik ez is.

20210411_150810.jpg

Tud fúrni is - állítólag ez is része a késteszteknek. Hát az ördög tudja. Van hegye, éles is. Mi a büdös francért ne tudna fúrni? (Megvan az íjas fúró ugye? Ott fa a fán forogva is fúr. Vagy a kőbalták, ahol nád és homok dologzza szét a követ. Szóval nem értem mire ez nagy fúrás mánia a késnél, de legyen, tessék.)

20210411_150902.jpg

A másik dolog, amit kevéssé értek az az, hogy minek kell bemutatni, hogy a heggyel hogyan lehet feszegetni. Hát így. De okos ember erre keres egy követ. Mondjuk azt sem nagyon tudom elképzelni, hogy mi az a feladat, amihez ennek demonstrálására szükség van, de oké, legyen meg ez is. 

20210411_150635.jpg

Szépen beleillik a tenyérbe.

20210411_150657.jpg

A szélessége éppen megfelelő.

20210411_150721.jpg

Mint mondtam egy kicsi hely még marad is.

20210411_145413_1.jpg

Minden darab sorszámozott és a markolat alján a készítés évének és hónapjának dátuma is szerepel. 

 

 

 

 

Bebivakoltam

Mi van a közepesen szar fölött?

Szerbusztok kedveseim!

 

Hadd kezdjem azzal, hogy mentegetem magam. Az utóbbi időben rohadt nagy volt itt a csönd (amíg a Mora Eldris be nem élesedett), nem jöttem túl korán, de időm az volt, nagy komám... Kispálos percek vannak most éppen, maradj otthon, nézzél tévét stb... Szóval tombol a COVID-19, mert miért is ne! 

Alapvetően kritikus vagyok azzal a globalizált neokapitalizmussal kapcsolatban, amiben napjaink telnek. Ezen az sem változtat, hogy marha jó a wishről kínai gagyit venni, igen-igen nagy az öröm, amikor az amazonról előbb ér ide egy Star Wars-os bögre, mint Budapestről egy hivatalos levél, de azt hiszem, hogy mindeközben az európai (és általánosságban a nyugati) ember tökéletesen elfelejtette, hogy nem véletlenül nem volt soha a történelem során intenzív kapcsolat a bolygó egymástól távolabbi vidékei között. Ezen még az sem változtat, hogy Hochdorfban az i.e. 6. században már van kínai selyem. Egészen egyszerűen azért nem, mert ez annyira az elitnek szóló drágaság és annyira ritka, hogy érdemi hatása nem lehetett a nagy egészre. 

Ma azonban ott tartunk, hogy ha kínában valaki denevért eszik, azért én itt, a magyar vidéken kerülhetek karanténba. Értem én, hogy az egyoldalú táplálkozás egészségtelen, de higgyétek el, ha tizenpár év régészkedéssel a hátam mögött mondom: az ember sok mindent megzabált már, de még ennél is többet nem. Denevért, meg faszomtuggya milyen tobzoskát pl. biztosan nem. 

Mindezzel arról jutott eszembe, hogy a zombiapokalipszis hajnala előtt azért csak jó lenne kimászni még párszor a hegyekbe (amik nálunk inkább csak dombok) és egy velőtrázóan jót pisálni bele a szélbe; lehetőleg maszk nélkül. Addig is, amíg előbbi be, utóbbi meg el nem jön, addig marad az egyszerű túrázgatás. Tarisznyám mindennapos része a "kanálgépem". A címben a márkája: Bivouac. Máde in franc, ezer éve vettem a Decathlonban - ma már nincs ott, ha jól tudom. A bizalomgerjesztő link https://tb-outdoor.com/gb/bivouac-tarrerias-bonjean/27-bivouac-bushcraft-et-survie-3118224336007.html odavezet titeket. 19 jóféle ojró nem pénz érte. Beruháztam egyre, nálunk akkor még kb. 5000 forint volt (erősebb forint, gyengébb euró, a pannon puma fejest ugrott a NER-be, stb... nem ragozom).

Az opinelt szeretem, a Decathlonban jó cuccok vannak, én meg akkoriban jobban éltem (micsoda luxust engedhettem meg magamnak!) és megléptem ezt az igazán kockázatosnak azért nem nevezhető beruházást, és milyen jól tettem! 

Nyilván a MH kanálgépnél soha, semmi jobb nem lehet - fogjátok a fejemhez vágni. Lehet, nem tudom, nekem nem volt, nem is lesz és pontosan leszarom. A sporktól a hideg kiver, ahogy az összes összehajtható műanyag vacaktól is. Ezek a high-tech-nek álcázott dolgok eddig még egyszer sem váltották be nálam a hozzájuk fűzött reményeket. Ez meg úgy látszik, hogy fölfelé lóg ki a közepesen szarok közül, de még messze nem prémium kategória.

Kezdjük az elején! 

Az elhúzódó terepi munkák és a stabil párkapcsolat egyik sajátos velejárója, hogy különböző tupperware edényekben kell az ebédet magammal vinnem. Wo sind die schönen alten zeiten, amikor még a tegnapi újságba tekerve vittem a kenyeret és a kolbászt magammal, hogy aztán a bicskámmal szeljek belőle ebédidőben?! Van tehát ez a kis kompakt cucc helyette, meg kulturált étkezés meg kutyafasza... Tudjátok: "mosd meg a kezed!" "hoztam szalvétát!" "NE a gatyádba töröld a kést te állat!" Szóval minden olyan óvintézkedés, amit csak egy szerető szívű nő tud egy egyszerű étkezés köré keríteni.

Kiskanál (seklinyitóval? és csavarhúzóval?), kisvilla, konzervnyitó, dugóhúzó és késpenge, mindez military green vagy valami ahhoz hasonló ződ cordura tokban széles övbújtatóval. 

A praktikum mellett vannak olyan bosszantó apróságok, amelyek mellett nem tudok elmenni szó nélkül. És először ezt a mérget ki is adnám magamból, hogy aztán pozitív kicsengése legyen a végére a bejegyzésnek. 

Tehát a kiskanál. Nem tudom mire való az a hatszögletű áttörés a végén. El nem hiszem, hogy csak dizájnelem lenne, mert egyébként meg minden apró lófasznak funkciója van az eszközön. Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy seklinyitó lenne. De semmiféle értelmet nem tudok neki itt adni. És a kanál vége! Elkeskenyedik - mint a svájcibicskák konzervnyitójának a vége - gondolnám én naivan, hogy csavarhúzó, de el meg nem vékonyították, így tényleg csak masszív csavarokhoz lenne alkalmas; de ahhoz meg a kanál rövid és nem jó a fogása, így ezt sem tudom elképzelni, hogy akkor mire jó. Egyáltalán: nem látom magam előtt az élethelyzetet (pedig piszkosul élénk a képzelőerőm - being naughty :D ), hogy én, a világtól elzárva, egy tábortűz mellett levest kanalazva hirtelen seklit akarjak nyitni, vagy egy masszív csavart kitekerni... 

A kisvilla. Lehetne kicsit hegyesebb, de egyébként teljesen tökéletes. 

A konzernyitó. Veszek egy mély levegőt és úgy fogok hozzá az íráshoz, mert ezzel voltak gondok. Körömvájat nincs rajta, csak egy peremes nyitógomb. Gondolná az ember, hogy de milyen fasza, ötletes, lehet egy kézzel nyitni, nagy ötlet! Jelzem: a lónak a phasszát! A gomb nem lóg ki eléggé és kegyetlenül masszívan rögzül csukott állapotban a cucc. Körömvájat hiányában csak úgy lehet kinyitni, hogy hüvelykujj köröm bekaszt, a fájdalomtól fölsikít és kinyit. Hát kösz, bazdmeg! Na ha csukva jól tart, akkor nyitva mi az aptya faszáért nem? Kotyog. De nem kicsit. Aki ezt így ide kivitelezte az két dolgot nem csinált még életében és legalább kettőt még kellene neki.

1. amit nem csinált: nem látott konzervet

2. amit nem csinált: nem nyitott ki még ilyen konzernyitót

1. amit csinálnia kellene: megbaszni azt a jó narkós kurva édesanyját

2. amit csinálnia kellene: kimászni a tervezőasztal mögül is kipróbálnia a szarját, mielőtt gyártásba küldi - ja mert egyébként konzervet nem lehet vele nyitni! Eskü! Próbáltam. Sőt! Próbáltuk - nehogy már user error legyen. Szóval nem lehet. Nem akad be ugyanis a konzerv peremébeés nincs hegye, ami a tetőt átütné. De ez még ugye hagyján! Mert kinyitni is csak úgy lehet, ha a kiskanalt kiveszed. Na, hát nem hiába doktorált le az ember ugye, akkor nyillván a kanálon lévő seklinyitó-szerű lyuk az arra van, hogy kitépd vele a konzervnyitót. Hát nem bazdmeg! A nyitópöcök szépen le van kerekítve, a seklinyitó elcsúszik rajta. Innen is szívelyes üdvözletemet küldöm az "R & D teams of French cutler TB Group" csapat minden tagjának, aki a termék design-jáért okolhatók. Anyukátok remélem csuklik! 

A késpenge 8,5 centi körüli masszív(nak ható), backlockos rozsdamentes acél, kellően jó vágóképességgel - már a gyári éllel is - amin azért pillanatok alatt könnyedén lehetett finomítani. Formára jó, ez önmagában is használható. Persze ez is kotyog egy kicsit...

A dugóhúzó. 5 menetes, éppenséggel használható. De! Én el nem tudom képzelni, hogy az a baromállat, aki parafadugós bort visz magával egy kirándulásra, az ne tenne be egy dugóhúzót is a cuccok közé. Aki meg elfelejti az meg is érdemli, hogy szomjanhaljon. Éppenséggel ha nem lenne föl sem tűnne, így meg csak úgy Esterházyasan "nem árt, nem használ". Persze ugye francia termékről van szó, és azokból azért sok mindent kinézek... 

A tok. Cordura, tépőzáras. Jön-megy, teszi a dolgát, nincs róla mit mondani. 

A kanál a hőt rosszul vezeti +1 pont az átgondolt anyagválasztásért, így kávé-tea keveréshez ideális. A kanál és villa rögzítése jól megoldott: egy-egy, az eszköz kb. felét elfoglaló vájatba lehet becsúsztatni őket, elöl meg egy kisebb perem akadályozza meg, hogy ha esetleg idővel elkopna a vájat, akkor se essenek ki belőle. Mivel fordítva is be lehet őket dugni, így az eszköz markolata egyben a kanál és a villa meghosszabbított nyeleként is funkcionál. Bár azt azért hozzátenném, hogy a kanál már most, néhány év után simán kicsúszik így belőle. Muris a hideg tökfőzelékből kihalászni, sűrűn anyázgatva aztán törölni mindenbe és mindenre, mint Rocco bármelyik filmje végén...

Mindent összevetve az látszik, hogy voltak átgondolt részek (kanál-villa anyaga, formaterv, penge anyaga, formája, keresztmetszete stb...), amelyek arra utalnak, hogy ezt bizony olyan ember tervezte olyan embereknek, akik életükben legalább egyszer jártak már kirándulni. Aztán jött a marketinges picsa és csinálni akart belőle egy "svájci" bicskát a konzervnyitóval - legyünk trendik és nyissuk egykézzel - és a dugóhúzóval (milyen fasza promófotók lesznek belőle a boldogan futosgáló kisgyerekekkel és a kristálypohárból borozgató szülőkkel a háttérben). Na ez utóbbi nem kellett volna rá. Amit funkciójában helyesen terveztek rá, az kiválóan használható, ez messze az átlagos olcsó eszközök fölé emeli, amit viszont csak azért raktak rá, mert még volt hely, az bosszantóan szarul sikerült. Ötletem sincs, hogy egy ilyen középszar fölött mit nyújthat még a kategória, de látva az újabb titán csodákat, meg sporkokat, félek, nagyon is félek, hogy bushcraftmarketing őrület nem ismer határokat. 

img_2953.JPG

Ebédhez készülve, gondoltam legyen néhány kép. 

img_2958.JPG

Minden, de tényleg MINDEN megoldási javaslat érdekel, hogy ez mi a kurva anyja itt!?

img_2954.JPG

Jó tanács: soha, de tényleg semmilyen körülmények között ne kezd el az evőeszközeidet fotózgatni a munkásaid előtt. Még a végén bolondnak hisznek. :D

img_2957.JPG

Ez a kis perem hivatott megakadályozni, hogy a kanál kicsússzon.

img_2956.JPG

Ez meg a villáé. Itt azért a hosszabb távú használattal kapcsolatban lennének kétségeim.

img_2959.JPG

Nem. Szeretnék. Mondani. Semmit. Most. Mindenki. Hagyjon. MI FOLYIK ITT GYÖNGYÖSÖN!? A KONZERNYITÓNAK NINCS SARKA! IDE ORVOS NEM KELL! A VAK IS LÁTJA! 

img_2962.JPG

Igazából sokkal több nem kell ennél. Formára, anyagra és geometriára egyébként ez egy teljesen jól használható eszköz. Ha gyártanák külön, eskü vennék is!

img_2961.JPG

Van egy kis élszalagja, éppen csak annyi, hogy szexi legyen. Azért az INOX felirattal csak csínján, amint a mellékelt ábra mutatja. 

img_2952.JPG

A széles övbújtató. Hasznos tudna lenni, ha valaki egész nap az övén akarná hordani az eszcájgot. De ki akarja? Most komolyan!

img_2951.JPG

Igen, egy tépőzáras tok. Mit vártál? :D 

Miért kell a multitool?

Victorinox Swiss Tool és Leatherman Skeletool CX

Szerbusztok kedveseim! (Majd lassan már új beköszönő szöveg is jön, de még fejlesztés alatt van.)

Városi túlélők, fotel Macgyverek mindig is voltak. Hiszem, hogy nem egy vagyok közülük. Nálam az adott feladatra a célszerszám elve működik, mégis keletkeztek olyan élethelyzetek, amikor úgy éreztem, hogy valami praktikusnak látszó megoldást kell találnom a problémámra. Azaz problémáimra, így, többes számban.

Az egész azzal kezdődött, hogy a munkahelyemen van egy elég régóta működő kiállítás. A vitrinek pedig az Úr Krshna nagyobb dicsőségére recézett fejű csavarokkal vannak rögzítve. Nincs is ezzel gond, esztétikus(nak hat), meg minden kutyafasza, csak akkor van gond, amikor a menet számára kialakított persely és körülötte a fa kicsit kezd elfáradni, emiatt a csavar megfeszül. Puszta kézzel azt akkor sem csavarod ki, ha megfeszülsz. Kell egy fogó. Az meg nem mindig van az embernél. Na én meg sok dolgot utálok az életben, de a lépcsőn le-föl szaladgálás (fölmentél a vitrinhez, megpróbáltad - sokszor - nem ment, irány le a fogóért, menjél vissza) azok között is benne van a TOP 3-ban. Igen, tudom. Megoldás lenne, hogy vitrinnyitáshoz mindig vigyek legalább egy kombinált fogót, de az sincs mindig nálam, főleg ha nem az irodából kell mennem a nyitáshoz. Szerszámért rohangálni meg aztán végképp nem szeretek.

Na, ha valami elkezdődött, akkor persze, hogy folytatódott is. A régi céges autóban volt valami motorelektronikai hiba, amit a szervíz szerint azzal lehet orvosolni, ha lekötöm az akksit. Szuper, persze a 10-es kulcs rendszeresen "elkeveredik", ugye az autót sokan használják, kulcs meg csak egy van... Sok a vadász, kevés a fóka.

És valahol ott csúcsosodott ki, hogy a raktárakban a salgó-polcok itt-ott meglazultak, 13-as kulcs meg aztán tényleg nem mindig van nálam. 

Hát valahogy így jutottam el oda, hogy érzelmes vágyódással sasoltam Sapapa barátom Swiss Toolját, hogy "hejj, ha egyszer nekem is lehetne ilyenem!" De arra gondolni sem tudtam, hogy vegyek egyet, mert annyi pénz a világon nincs (előjött belőlem a kékszakállú Wágner úr). 

Aztán úgy adódott, hogy Sapapa fölajánlotta, hogy neki éppen nem kell a cucc, lenne-e gusztusom megvenni? Hát volt. Sapapa figyelmeztett, hogy ebbe van anyag, ez nem hagy cserben. Hát végül is ez egy szerszám lényege, nem? Legyen masszív, mint a C40-es beton és örök, mint a nyomorúság. Kaptam hozzá tokot, bitkészletet és volt örömködés masszívan, amikor Kisfalud I-es kavicsbányában (vagy a Deák kút melletti parkolóban?) kézhez kaptam. Ennek már jó néhány éve, azóta ott volt mindennap a kódorgó tarisznyában.

Joggal kérdezheted, hogy miért e lom? Nos, ebben tényleg minden van. Kicsit már túlságosan is minden. Meglátásom szerint a hasznosíthatóságnak van egy skálája, amelyen egy darabig szépen, egymásra rakódva növekednek a különböző funkciók, aztán egy idő után ez átfordul és a klasszikus mondás lesz érvényes: a kevesebb több. Mivel ez a műszer van meg régebb óta, ezért ezzel kezdem az elemzést, hogy aztán a végén összehasonlíthassam a legújabb üdvöskével.

Ja igen! Műszer ez, mert ahogy Vetési Sanyi bácsi (abszolút kedvenc munkásom) gyakran megjegyzi az ásóval-lapáttal kapcsolatban: "Szerszáma a lónak van! Ezek műszerek." Úgy érzem ez ide is találó.

A tok. Belül cordurával kettéosztott, ehhez a modellhez készült, sépci cucc. Kívülre kerül a bitkészlet és a csavarhúzó belülre meg maga a műszer. 3 mm vastag marhabőrről beszélünk. Kevesebbért is vonult már ki a Greenpeace. Victorinox fém logó, hátul meg akkora szegecsek tartják, amelyeket szerintem az Eiffel-torony építésénél használhattak. A bitkészlet marha jó, ebbe szerettem bele elsőként. Minden szabvány bithez jó, tényleg kis szerszámos láda lesz belőle, de a foglalaton még azért dolgoznék. Így hosszabb távú használat után azt mondom, hogy az nem minden esetben válik előnyére. Persze használható - és nagyon kevés kompromisszummal, ami nagy szó - de érzem, hogy lehetne ez jobb is. Ha most azt várod tőlem, hogy elmondjam hogyan, akkor csalódni fogsz. Nem ettem meszet, hogy a jó kis hasznot húzó tervemet elmondjam. Hogy is ne! Azt majd a svájci mérnököknek. ;)

A műszer... Nehéz. Egy-két hetet gyúrni kell előtte, ha mindennap magadnál akarod tartani. És fogyókúra közben se ezzel méreckedj, ha egy mód van rá. Acél, polírozott, masszív. Naggggyon komoly! Nézzük a funkciókat!

A nyél egyik oldalán inch, a másikon cm-es beosztás, amivel 23 cm-ig jó vagy (a barátnők ajánlásával: ez már szép méret). Életemben egyszer használtam ezt a funkciót, de ötletes, hogy tettek rá. 

Egyenes élű kés: a jól ismert Victorinox cucc, itt semmi extra nincs. 

Hullámos élű kés: a jól ismert Victorinox cucc, itt semmi extra nincs. Ugyanakkor a kettő együtt már túl van azon a bizonyos skálán. Ha már munkafeladatokról van szó, akkor én ebben az esetben a hullámos élűt tartanám meg. A másik penge acélja hát tudjuk milyen. Hosszabb távon nem nagyon lesz használható. Ez meg azért a pántolószalagtól kezdve a kötélig mindent jobban vitt. Nem is nagyon használtam a másikat. 

Lyukasztó: én sok értelmét nem látom a két késpenge mellett, de nyilván meg lehet ideologizálni. 

1/2 Philips csavarhúzó: örülünk Vincent, ezt nagyon el sem lehet rontani. Ugyanakkor... mivel a nyél egy hasáb lett (mert abba könnyű szerszámot pakolni és ráfér a centiméter is) ezért nagyon kényelmetlen vele csavarozni, amin nyilván nem segít az eszköz súlya sem. Aki csavarozott már ki vele 2-nél több csavart az tudja, hogy ez az utolsó utáni lesz, amihez nyúlni fog. 

2 mm-es csavarhúzó: gondolom a finommunkákhoz

5 mm-es csavarhúzó: a sörnyitó végén

7,5 mm-es csavarhúz: csak úgy magában

Na és akkor itt legyen egy hangyányi szünet... :) 7,5 mm! Látott már valaki ekkora csavart egyáltalán? Hát ez akkora vájat, mint egy szűzlány pinája! Szóval komolyan! A 2 mm-es csavarhúzó meg minek? Az van a konzervnyitó végén is. Szóval igazából 2 db 2 mm-es csavarhúzód van. Komolyan nem látom értelmét ennek a halmozásnak. 

Fémfűrész, fémreszelő (és elvileg körömreszelő is): kifújtam a levegőt, megnyugodtam. A fémfűrész része tényleg hasznos tud lenne, elég szépen vitte a 200-as szögeket is. Ugyanakkor a reszelő része nem igazán használható. Rövid és alig 1 mm vastag lemezről beszélünk, hajlik, nyeklik-nyaklik. A fémreszelő másik oldalán meg ugye ott a körömreszelő. Na, majd mutassa meg nekem a tervező úr egyrészt azt a melóst, aki ebben a méretben megkülönbözteti a kettőt egymástól mielőtt reszelni kezd (utána marhára nem vicces, amikor a fémport nyomod be a körmöd alá), másrészt azt is, aki Gafirone úr módjára a körmét reszelgeti egy-egy melós nap után. Ugye? (Jó, persze irodai MacGyverek, akinek a Ctrl+Alt+Del nyomkodása közben betört a rózsaszín kis körmöcskéje, azok reszelgessék csak, de fizikai munkásnak nincs is olyan hosszú, hogy betörhessen. Szóval az eszköz komolysága nem áll pariban ezzel az egésszel.

Véső (és kábelcsupaszító): A kábelcsupaszítók jól használhatók, két méret van, de! Én még az életben nem láttam olyan villanyszerelőt, aki csupasz fémnyelű eszközzel áll neki ennek a munkának. A véső meg tipikusan az a dolog benne, amit sehogy sem értek és tényleg csak a marketingnek tudom be az ittlétét. Hát ugye vésni (favéső) úgy vés az ember - legalábbis nekem még úgy tanították - hogy az eszköz élét ráteszi a vésendő felületre, a másik végét meg üti egy kalapáccsal. Na most ugye, ha a másik végén nincs semmi ami az ütés erejét elnyelje, akkor az a fogónak a forgáspontjainál lévő szegecsek mellett fogja szarrá baszni a multitool nyelét. Szóval én ennek tényleg semmi értelmét nem látom itt.

Sörnyitó és dróthajlító: ugye, ami nem pina az sörnyitó. Oké, legyen rajta, de hát aki nem tud egy kombifogóval kibontani egy sört, az haljon is szomjan. És dróthajlító. De komolyan! :D Hát a fogó az mire van? Jó, hagyjuk is. Csak fölbaszom magam. 

Konzervnyitó: a jól ismert cucc, semmi extra. Legyen rajta, okés.

Fafűrész: nincs 7 cm hosszú! Ez nagyon rövid. Két ujjnyi ágat már szenvedés vele levágni, a kisebbeket meg ugye le is lehet törni. Nem érzem indokoltnak a jelenlétét, viszont legalább éles, mint a veszedelem. 

A kombifogó: masszív, mint az állat. Tényleg kiválóan meg van alkotva, lehet vele dolgozni. Nagyon tetszik.

Nyitott állapotban az összes kis mütyürke rögzíthető rajta (persze a svájciakra jellemző enyhe kotyogással... -.- ), ami éppen lehetne plusz pont is, de valamiért nem érzem annak.

 

Szóval sokáig voltunk mi ketten így együtt, megéltünk sok mindent. Mégis azt kell mondanom, hogy ahogy az évek teltek úgy jöttem rá egyre inkább, hogy engem ez a sok fölösleges vacak inkább idegesít, mint boldogít. Főleg úgy, hogy leginkább tényleg csak a fogót és a külön bitkészletet használtam. Mit volt mit tenni, megvállni mégsem akartam tőle, mert akkor mit használnék helyette? 

És ekkor futottam bele életem egyik legjobb üzletébe! A fórumon jött szembe velem sentinel éltárs hirdetése, amiben egy Leathermant kínált megvételre. Minden multitoolok atyjának neve előttem sem volt ismeretlen. Aki esetleg nem tudná, annak néhány szóban összefoglalom azt, amit ők maguk is szépen elmesélnek egy videóban.

- aki látta már életében egyszer Tim Leathermant, az pontosan tudja, hogy a csóka a "tornából fölmentett mérnök arc" szótári definíciója. Vékony, magas, fényesbőrű, szemüveges. Hollywoodi tinifilmekben ő az a srác, aki folyton idióta ruhákban jár és a fejét a WC-be nyomják a szünetben

- aztán megnősült és egy ázsiai lányt (japán? talán) Chau-t vette el, akivel aztán Európába jöttek utazgatni 1975-ben. Tipikus hátizsákos turisták (mindig Joey Tribbiani története ugrik be a Mount Tibidabóval :D ), aztán rájöttek, hogy stoppolni szar, vezetni meg jó, szóval Hollandiában vettek egy használt Fiat-ot (franc se emlékszik, hogy milyen modell volt, googlizz rá). Az meg folyton megadta magát (és még a szállodában is csöpögött a csap), így Timben megfogalmazódott a gondolat, hogy "csak kellene valami eszköz, ami kisebb, mint egy szerszámosláda, de több, mint egy sima kombifogó (és jó sok pénzt lehet belőle csinálni)" - és lőn!

Hosszú évek alatt tervezgetett, prototípusokat gyártott, hogy aztán a 80-as évektől fölfelé íveljen a megrendelésszám és csillaguk ragyogása sose húnyjon ki.

Ma már minden méretben és formában csinálnak multitoolt - örök hála és köszönet érte. Persze náluk is van olyan, hogy a szartól a repülőig mindent belesűrítettek, de hála a jó égnek, néhány évvel ezelőtt rájöttek, hogy igenis van igény a könnyű, lecsupaszított, mégis használható szerszámokra. Így született meg a Skeletool széria. 

Hogy is fordítsam? Mert ez egy marha jó szójáték ám! Szóval, hogy Skeleton + Tool, azaz csontváz + szerszám. Mármit, hogy le van csupaszítva, mint egy csontváz és könnyű, mint aki csont és bőr és hát szerszám, mint ami... ööö... szerszám. Erre nem tudok frappánsat kitalálni. 

Kombifogó, csavarhúzó, kés, sörnyitó. Ennyi. Semmi több. És könnyű. És használható! Szerelem volt első látásra. Na de menjünk szépen sorjában! 

A műszer pici. Fekete, dizájnos forma, itt-ott kerek átlyukasztásokkal, amik nemcsak könnyítést jelentenek, de merevítést is adnak. Kompakt méret, zsebben simán elfér. És hát amerikai, ezért kell rá a zsebklipsz, amit bár én magam más esetekben nem szoktam támogatni, de itt kifejezetten élvezek! 

A kés: három modell van. CX, RX és a sima Skeletool. A sima változat félig fogazott pengével készül - ami nekem mindig is a vesszőparipám volt. Igazából ennél kevés értelmetlenebb dolgot tudok elképzelni, de hát virágozzék minden virág, másnak meg éppen ez tetszik... Az RX végig fogazott pengével van, ami a fenti svájci dologból kiindulva akár nyerő ötlet is lehetne - de sentinel éppen nem ilyet árult. :) Hanem a CX-et. Sima, egyenes vágóél. 154CM acélból, ami tekintetbe véve a hazai viszonyokat, teljes mértékben prémium acélnak tartható. Nem szokásom belemenni ebbe az acélfetisiszta, verjük arra, hogy melyik acél milyen fasza dologba, de itt meg kell említenem, hogy kemény, kiváló éltartó acél, arra tervezve, hogy nagy igénybevételnek legyen kitéve. Mégis, én a sima piacos kerámia rudammal is meg tudom élezni. Nagyon jó kis cucc! Igaz, rövid, kicsivel 6 cm fölött van, de hát azt már a Mora Eldrises posztban is elmontam, hogy nem a méret a lényeg. Egykezes nyitás plusz pont, csak tip down hordás meg egy mínusz; bár végül is hamar meg tudtam szokni. Ennyi kompromisszumra még hajlandó vagyok. A penge formája tökéletesen megegyezik a Benchmade Griptiliannal. Ugye senki sem gondolta, hogy a két portlandi cég (egymástól 30 perc autózásra) nem működik együtt? :D 

Csavarhúzó: laposbitek, Leathermanre fejlesztve. Nem kotyog, nem lötyög, 4 különböző fej fér el az eszközön - meg vagy 20-at még lehet hozzá venni. Ez nekem a bőven elég kategória. Elsőre kissé talán furcsa lehet vele dolgozni, de a furcsa alakú markolat érdekes módon egyáltalán nem akadály, sőt, inkább nagy segítség. 

Sörnyitó: igazából egy karabiner, ami úgy van kialakítva, hogy sört is lehessen bontani vele. Hivatalosan persze "bottle opener", tehát üvegnyitó, de ugye ki az az elvetemült, aki üdítősüveget nyit vele? Na ugye. Nyilván ugyanazt tudom elmondani róla, mint a svájcinál. 

Fogó: kisebb, mint a svájcinál, de legalább olyan jól, ha nem még jobban is használható. Nagyon-nagyon szeretjük! 

Az egész kis műszer atomstabil, nem mocorog semmi, aminek nem kell mozognia; aminek viszont kell, az tűpontosan teszi a dolgát. Hogy ne téveszd el a házszámot nem kevesebb, mint 3 helyen rá van téve a Leatherman felirat. Ennyi dizájn mondjuk mindenképpen kell. 

A liner-lockos penge zárjára oda van gravírozva egy kis lakat, gondolom, hogy teljesen felhasználóbarát legyen és a lássa a parasztttya, hogy ez feature (szándékos tulajdonság) és nem bug (hibás működés); tudniillik, hogy eláll egy fémlap, ami a bicska oldallemeze.

A sörnyitó fejére meg egy üveget és az éppen lehulló kupakját gravírozták - ami aljas módon cuki, már csak emiatt is érdemes volt megvenni - gondolom a fenti user friendly elv miatt. 

Együttlétünk nem nyúlik vissza hosszú időre, mégis azt kell mondanom, hogy ez a kis picike jött, látott és mindent vitt, mint a piros hetes. A rövidke idő alatt vágott slagot - meg sem kottyant neki, pedig ennek belül erősített volt a fala, metszette a kerti növények egy részét, a fogó tekerte a vitrinek csavarjait és vágott tyúkketrec drótot, a csavarhúzók kinyitották és bezárták a hasfalvi korong dobozát, minden csavart meghúztak az ideiglenes telephelyen és hát köszvény ide, köszvény oda, egy-két üveg sört is kibontott. :D 

Számomra abszolút a nyerő kategóriát jelenti ez a lecsupaszított eszköz, olyannyira, hogy komolyan gondolkodom, hogy megválok a svájcitól. 

img_2963.JPG

A késeket leszámítva körülbelül az összes funkció ki van pakolva. Igen, kalapácsot is raktam ki, mert egy rövid ideig gondoltam rá, hogy csak ki kellene próbálni azt a kurva vésőt, de aztán győzött a békesség a lelkemben és átpasszolom a lehetőséget a következő gazdinak. 

img_2965.JPG

Első blikkre nem túl nagy a méretbeli különbség, mégis óriási a valóságban. 

img_2966.JPG

Na így már kicsit jobban látszik talán. 

img_2967.JPG

I'm never smoked weed with Willie again! Soha többé ilyen túlzsúfoltságot! Plusz, valami megfogta a recés pengét és a reszelőt. Arra már nem emlékszem, hogy ez nálam történt-e vagy Sapapánál. De az istennek sem gyün le róla! Rozsdamentes tükörpolírnál ez szerintem kisebb hibaszázalék.

img_2972.JPG

A fogó tengelycsavarjai nagyon masszívak. És éppen ezen a végén kellene ütni, ha vésni akarnánk. Margiiit! Normááális?!

img_2968.JPG

Ezek a kis recézett vackok a zárak. Biztosan zárnak, csak hát az a tetves kotyogás ne lenne! De tényleg, minden svájcimon ilyen, amelyiken valami külön zár van a rugó mellett. Én nem tudom a gyárban kik felelnek ezért, de néha nagyon zavaró tud lenni.

img_2975.JPG

Kis mérete ellenére nagyon jól használható.

img_2976.JPG

És ott a lakat ni! 

img_2974.JPG

Az üres helyekre került egy-egy Leatherman felirat. Tényleg jól néz ki.

img_2980.JPG

Igen, ilyen hülyén néz ki, ha csavarozni akarunk vele. Tényleg szoknia kell a szemnek. Szerencsére a kéznek nem. Jól kézreáll, bármilyen hihetetlennek is látszik.

img_2981.JPG

Ide kerül a tartalék bit. Nem esik ki. Ki van ez találva.

img_2983.JPG

A laposbiteket a vonalkázott rész finom lenyomásával lehet ki-be rakosgatni. Egyébként meg atomstabilan tartanak.

img_2984.JPG

Csukott állapotban meg ide fekszenek be. Ez egy nagyon ötletes megoldás.

img_2979.JPG

Na jó, ez meg tényleg a szerelem. Elképesztően cuki! :D 

Mora Eldris

A legkisebb is számít

Bármilyen hihetetlen, de az ember néha minden ok nélkül teljesen megőrül. Egyesek ilyenkor lövöldözni kezdenek, mások inni, mi pedig késeket vásárolunk. Arról, hogy melyik a betegebb dolog, arról vitatkozhatnánk - de én nem fogok. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ezt egy nagyon fasza "fantasyban" olvastam... ;) 

Elkapott a gépszíj és egyre kisebb vasakra vágytam. Talán az munkált bennem, ami a kispöcsű emberek mentsvára szokott lenni, hogy a jó technikával kompenzálható a kis méret. Késeket már tudok használni, hát akkor próbálkozzunk, hátha menni fog. És qoud erat demonstrandum, a kísérlet sikeres volt. De előre szaladtam. Vissza a valóságba!

Nagy örömmel használok évek óta egy Mora 2000-et. Jó oké, a kisöreg most már kevesebb munkát kap, mert ahogy az évek teltek úgy szedtem össze egyre több fixpengés "bushcraft" kést, de még mindig állandó szolgálatot lát el, mint mindenes vas. Aztán ahogy az lenni szokott, egy semmitmondó youtube böngészés közben szembe jött a Mora Eldris tesztvideója. (Meg persze előtte - sokkal korábban - Sapapa barátomnál is láttam egy ilyet.) És akkor most egy kis kitérő, egy töredelmes önvallomás erejéig.

Régóta nem jelent meg írás a blogon. Nagy az én bűnöm, mert nemcsak, hogy istentelenül sokat kellett melózni 2020-ban, de egészen egyszerűen olyan szinten tele voltam feszültséggel, ami csak nagyon-nagyon durva hangvételű írást eredményezett volna. Jó, oké, nem szoktam elpirulni egy cifrább kurva istenezéstől, de igyekszem ezeknek a nyomatékosító szókapcsolatoknak az arányát 30% alatt tartani. Na tavaly lett volna vagy 70-80%, hogy baszná meg! Szóval inkább nem írtam. Azaz írtam, csak nem jelentettem meg. Így most 12 poszt van bekészítve, kész szöveggel és itt-ott még kész képanyaggal is. Most majd szépen elkezdem ezeket pótolni. És akkor vissza a Morához!

Én tényleg nem akartam kis vasat. Még egyet minek? Van a Jégmadár, az sem nagy, és bőven elég lényegében mindenre. Most akkor minek még egy kisebb? Ráadásul skandi éllel. Aztán végül is az az érv győzött meg, hogy ha nem tetszik, akkor csak kicsit bukok rajta, aztán eladom valakinek. Így tehát megvettem. Most már fél éve - és ha nem csúszik a poszt, akkor ez valós adat is marad. (Jelentem csúszott: 7 hónapnál járunk. Ha még egy kicsit várok, akkor tényleg megszülöm lassan...)

Hát nézzük!

Első körben - ugye nem akarok nagyot bukni - low budget vásárlás: csak az alapmodell. Nem kell nekem nyakbaakasztós 2x biztosított fűzfánfütyülő lófasz tok, meg szikravetős miakurvaanyja, csak a kés köll. Na, ez az ami bukó. (-1 pontról indulunk a marketingesek miatt.) Itt tavaly még következett volna egy cifra anyázás, most csak egy "ott bassza meg a kurva isten" lesz, ami a cég üzletpolitikját érinti. Értem én, hogy hatalmas divat most a miniatűr nyakkés minden fronton, mert húúúú de nagyon kell a kiránduláshoz, hogy minden lépésnél csapkodja a csöcsünket, de engem a hideg verejték kiver tőlük. Lehajolsz: útban van. Kiveszed a kést: útban van a tokja. Visszatennéd: két kéz kell hozzá. Ne is próbálkozzatok, nem győztök meg róla, hogy nyakkést hordjak. Szóval kellett venni hozzá övbújtatót. Plusz kiadás, fölösleges idegeskedés, stb... És igen, láttam én is, hogy lehet csomagban venni, és akkor lesz nyakbaakasztós, 2x biztosított tok meg szikravető is benne, de hát azért álljon már meg a nászmenet! Szóval ha elküld az asszony betétet venni, akkor nem veszek mindjárt horgászfelszerelést is. - utalva itt a klasszikus zsidó viccre.

(Aki nem ismeri, annak intermezzo 2.:

"Kohn tanítja a fiát eladni. Bejön a vevő:

Vevő: Jó napot, egy zacskó fűmagot kérek!

Kohn: Már adom is, tessék. Akkor 650 a fűmag, plusz a kasza az annyi mint...

Vevő: Állj-állj-állj! Nekem csak fűmag kell!

Kohn: De hát mivel vágja le ha megnő?

Vevő: Ez igaz, legyen akkor a kasza is.

Kohn: Akkor tehát a fűmag, a kasza és a kosár az akkor összesen...

Vevő: Kosá-áá-áár???

Kohn: Hát ha levágja ugye, akkor össze is kell gyűjteni valamibe.

Vevő: Jó, igen, ez logikus, akkor az is kell.

Kohn: Tehát akkor a fűmag, a kasza és a kosár az annyi mint 5 000 kereken.

Vevő el, Kohn mondja a fiának: Na, most már látod hogyan kell eladni. Én elmegyek hátra, iszok egy kávét, addig vidd a boltot.

Kohn megissza a kávét, eszik egy kis pralinét mellé, és amikor visszaér látja, hogy a fia horgászfelszerelést, sátrat, gumicsónakot pakol föl egy másik vevő autójára.

Odafordul a fiához: 

Kohn: Hát te mi az érdes herepírt csinálsz fiam?

A fiú: Hát édesapám, ugye bejött ide a vevő és kért egy csomag tisztasági betétet. Én meg mondtam neki, hogy ha már úgyis el van baszva a hétvégéje, akkor miért nem megy el horgászni?"

Na eddig a vicc, aztán most már vissza a komolysághoz!)

Eltekintve az üzletpolitikától, ez már hozzá a Morától elvárt praktikumot, amiért elsőre is beleszerettem a késeikbe. Egy eléggé kemény műanyag korong, hátulján két szegeccsel rögzítve egy vékony, fekete bőr bújtató, ami gombra is akasztható. (Az elején egy nagyon fancy kis Mora logó, jár a piros pont.) A korong hátulján van két kis vízszintes kiemelkedés, ami a tokon lévő mélyedésekbe ül, atomstabilan rögzítve a gyűrűt; lefelé semmiképpen sem tud kicsúszni, mert a tok pereme szélesebb a gyűrűnél. 

A tok. Szokásos Mora, kemény műanyag, az elején a logóval és a MORAKNIV felirattal. Alján két masszív lyuk. Víz kifolyik, nyakpánt ezen keresztül rögzíthető, jön-megy, teszi a dolgát. Semmi extra. Nem törik, nem koszolódik, könnyű tisztán tartani, maga a megtestesült praktikum. (Örülök, hogy a cég tervezőit a Pengeélen blog olvasói között tudhatom, mert szerintem különben eszükbe nem jutott volna ez így megcsinálni. :) ) A kemény műanyag hamar karcolódni fog, a belső részét a penge a ki-be rakáskor össze fogja vagdalni. Nem újdonság, megszoktuk. 

A nyél kétféle gumi. Puhább és keményebb. A megszokott dolog. Bevált csapaton ne változtass. Kicsit hengeres, kicsit ducika, ül a tenyéreben, ugyanakkor nekem a markáns vájat néha bánt. Galambszar a frissen mosott kocsin, hogy youtube videókban és ismeretségi körben is arról győzködik az embert, hogy nem kicsi a markolata, normál méretű kézbe jól illeszkedik. Jelentem: nem. Nagyon nem. Klasszikus 3 ujjas kés. A markolat vége pont a kisujjam elejénél van. Ez csak azért kellemetlen, mert 3 ujjal a finom munkát is macerásabb elvégezni. Rá kell támasztani a pengére - de erről majd nemsokára. Előtte még a markolat. Lifehack: a tokba illeszkedik a markolat, így már normál fogást biztosít - ez ötletes. Az, hogy ehhez le kell venni az övbújtatót, az viszont erősen mínuszos. Hogy megvilágítsam a problémát: a kicsi markolatot kompenzálandó tényleg jó, hogy a tokkal meg lehet hosszabbítani, de a probléma az, hogy akár nyakban, akár övön hordjuk, ehhez a kompenzációhoz mindenképpen le kell vennünk magunkról. Az övtok esetében elég csak kicsúsztatni, így a bújtató az övön marad, a nyakhordás esetében, főleg ha a duplán biztosított változatunk van, akkor kifejezetten macerás lehet a művelet. Elvileg méretileg akkora az egész pakk, hogy simán lehetne zsebben is hordani. Munkásnadrágban én próbáltam. Annak bő a zsebe. Nem az igazi. Nem, nem erre találták ki. Újabb mínusz pont, hogy a külső, sötétebb gumiborítás a ki-berakástól az él felőli oldalon elkezdett felszakadozni.

És akkor a penge... Mielőtt leírok bármit kivonulok a kis kertembe, nézem a nyíló nárciszokat meg a kőtörőfüvet miközben egy nagy adag Laphroiagot kortyolgatok és közben sűrűn mantrázom magamnak, hogy "ne baszd föl magad, ne baszd föl magad!" 

Na, most már jobb. Szóval... nem hosszú. Paraszthajszálnyival 5 cm fölött van. Ebből vágásra kb. 4,5 fogsz használni (ahogy lényegében élezésre is). Ez azért nem túl sok. A penge formája miatt ennek a vágásnak meg sajátos kéztartás kell, de ezt hamar meg lehet szokni; pontosabban meg is kell, ha használni akarod (rövid fasszal baszni esete ugyebár). A hátán kaparó él. Végig. A vékony pengére külön "öröm" hüvelykujjal ráfogni, hogy tényleg kényelmesen elférjen a kezünkben... De mindezek olyan apróságok, amikkel azért együtt lehet élni. Az azonban, hogy a gyári él olyan, mintha félkész termék lenne... Kihozták az egészet egy nagyon vékony tűélre, ami ha elkopik - és most mondon: kurva hamar el fog - akkor időbe telik majd használható és normális élt rárakni. Jójó, oké, ez sem több, mint 15 perc, de ez pont 15 perccel több is, mint amit erre szánnék. Ez is egy erős mínusz a cégnek. Ha esetleg a marketinges picsák agymenései helyett a felhasználók igényeire figyelnének, akkor ezeket a bosszantó apróságokat mind-mind el lehetne kerülni. 

A végén jöjjön az ítélethirdetés! 

A kés legnagyobb hibája, ha a vásárló a Morára jellemző jól átgondolt, célfeladatra optimalizált kivitelezést várja el tőle, holott ez már egy új korszak, a marketingesek mindehatóságának hirdetője. Ezek a részletek azok, amelyek keserű szájízt hagynak (a whiskeynek ehhez semmi köze :p ) maguk után. 

Volt velem ásatáson. A téli fagyokban sem volt hideg a markolat, kesztyűben is könnyen tudtam fogni a kis markolat ellenére, tehát tényleg használható. Az ősz, a tél és a tavasz nagy részét végigkertészkedte mellettem, ott teljesen megállta a helyét. 

Megéri-e az árát? Ha csak az alapmodellt nézzük, akkor a válaszom egy határozott talán. Ha a mindenféle kiegészítőt is hozzá kell venned, akkor erősen elgondolkodnék rajta. 

Vennék-e még egyszer? Egészen biztosan nem. Megbántam-e a vásárlást? Határozottan nem. Egyszer bőven elég volt.

img_2929.JPG

A maga teljességében.

img_2930.JPG

Ötletes megoldás és szög egyszerűségű dolog. Ez az, amiért szeretem a Morát. 

img_2931.JPG

Az apró karcokat az övbújtató kemény műanyag gyűrűje okozza. Alámegy a por és a leszedésnél/felrakásnál amortizál. Mondjuk ez a kis kopás éppen jól is áll neki.

A hátsó kis vackok akadnak be a tok hátuljába.

img_2937.JPG

Tehát ide. Igen, itt is apró kopásnyomok.

img_2933.JPG

Ezeken folyik ki a víz. Egyszer mostam át. Muris, hogy nem függőlegesen folyik át rajta, hanem hegyesszögben oldalra spriccel. Ha rosszul tartod, akkor utána lehet nadrágot cserélni, mert olyan leszel, mintha behugyoztál volna.

img_2932.JPG

A karcokat a penge okozza.

img_2940.JPG

A kopást meg a tok. Bug vagy feature? 

img_2943.JPG

Kisebb elszíneződések a virágföldtől. A penge nem tükörpolírozott. Ez meg is látszik rajta.

img_2942.JPG

Jó, ez az elmaradhatatlan kép.

img_2938.JPG

Na itt van egyben is.

img_2946.JPG

A kis tűél sorjájának maradványai a hegy alatt. Melós volt eltüntetni.

 

süti beállítások módosítása