Viking kés

Thorsten's Workshop

2022. szeptember 13. - Bogyi bácsi

Üdvöt és munkakedvet! :) (aki érti, érti.)

2009. decembere volt, sosem felejtem el. Nándi barátommal kissé morcosan (és egészen enyhén illumináltan) ültünk a pécsi pályaudvaron, várva azt a rohadt 30-ast. Egyrészt, hogy ő visszajuthasson a kollégiumi szobájába (amit az összes istenek sem tudnak, hogy miként bulizott ki magának erre a hétvégére, mert ő még régikredites volt, akkor már sokadik éve beragadva a kreditrendszer és a kissé bohém életvitel kereszteződésébe), másrészt, hogy én is visszavergődhessek az albérletbe. Éppen egy bölcsész Marlborot kínált felém (a.k.a. kék Helikon, mert a füstszűrője hasonlított a piros malbira) amikor a pályaudvarról nagyobb csapat fiatal jött ki. A bőrdzsekik, kócos hajak és "martens" bakancsok csattogásából - meg az olcsó sör szagából - biztosak voltunk benne, hogy ezek valami koncertre mennek és hát ugye előtte alapozni kell. Nándi azóta már a Valhallában sörözik Odin asztalánál, szóval nem kellett őt félteni, ha "bele kellett csöppeni" egy buliba és hát én sem vetettem meg a kemény másnap ígéretével kecsegtető olcsó szeszeket, szóval csak úgy foghegyről odakiáltottuk nekik, hogy "hova-hova?". Erre azok, hogy "XY zenekar bulijába". A franc sem tudja milyen noname banda volt már, akkor sem mozgatott meg igazán minket. Szóval csak egymásra néztünk, hümmögtünk - az a kurva busz meg csak nem jött - és akkor Nándi azt mondta, hogy "te, ez nekem gyanús. Mi a billernek mennek ezek xy zenekar bulijába, hát nem is úgy vannak öltözve?". Na most itt azt tudni kell, hogy Nándi beceneve Norge volt, mert otthonosan mozgott a (skandináv) black- és death metal bandák között (is). Ja igen, mert az xy zenekarnév egyáltalán nem úgy tűnt, mint amire a srácok cannibal corpse meg morbid angel és burzum pulcsikban menni akarnak.

Mondom, ülünk ott a hidegben, várva, hátha a fény elvisz minket [hvis lysset tar oss ;)], amikor a pályaudvar felől éktelen visítás csapja meg a fülünket: "vááárjatok bazdki!!!" majd kettő, hát nem tudok rá jobb szót: picsarészeg, olyan 16-17 forma kiscsaj rohan ki a pályaudvarról. A mínusz 5-10 fokban persze miniszoknya, neccharisnya a málnakeverő vastagságú lábakon és 40 soros bakancs... Az előbbi srácok már sehol, ezek meg jól láthatóan még egy utolsó - vagy kettő - kishubit kibuliztak maguknak a restiben a vén kéjencektől és hát lemaradtak a csapattól. Okostelefon, google maps hol volt még akkor!

Éppen eldobtuk volna a dekkett, amikor észrevettek minket és - úúúgy éreztem bakker, hogy így lesz - odajöttek, hogy "nem láttuk-e a tűcsökéket?" Óóó, hogy a csatkai szűzmária vakarja majd véresre a seggedet, hát ki az "tűcsök" bogárkám, kérdezi Nándi. "A tűcsök a világ legjobb pasija (itt Nándit oldalba könyököltem, hogy te, ez a punci ez engem keres :D ) és otthagyták őt és nenszit (beszarok bazdmeg :D ) a kocsmában." Nándi a maga rezignált stílusában csak annyit jegyzett meg, hogy hát így jártatok csibéim, de a srácok ni, abba az irányba mentek, szóval ajdemo, lehet szedni a topánkát és tipegni utánuk. Igen ám, de a fiúcsapatnak már se híre, se hamva és a Szabadság utcán már jellegzetes "bebaszva végighömbölgünk a városon" zajuk se hallatszott. A lányok persze nem tudják, hogy hol lesz a buli, térképük nincs és különben sem idevalósiak.

Egymásra néztünk barátommal, láttam rajta, hogy egy jó mikka a Hangulatban és a koliszoba minden vágya, és nekem sem volt ehhez sok kedvem, de vannak pillanatok, amikor a szőrös férfiszív is elgyöngül és döntést hoz, döntést, amely egy életre megváltoztatja a sorsát. A dekket elnyomtam, akkurátusan a kukába pöccintettem és kimondtam azt a három szót, ami egész további életemet megváltoztatta: "Na. Gyertek. Megmutatjuk."

Kettőnknek összesen volt 2000 forintja, meg nekem a bankkártyámon kb. 20 000, szóval annyira nem volt nagy a córesz, de erőst reméltem, hogy 1. a buli nem fizetős (nem erre szántam azt a pénzt), 2. a kislányok nem akarnak inni, mert akkor kénytelen-kellettlen, mi maradnánk szomjan. Ezt annál inkább sem szerettem volna, mert Nándin láttam, hogy megfogadta magában, hogy ezért az akciómért hétfőn a levéltárban kezd, felkutatja az összes ősömet (az oldalági felmenőket is) csak azért, hogy elküldhesse őket a véreres faszba, amiért ilyen hülye utódot szabadítottak a világra, mint én. Ezen a hangulatán egy-két kisunicum és 2-3 sör azért sokat segített volna.

De késő, a döntést meghoztam, a padról föláltunk és ajde, irány a belváros. Kb. 20, végtelennek tűnő perc után, ami a lányok picsogásával ("most akkor a tűcsi elhagyott engem nenszi?", "jaaaj, de szarul vagyok", "kellett volna bugyit húzni ez alá a szar alá, befagy a picsám") telt megérkeztünk. A bejárat előtt tábla: xy zenekar koncertje 22.00-től, belépő hölgyeknek (18 év fölött) (:D :D :D úri dámák mi? :D neccharisnya, bugyi nélkül? :D :D ) ingyenes, uraknak 500-500... Na szép... Belépünk az előtérbe, valami 6-7 lépcsőn alá kell szállni a poklokra, odalent az ajtónál a duplatarkójú, kopasz biztiőr. A jelenet rejtői, meglát minket, elmosolyodik, ölélsre nyújtja karját és elkiáltja magát: "Nándi bazdmeg! Hát ti mi a lófaszt kerestek itt?" Ezek valamikor a töriszakon együtt kezdtek, én meg ásatásokról ismertem az arcot, szóval, picike bazsalygás, neem, a puncik nem velünk vannak tesó (és igen, elmúltak 18 évesek), de pecsét-pecsét minden kézre aztán bent is vagyunk.

Kissé tájidegenül mozgok én itt, mert bár azért magam is rocker vagyok, de ez itt más... Ez nem az én zeném volt. Persze meghallgattam én a Morbid Angelt, de nem rajongtam érte. Az első sör nem is esett jól, lüktet az ember agya ettől a szartól, aztán csönd. Vágod: a pultos gyerek CD-t cserélt a lejátszóban! CD-t bazdmeg! Mintha az őskorban történt volna, pedig csak néhány éve volt. És akkor, és ott minden megváltozott.

Mert Olavi Mikkonen odabaszott a húroknak és Johann Hegg belehörgött a mikrofonba. Akkor és ott engem a skandináv death metal megfogott és kicsit én is "viking" lettem. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, de ez az érzés nem változott.

Éééés a hosszúranyúlt beveztő után így érkeztünk el 2022-be...

Kedves barátom Sapapa miatt dobta föl a közösségi média, hogy engem érdekelhet a Thorsten's Workshop. Na, amikor megláttam, hogy régészeti leletekből történelmi rekonstrukció készülnek, akkor már én is azt mondtam, hogy ez jó kis buli lesz. Rövid és gyors egyeztetés, eltelt néhány hét és voilá! Itt is van a kés.

Szeretném leszögezni - amúgy is jobb, ha ezt tudatosítja magában mindenki - hogy az első benyomás bár sokat számít, de semmit sem szabad, hogy meghatározzon. Ez már csak annál inkább is fontos, mert itt bizony az első benyomást egy kevésbé feszült várakozás előzte meg: megöregedtem és nem kergetek álmokat. Tudom, hogy sokkal több késem van, mint amennyire szükségem lesz és minden további már csak arra szolgál, hogy az aktuális pillanatot kielégítse és bizonyítsa, hogy egy egyszerű eszköz sokfélesége valójában csak ízlésbeli eltéréseket tartalmaz. Na, ez kellően bonyolultra sikerült. Szóva a lényeg, hogy leszarom, hogy azért veszem meg mert tetszik, a lényeg, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a forma használható.

A forma jelentem használható. A markolat kellemesen fogható, az én kezemnek tökéletes. Semmi csicsa. Kőris. Mer' az jó. Fontos, hogy ez nem stabilizált markolat, így hajlamos a kiszáradásra. Mivel itthon bálnazsír csak a legritkább esetben van, ezért csak nagyon óvatosan kapott egy kis utókezelést.

A penge masszív, vaskos és nagyon dundi. Cserébe full konvex. Az ékszög nagy és a gyári leélezésen is kellett igazítanom. Éppen a dundisága a bája, ugyanakkor azt meg kell jegyezni, hogy egy ilyen méretű késhez képest ez aránytalanul ronja a metszési képességet. Mindez azért rendkívül zavaró, mert a kés még így is használható - de csak korlátozottan és akkor is sokáig kell szokni. Nem mondom kétszer se, hogy ne vékonyítanék rajta a jövőben. A penge egyébként 51crv4-es szénacél, annak minden előnyével és hátrányával. Előnye, hogy tényleg piszok hamar lehetett rá borotválós élt varázsolni, hátránya mindaz, amit egy szénacélnál egyesek hátránynak tartanak. De hát ugye ők meg aztán abszolúte nem érdekelnek, mert mi tudjuk, hogy a szénacél az jó és kuss!

A tok autentikus, bár a kést kevéssé tartja. Viszont persze fejjel lefelé mikor használnád a vasat? Ügye?

A konyhaszolgálat alatt az asszony szerint nagyon jól teljesített, nekem faragásnál azért voltak fenntartásaim vele, amíg ezzel az ékszöggel meg nem barátkoztam. Továbbra is tartom, hogy ez vékonyabban ütne igazán.

A pengeforma egyébként autentikus (Hedeby 3-as típus), a ma már Németországhoz tartozó Hedeby lelőhelyén találták. Vikingjeink alatt ez egy elég fontos kikötő volt. (Haithabu - ha rákeresnél). Az 1970-es, 1980-as években itt zajló feltáráson magát a kikötőt is megtalálták, mólóval meg mindennel, van szép erődített település is, szóval tényleg elég fasza kis hely. Olvasgatva a publikációkat én el tudnám magam ott képzelni Lagertha-val. Jó mondjuk vele elég sok helyen el tudnám magam képzelni. :D

Na de akkor összegezzünk!

Ár-érték arányban ez még úgyis jó vétel, hogy kissé szokni kell a geometriát. Autentikus és használható - ez így szerintem kb. teljesen le is fedi a lényeget. Kézbevéve egy kicsit viking lesz az ember, ha akarja, ha nem. És most nyomás vissza Amon Amarthot hallgatni!