Szerda délután (X.21.) 16:45 körül Nádorváros lakói csak annyit hallottak, hogy "MEGJÖTT, BAAAAZDMEEEEG MEGJÖTT!!!" - és ezt nem egy átmulatott éjszaka után kiáltotta világgá egy aggódó elsőbálozó tizenéves kislány (aki akarja - érti, akinek meg el kell magyarázni, az hazudott, amikor a blog elején feltették neki a kérdést, hogy "Elmúlt-e 18?"). Nagyon hosszúnak tűnő, őszhajszál-szaporító napok és események után hívott a futár, hogy "Nesze paraszt, karácsony van!" :D
Szóval megkaptam első Angelero késemet. Imi munkáinak régóta rajongója vagyok, de amikor néhány hónappal ez előtt megláttam az első modelleket ebből a fajtából, akkor tudtam, hogy nekem ez kell! Voltam olyan szerencsés, hogy az első 5 rendelőnek járó kedvezménnyel együtt juthattam hozzá (Imi, igazán sorszámozhattad volna a darabokat :p ).
Szóval Auróra. Nekem eladdig ezt jelentette. :) Most az élmény megosztása van azonban soron! (Hagyjuk a cirkálót! :) )
Tehát borítékból kivéve magamnak szegeztem a kérdést (igaaaaz, hogy akkor már erősen benne voltam az éjszakába egy edzés és egy sörözés után, de az első benyomás akkor is első benyomás, ha ittas az ember! :p ): "mit tud ez a kés, amit másik nem?" És a választ nem nagyon tudtam megtalálni eddig. Hagynám a nyálas szöveget, ami szerint "ennek lelke van" - de jobb magyarázatot nem tudok adni. Imi hozzáállása a késkészítéshez és a vásárlókhoz is példaértékű. Előbbi terén a folyamatos, átgondolt és céltudatos fejlesztés szépen követhető példái (új modellek, technológiák-technikák, anyagválasztás és minőség), míg utóbbi esetében érdemes megállni a standjánál egy-egy vásáron és egy-két szót váltani vele - csak azért nem hozok személyes példát mert elfogultnak érezem magam.
A kés maga egy Jókai Attila (Astur) által készített masszív, élvédős, sallangmentes kidolgozású, egyszerűségében rejlő eleganciáját büszkén hirdető fekete bőr erszénytokban érkezett. A kidolgozása hibátlan. (Persze a hülyegyerek - als ihh bín - az első visszatevéskor részegen kicsit belevágott a fülbe, de annyi baj legyen, más kárán tanul az okos és fog ez a tok még többet is kapni! szóval nem bánkódom) A tok egyébként stabilan tartja a kést, olyannyira, hogy csak hüvelykujjal rátámasztva lehet kihúzni (és amilyen geci éles a "gyári" penge, nem is árt ez az óvatosság!)
Az első ránézésre is emberes markolat kézbe fogva még durvább hatást kelt! Az első két percben annyira furcsa, hogy elmondhatatlan, aztán persze a "kis mocsok" elkezd úgy belesimulni a tenyérbe, mintha a férfiember legnemesebb testrésze lenne, amihez ugye az ínséges asszonymentes évek alatt kamaszkorában oly' igen hozzászokott. Az iroko fa mintázatába rögtön beleszerettem és a fogása csak tovább mélyítette a kapcsolatot.
A kés full tang (erre basszus keresek valami magyar szót! mert - Intermezzo I.: régészetben természetesen találkoztam már ilyen kialakítással, de kétlem, hogy a magyar nyelvben meghonosodna a "nyélnyújtványos (kard)" szakkifejezés - én magam is inkább Griffzungen(schwerter)-t mondok és sokszor sajnos írok is... :/ )
A leélezése skandi, ami egészen enyhén holkeres lett, ha jól láttam - és ha így van, akkor szép Imitől, hogy ápolja az igazi hagyományokat. Az acélja 75Cr1, amiről sok mindent így 2 nap távlatából nem mondok. Borotvaélesen kaptam meg és egyelőre tartja az élét. :D (most komolyan, mit vártál 2 nap után?) Nem rozsdamentes acél. Ennyi bizonyos.
A kés hegye valami brutálisan el lett találva!
A pengehát hegy felőli felén használható kaparóél van, míg a másikon szépen lekerekítve, hogy ne vágjam össze magam, amikor farigcsálok. Nem vagyok bushcraftos, ezért nem ígérem, hogy ez a kaparóél bármikor is használatba kerül, de hát ki tudja mit hoz a jövő?!
A penge 3 mm vastag (ezzel köszöntelek kis barátom a legvastagabb késem üdvözítő pozíciójában! :D ), 10,6 cm hosszú, ebből ~ 10 cm az élezett rész. A legszélesebb pontján 3 cm. A markolat 3,5 cm széles és 2,2 cm vastagra sikeredett - emberes darab lett (hosszra 11,6 cm).
Jobb oldalon az a barna csík az az élvédő!
Gyári állapotban.
Két nap után már látszanak a használat nyomai. Nem aprózza el az acél! :D
A polírozott élrész szépen visszatükrözi a shemagh kendőt - az éle meg nem is látszik.
Itt látszik a kaparóél és a lekerekítés határa. (Szép munka!)
Hogy milyen használni ezt a vasat, azt majd az idő dönti el. Most Erdélyben kap egy kicsit, hogy majd aztán holnapután már a Kőszeg környéki erdőségeket riogassa.
Aki esetleg kedvet kapna Imi munkáival közelebbi kapcsolatba kerülni, annak álljon itt az Angelero Manufacturing címe.
Hazudnék ha azt állítanám, hogy nálam az igazság. Éppen ezért érdemes elolvasnod ezt meg ezt is. Kiváló kés-szerető emberek nagyszerű írásai, az enyémnél százszor jobb képanyaggal és komolyabb tartalommal.
Maradtam kiváló tisztelettel! Hamarosan jön a keresztvíz leszedése is! ;)
