Kedveseim, szépen csordogál ez a nyár is - a gatyám lerohad a hőségtől. Én ezt csak úgy tudom kibírni, ha visszatérek "kis fatornyos falucskámba" a déli határ mellé és "nemzeti nagylétünk nagy temetőjének" most már sajnos egyáltalán nem vadregényes Duna-partján múlatom az időt. Ebben a nagy melegben egyszerűen véteknek érzem, ha nagy és nehéz bicskákat kell magammal cipelni. Na, hát pont az ilyen nyári időre találta ki a magyar késkészítő szakma az "arató" fajtájú bicskákat. Van ebből kettő is nekem, de amiről most szó lesz, az egy kicsit más formavilág.

A Csigi András által készített "Pali" fantázianévre hallgató típus.

Csigi András debreceni késes mesterrel már sokszor találkoztam az ország különböző pontjain vásárokban és mindig megelégedéssel tekintettem meg a portékáját. Igényesen kidolgozott, praktikus és a hagyományokat tükröző formavilágú bicskák voltak ezek. Az árak az "abszolút nem vészestől" egészen az "ennyiért simán megéri" kategóriáig szóródtak; gyorsan hozzá is teszem, hogy ezekre azért tegyétek rá, hogy a vásárokon komoly helypénzt kell fizetnie az árusoknak. 

Idén a szegedi Hídivásárban aztán döntésre szántam el magam, miután kézbe vettem ismét jó néhány darabot a mester munkái közül. Sajnos ott és akkor éppen nem volt olyan fajta bicska, amit én akartam, de a mester kedves neje biztosított, hogy bármelyik (!!!) modell kérhető egyedi igények szerint. Én egy szénacél pengés, agancs nyelű "pali" fajtájú bicskát kértem - ami tulajdonképpen egy cakli pengéjű, egyedi nyél kialakítású arató bicskának felelne meg. Az elhatározást tett követte és emailen megrendeltem a kívánt darabot.

Az utóbbi időben észre kellett vennem magamon, hogy a "klasszikus" kombináció - szénacél + agancs - jobban vonz, mint bármilyen csúcsacél. Indokoltnak érzem az idézőjel használatát, mert ebben a formában szerintem soha senki nem készített statisztikát; és nem is fog. Jó érzés látni, ahogy a penge egyre sötétebb tónust kap a különböző savas és lúgos anyagoktól és az agancs is szépen sárgul a tenyértől. Nem vagyok híve annak, hogy a szénacél pengéket gyorsított eljárásban patinásítsuk - ha valakit zavar az érés folyamata, az ne vegyen ilyen acélt. Az agancs meg hát az már teljesen egyedi dili, de ott is a legjobban tetszik, hogy "érik". (És persze betölti a funkcióját.)

A bicska abszolút nem mondható nagynak, vagy látványosnak, de méretei megtévesztők. (Vigyázat! Száraz tényanyag jön...)

A penge hajszálnyival vastagabb, mint 2 mm, hosszúsága 8,6 cm, amivel pontosan 2 mm-el előzi meg a 8-as rozsdamentes Opinelemet, a bicska teljes hossza 19,7 cm és a penge a legszélesebb pontján 1,8 cm. Nem ezzel vágnék neki egy többnapos kanadai bushcraft túrának, de nem is arra való! A platinák és a baknik sárgarézből vannak, az agancsot rögzítő szögecsek pedig sárgaréz és rozsdamentes acél. (Utóbbit több késes munkáin is megfigyeltem már, de az okát nem tudom adni. Kétségkívül mutatós, de ennél többet én nem látok benne.)

Adott tehát egy "kicsi" (""-jel, mert a rendőr ezért is megbasznabüntetne), könnyű (a konyhai mérleg eltűnt a költözéskor, azóta meg nem tudtam beszerezni, szóval higgyjjjéél nekem) és könnyen nyitható (a rugója éppen annyira tart ellent, hogy véletlenül ne csukódjon a kezemre, ha balfasz vagyok, de hüvelykujjal nyomva - pl. faragáskor - ne mozduljon el) kis bicska, amivel mit lehetne csinálni? Pont azt, amire kitalálták (bráffó bogyesz! ekkora PR szöveget!)! Szóval ilyenkor nyáron nekem a Duna parton gatyazsebbe, horgászáskor a fölmerülő mindenféle apróságra. A 8,6 cm-es pengehosszal kilós kenyérből szabályos szeletet vágni gyakorlással lehet csak, tenyérnyi keszeg viszont meg sem kottyan neki - viszi a szálkát is: kb. 1,5 - 2 kg beirdalása után kellett meghúzni fenőrúdon, de a zsömle, kolbász, szalonna, paprika, paradicsom, hagyma-féle "ozsonnázni-való" nem okoz gondot. (Oké, be kell vallanom, hogy azért a szalonna bőr átvágása legalábbis kihívások elé állította, de mentségére szóljon, hogy azt mással is nehéz.) 

A nyáron megjárta velem Sopront sokszor (hogy ott miket kapott arra a Balla bicskás részben már utaltam), volt velem délen és Vazs megyében is a kiskertben. Vágott dinnyét, tököt, cukkinit, almát, faragott ceruzát (nem röhög!! mondom NEM! :p :D - kibaszott kemény tud ám lenni a grafit! és ha csak kicsit is sorjásra sikerült az élezés, akkor az rögtön meglátszik rajta, mert úgy becsillan, mint a Salamon töke!), és volt konyhai mindenes is. A rövid idő alatt nagyon könnyen és nagyon gyorsan a kezemhez nőtt, de mindenképpen el kell mondanom, hogy nem lapátkezű embernek való. A nyél kifejezetten kecses. Az én hááátt... öööö.... izééé... jelenleg irodai munkára szoktatott kis praclimban szépen eltűnik, gyakorlatilag csak az ujjpercekkel tökéletesen át lehet fogni. 

A penge Csigi uram elmondása alapján az általam eddig nem ismert, ámde most már annál jobban tisztelt 50CrV4-es anyagból készült (itt egy link, hogy te is okosodj). Rugóacél, ami ha jól vettem ki az angol szövegből, akkor keményre is edzhető, így penge anyagnak is kiváló. Tartja úgy az élét, mint az XC90 [óóóó bocs basszus, ez egy Volvo volt :D - ma még magamat is alulmúlom, érzem én - ez csakis a Jásdi-féle Csopaki olaszrizling hatása lehet. Szóval Opinel XC90] és legalább olyan könnyű újrafenni. 

Intermezzo - igazán szép a Patrie galljaitól, hogy az összeurópai megbékélés jegyében a leghazafiasabbnak tartható kis bugylijuk szénacélját a boche-októl szerzik be. (a legfinomabb árnyalattal visszaadva is a "nagyfejű"-höz lyukadok ki, akárhogyan próbálkozom...) Akik középiskola 3. osztályában az egyre inkább domborodó pólóban feszítő leánkákat figyelték a történelemórán, azoknak mondom, hogy 1870-ben bizonyos Otto von Bismarck Sedannál, hát nincs rá finomabb szó: a szart is kiveri a gall kakasból (valami III. Napóleon nevű császárt is foglyul ejtve ugye...) majd betetézve az amúgy sem kicsi diadalt - csak, hogy a megaláztatás teljes legyen - a versaillesi palota Tükörtermében német császárrá koronáztatja I. Vilmost (1871-ben), ezzel elcsatolva Elzász-Lotaringiát (ugye egészen 1918-ig, pontosabban a gyászsorst-ontó trianoni békediktátumig). És Opinel Jószef 1890-ben elkezdi sikertörténetét - legjobb tudomásom szerint nem helyi acélból dolgozva...

Eléggé lassan patinásodik, de megéri kivárni, mert így normál használat mellet, a fokozatosság elvét szem előtt tartva, egyáltalán nem lesz szagos és az ételt sem színezte el (azaz a lilahagymát kicsit megfogta, de egy lila nem lehet tétel egy Fradista bicskájának! még mielőtt valaki valami rosszra gondolna gyorsan ki is húzom. Nem arra való. Arra egyáltalán nem való. Arra semmi sem való.) 

Egy rendkívül rossz mobilos kép hajnali fényben az irodából. Acél-réz-acél-réz-acél a szögecsek sorrendje. Klasszikus minta?

Bandi bá'-nál a piros pont :) : a szénacél pengéket a "CSIGI" beütő fölötti kis réz pötty jelzi - hogy rakja oda úgy, hogy az ott is maradjon, az nekem rejtély, de kétségtelen: nagyot dob a dizájnon! Tessék megfigyelni, hogy az illesztésekben sincs hiba.

Vásárlás után (2015-ös Tűzzel-vassal) kicsit jobbra húzott a penge...

...aztán mint egyes "kiváló" magyar politikusok: balra - néhány hónapnyi használat után. Kb. ennyit jelent, amikor a készítő azt mondja, hogy a tradícionális bicskák hagyományos anyagai "élnek" és hatnak rájuk a környezeti változások. (Ja és mea culpa: nyár közepén Tűzzel-vassal, augusztus végén, szeptember elején meg poszt belőle... jó nagyképű seggfej vagyok, hogy eddig az arcodba okádtam, hogy "én aztán bazdmeg évekig nyúzom a késeimet mielőtt bármit is mondanék róluk", aztán most itt van ez. No, hát megmondom őszintén, hogy ezt a remek kis bicskát ennyi idő intenzív használat alatt is ki lehetett ismerni; majdnem tökéletesen.) 

Rés a pajzson! (Májkel Dudikoff volt?) Az egyetlen "hiba" a bicskán. Vásárláskor még nem volt meg. Kb. 4 hete látom; érdekes módon a penge is ekkor kezdett el köpönyeget forgatni és átállni a másik oldalra. Alá nem fér semmi, engem meg nem zavar.

Júúúj borzasztó hajnali vakus kép a soproni irodából. Nem csillan, éles és szépen középre tart a két platina közé. Bár nem ez volt a célom, de talán látod te is, hogy szép szimmetriában van a két nyélpanel.

Horgászás közbeni dunai hangulatkép. Arányos kis bicska!

... elveszik a tenyérben. De azért még van egy fél centi játszótér, az sok mindenre elég.

Arányos innen is.

Érik a rugó is. Érdekes módon sokkal később kezdett el patinásodni, mint más bicskáimon. 

Értékeljünk! 

Hát srácok ezt a bicskát csak ajánlani tudom - azaz a büdös francokat! ezt nem, mert ez az enyém marad már, de ilyent igen :D - mindenkinek, aki átlagos méretű és megbízható bicskát keres, túlzás nélkül állíthatom, hogy kiváló áron. Első bicskának, mondjuk 6-7 éves fiúnak maga a tökély, de később is bőven a kiválóan használható kategóriában marad. Úgy, hogy rendelésre készült - mert szénacél pengésből legjobb tudomásom szerint máshogy nem is készít most már a mester - tehát nem széria darab, személyes átvétellel, az ára bőven 10.000 alatt maradt. Nem fogok itt titokzatoskodni: 8.000 HUF volt. Aki sokallja, az sokallja. Hiszem, hogy ennél olcsóbban, ilyen minőségben és egyedi rendelésre nem lehet előállítani. (Azaz ez sem teljesen igaz: ha nem számolunk munkadíjat, akkor lehetne, de ki az a barom, aki ingyen dolgozik?!) Csigi mester személyében egy nagyon korrekt, nagyon jól dolgozó szakit ismertem meg, akivel érdemes elbeszélgetni, ha az ember jártában-keltében megpillantja egy vásáron valahol az országban (járja rendesen! :) )