Szevasztok Kedveseim!
Meleg. Én meg mindig erre panaszkodom, mint kezdő heteró a Prideon... Na az van, hogy idén nyáron sincs időm semmire sem. Túl vagyok egy párkapcsolati válságon (ki lettem dobva, mint a macska szarni), egy hét alatt kellett volna lennem 3 temetésen, költöztem egyet - a lényeg, hogy eléggé húzós időszakon vagyok túl. És akkor még arra sem jutott sajnos időm, hogy ezen a remek túrán tiszteletemet tehessem. :(
Vendégszerzőnk - most már mondhatni, hogy állandó vendégszerzőnk örvendeztetett meg ismét minket egy nagyszerű írással, fogadjátok hát szeretettel: (mint már megszokhattátok kurzív betűkkel az én ostobácska megjegyzéseimet olvashatjátok)
Szervusz, kedves olvasó!
Ismét én, és ismét Ódörögd, csak kissé kellemesebb felhanggal. Július utolsó hétvégéjére össze tudtunk hozni a fiammal egy kintalvós szombatvasárnapot. Egyrészt, ritkán adatik meg, hogy Olivérrel nagyobbat beszélgessek, különösen a természet békéjében, másrészt, kitűnő alkalom, hogy megmutassam nektek két kedves eszközömet, a 3x3-as KHIBU ponyvámat Csiszár Kornéltól, valamint Kamp 9 késemet Balog Zenaldiak Gyulától.
Node, menjünk csak szépen, sorjában! A tájról, és az időjárásról: az idővel szerencsénk volt. A zivatarok után, a kánikula előtt voltunk kint. (nettó nem igaz, egész nyáron kánikula volt! :D ) Szellőnk, árnyékunk volt elegendő, barátságos zugot találtunk a vadcsapások között. A szemetet senki nem vitte el, én viszont most sem fényképeztem le, nem ezért mentünk. Ha azonban később mentünk volna, emberesen bekajálhattunk volna
érett, kövér szederből. ( itten kérem a szerkesztő urat, hogy az ideillő képeket a tájról és a szederről beilleszteni
szíveskedjék) - mert figyeled! Itt már szerkesztő úr! Azért hízik a májam ettől! :D na majd a végén megkapod őket! A szerkesztési elveken nem változtatok! ;)
A ponyváról: 3x3 m-es, ha jól emlékszek 18 rögzítőfül van rajta, ami számtalan használati lehetőséget rejt magában a féltetőtől a zárt sátormenedékig. Anyaga prémium minőségű ponyva, vízhatlan varratokkal és megerősített rögzítőfülekkel. Érdemes ellátogatnotok Kornél honlapjára (hozzá a szerkesztőségnek nincsen webcíme, szóval gugulare, ahogy a művelt latin mondja!) tessék olvasni a laudator blogot is, mert az jót tesz a szellemeteknek!
Kigondoltam 2-3 felállítási módot, amit majd kipróbálok, dokumentálok "de felült Lackó a béresek nyakára,... " (ha nem olvastad a Toldit, akkor igen nagy bajban vagytok most!) és amint elkészültem a szellős, de árnyékot adó menedékkel, átadtam magam a lustálkodásnak. Ebben a tevékenységemben fáradhatatlanul segítségemre volt Olivér és Polisz kutyánk. Így megígértem magamnak, hogy legközelebb nem a legkézenfekvőbb móddal kezdem. :D :D :D :D
Nagyon jó helyünk volt. Amint kicsit elcsendesedtünk, megelevenedett körülöttünk az erdő, a bozót. Madarak, üzekedő őzek méterekre tőlünk, alkonyattól pirkadatig pedig vaddisznók csemegéztek a szomszédos tölgyligetben, aminek a nyomait másnap meg is találtuk. (Most itt szerkesztőként szólok bele, hogy gondolom a vaddisznók nyomait találták meg, nem az általuk teljesen fölzabált tölgyligetét. Hijj, minek iszok én ilyen melegben! :D )
Szerencse, hogy Polisz fegyelmezett, nyugodt kutyus, nem zaklatta ugatással, hajkurászással a szomszédságot! No, és a pirkadat! Az egyik legszebb napkeltét láthattam életemben. A telefonos kép tán vissza sem adja azt a csodát, amit élőben láthattunk. Mivel alacsony költségvetésű hétvége volt, élményközpontú semmittevéssel, karton ásványvízzel, vagdalthús konzervvel és Bedő Jani búzakenyerével voltunk ellátva; a luxust pedig a pritamin paprika képviselte. (Az ilyen mondatokért kellene irodalmi Nobel-díjakat adni! "alacsony költségvetésű hétvége, élményközpontú semmittevéssel, vagdalthús konzervvel..." Ezt jól jegyezzétek meg, mert ez klasszikus lesz, az hétszentség! :D )
Számunkra a mennyország volt! Szeretek a szabadban sütni-főzni, de a tűzgyújtási tilalom, az tilalom.
Most térjünk rá a késre! Ott kezdeném, hogy Zenaldiak mesternek köszönhetem a Késportál tagságomat. Külsősként olvasgattam a Portál Blogját, ahol Pinyóóó éltárs írása nagyon megragadott. Egy bodzás markolatú késről írt. Ezután lettem tag, hogy felvehessem a kapcsolatot Balog Gyulával (Gyula úrhoz honlapot nem találtam, de üsd be a keresőbe, hogy Zen Knives & Leather Works és meg fogsz lepődni!). Néhány üzenetváltás és hónap után meghozta a postás a Kamp 9- et. Most ne profi késtesztet várjatok, csak egy bemutatást, ahogyan én használom.
Pontos méreteket nem írok, van fénykép mérőszalaggal, ott láthatjátok mekkora.
Anyaga 4 mm vastag 80crv2, 58-59 hrc, egyenes leélezés, kovex élszalag és brutális kaparóél ( Lovász Gyula után :82,5 fokos). Jó fogású, kényelmes markolat, mocsári tölgy panelokkal. Mintha csak mintát vett volna a kezemről a mester. A tok is megér egy külön misét! 6 mm-es bőr bitang erősen tartja a kést. Elrakáskor szinte úgy kattan a tokjába, mintha kydex tok lenne, azzal a különbséggel, hogy még 3 év után sincs esélyem egy kézzel
kivenni a kést a tokból! Az csak külön érdekesség, hogy mérés ugyan nem történt, de tuti nehezebb a tok, mint a kés!
Használati tapasztalataim:
Minden területen kiválóan teljesít, konyhában és terepen is. Itt kell megjegyeznem, hogy ez NEM bushcraft
kés! Balta és-vagy fűrész mellé kiváló társ, de erdőt irtani, tankot hámozni nem való. A táborépítés famunkáit a fűrészelés kivételével mind ezzel végeztem. Hegyezés, vékonyítás, stb. No, és jobbára tölgy ágakkal volt dolga, mivel tölgyesben voltunk. Ezekről, sajnos nem készültek képek, amit így, utólag bánok, mert igencsak jól dolgozott! A hőkezelés kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezek után egy imitált tűzgyújtás előmunkálatait is elvégeztem vele. Visszafogott ütőfázás, tollaság, fatwood nyesedék készítése, valamint a kaparóéllel gyantás kaparék készítése. A kaparóél használata maga a gyönyör! Tölgyből nem sikerült pöndörödő
tollaságat faragni, de szép, vékony szálakat sikerült leválasztani. Mindezt köztes élezés nélkül. A végére már nem borotvált, de nagyon használható munkaéle volt még. Ezt az állapotot tartja jó sokáig és pasztás bőrön néhány húzással betyárosra fenhető! Ezúton ismét köszönetet mondok Zenaldiak mesternek és Csiszár Kornélnak, hogy az általuk készített eszközökkel szebbé teszik a szabadidőmet!
Nos, ezen kevéske aktivitás mellett intenzív lustálkodással múlatott csodás piknik is véget ért egyszer. Zsuzsikám
megérkezett értünk. A Káptalantótiból hozott meggyes-mákos kelt kaláccsal feltettük a koronát a hétvégére.
Összepakoltunk és új terveket kovácsolva magunkban, hazautaztunk. No, és, hogy mit jelent a címben, hogy "miről maradt le Bogyi bácsi?" Azt, hogy előzetesben úgy volt, hogy meglátogat minket a Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úr, de fájdalom, sűrű elfoglaltsága távolmaradásra kényszerítette! A jelenlévők hosszasan és mélyen sajnálkoztak. Igen, hosszasan és mélyen sajnálkoztak. Igen, még Polisz kutya is! (Ez a fordulat így a végére erősen rejtői, de nagyon tetszik! :D )
Köszönöm, kedves olvasó, hogy ismét rám szántál néhány percet!
És akkor jöjjenek a képek!
Kezdjük akkor a tájjal! Kétség kívül kínálja a perspektívát! :)
Szeder. Vagy szederek.
Menedék 1.
És menedék 2. Jól láthatóan Poliszka is nehezen viseli a meleget. ;)
"no és a pirkadat!" - hát tényleg szép!
Tollaság aztán...
... fatwood kaparék.
Aztán "rotty" a tűznek, hadd főjön! :D
Én nem csodálkozom, hogy Poliszka is kidőlt.
(és érted, átküldi ezt akkor, amikor én a 40+ fokban reggeltől estig kint lapátoltam! :D )
Nem szívtelen a gazdi, kényezteti a kutyust! :)
Olyan igazi Sapapás diétásnak távolról sem látszó menü. :D Lesz ebből egy gasztroblog!
A legendás tok. Emberek ez volt az én kezemben is. Az után kezdtem el intenzívem gyúrni, miután beégtem és nem tudtam úgy kihúzni, hogy ne szartam volna össze magam közben az erőlködéstől!
Két "centis" kép és Gyula Úr logózott pengéje. Adja az életérzést!
Mai írásunk szerzője teljes harci díszben, kódorgó öltözékben.
Én nagyon köszönöm az újabb színvonalas írást, még sok ilyent! ;)