Szevasztok Kedveseim!
Úgy is kezdhettem volna, hogy a gólya hazatért (a sas leszállt, hogy fokozzam a feszültséget), hiszen az ártér, ahova kivittem új késemet, alig néhány száz méterre van a méltán híres Gólyamúzeumtól. Imre a gólyát választotta jelképnek, így az asszociáció önként adta magát.
Újabb írás, újabb öröm. :) Szóval rágott a késbogár, de persze ennek is megvoltak a maga okai. Hiányzott egy olyan kis fix, amit nyugodtan vihetek magammal olyan helyre is, ahol nagyon sok túrázó jár. A munkám miatt most nagyon sokat járom az egyébként kiránduló célpontnak tartott helyeket. Az esetek többségében ezeken a helyeken régészeti lelőhely is van, így a szakma és a civil szféra óhatatlanul is találkozik. Na a lényeg, hogy ilyen helyekre nem akartam a Balint vinni, kellett tehát valami más.
Az Imi által készített modellek közül még évekkel ezelőtt megtetszett a Jégmadár névre keresztelt kis mindenes kés, ami azóta elég jelentős ráncfelvarráson esett át. Robusztusabb, olyan kis vasgyúró kinézetet kapott, ami kifejezetten markánssá tett egy amúgy nagyon kecses kést.
Még a fa+szénacél mániám tombol, így nem nagyon volt kérdés, hogy ezt a kést is ilyen anyagokkal kértem. A penge anyaga a jól bevált 75Cr1, amiből az Aurórám is volt (néha kicsit hiányzik az a kés :( ). Konvex leélezést kértem, mert szeretem és szerintem a legjobban használható leélezés általános használatra.
Szóval csöngetett a postás és megjött ez a kis szépség! Imi késeiben a legrosszabb egyébként, hogy az első megjelent kép - amit mondjuk az Angelero manufacturing közösségi oldalára kitesz - és az első kézhezvétel között őrjítően sok idő, akár napok is eltelhetnek; ezt viszont piszok nehéz kivárni! :D Én is tűkön ülve vártam a kis zöld emberkét, de valójában már akkor bontottam egy pezsit, amikor megjött az email, hogy "a mai napon kézbesítik" a csomagot. :)
Na de megjött a csomag, persze a munkahelyre, szóval meló után egyből mentem is a megszokott pincébe, megcsodálni, hogy mim is van!
A kés tényleg olyan kis masszív, hogy szinte fölidézi a névadó madarat. A nyél dió, a pengéről már beszéltem, a paneleket corby-csavarok rögzítik. Tokot külön csináltattam hozzá. Ennek is megvolt a maga oka. Az eddigiektől eltérően most a képek alatt lesznek a szöveges megjegyzések.
A prototípus egy keskeny, kecses, már-már filigrán kis bökő volt, ami azonban arányaival és vonalaival szerintem rögtön magára vonta a figyelmet.
Ehhez képest a ráncfelvarrott változat - szavak nélkül is látszik a különbség! A penge szélesebb és kevésbé fűzfalevél alakú lett. A hegyhez széles ívben tartó penge miatt kicsit "tömzsi" lett az eleje. Erre a hatásra erősít rá a szélesebb, négyzetesebb markolat. A 2.0-ás verzió egyértelműen egy munka-kés benyomását kelti.
Az előző képet Imi oldalán láttam már, de csak 2 napra rá vehettem kézhez a csomagot. (Kicsit beszartam, amikor láttam a dobozon azt a szakadást - talán a postás kíváncsi volt?)
A kis certi igényes. Tetszik, hogy Imi már itt jelzi, hogy milyen fölhasználási területre és milyen igénybevételre szánja! Jó ötlet!
Csak, hogy lássátok a méreteket: alatta a grószim van. Hát nem egy csapkodós nagyvas, az biztos! Bár erről akkor meg voltam győződve, később kissé revideálnom kellett az álláspontomat!
A dobozból kivéve természetese borotvált. Mondjuk meg is lepődtem volna, hogyha nem ilyen.
Aztán ma reggel kivittem ugye sétálni egy kicsit. Egyszerűen imádom a Duna árterét! Reggel egészen fantasztikus élmény látni azokat a fényeket - sajnos a képek ebből nem sokat adnak vissza. :(
Ez messze a legkedvencebb holtágam lényegében a folyó teljes szakaszán. Itt így télidőben rengeteg lábon-száradt fa található, szóval egy késsel itt egészen nyugodtan lehet garázdálkodni.
A kissé vadregényes tájon kódorogva, a felkelő Nap sugaraival éppen csak behintett ártéri erdő egészen különleges élményt nyújt. Szerintem föltöltődésre a legalkalmasabb részei ezek hazánknak.
És akkor a teszt!
Bár nem csapkodásra készült - rövid, szinte súlytalan penge - azért nem hagyhattam ki a lehetőséget!
Nagyjából 1 perc munka után már jól látszott az eredmény:
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a csapásoknak lényegében csak annyi ereje volt, amennyit a karom hozzáadott. A kés súlya a sújtás erejét nem növelte. Ellenben pokolian kellett figyelni rá, hogy ne röpüljön ki a kezemből. Utólag vagyok már okos én is persze: egy zsinórfurat ilyenkor megváltás lenne. De hát fene se gondolta volna, hogy én ezzel csapkodni fogok! :D Tanulság: mindig kérj zsinórfuratot!
Quod erat demonstrandum. (Imi nyugi! Ne tépd a hajad! Bírta a kés! ;) )
Tanulságok: meg lehet vele oldani a feladatot. Nem kellett hozzá nagy erő és energiabefektetés, de azért a kisujjzsinór hiányzik.
Utána már kicsit testhez állóbb munkát kapott.
Ebből a kis botocskából csináltam "karókat". Csak a szórakozás kedvéért.
A technika minden esetben ugyanaz volt. Mellkasból, erővel rántani egyet, "széthúzó" mozdulattal. Jó mélyen belekapott a fába, egy kis ésszel lényegében gondtalanul dolgozott, a legkisebb ellenállás nélkül.
A pengén egészen halvány nyomai voltak a munkának, de semmi extra.
Ütőfával kettéhasítottam és jöhetett a tollaság. Mivel nem volt nálam szikravető (átkoztam magamat is érte!), ezért tényleg a minimumra szorítkoztam.
A késen persze van kaparóél. Ezt is kipróbáltam, de tényleg csak úgy tessék-lássék módon.
Tanulságok: A penge geometriája baromira eltalált. Imi borotvaélesen adta. Nagyon-nagyon jól vezethető a kés, a fogása valami álom! (Ahogy egy barátom mondta: az ember a saját pöcsét nem markolja ilyen otthonosan :D ) A finom munkára, faragásra ez a kés a tökéletes, a number one! Itt vita nincs! A kaparóél is el lett találva, bár a rövid penge miatt ez kicsit kevésbé használható, mint mondjuk a Balin esetében, de ez legyen a legkisebb gond!
A penge töve alul és felül is recézett a jobb fogást elősegítendő. Ad egy érzést a késnek és hát nem utolsó sorban funkcionálisan is sokat használ.
Az összkép tökéletes. Harmónia és visszafogott elegancia.Az élen a végén sincs semmiféle becsillanás, tompulás. Viszi a szőrt, mint annak előtte.
A használatból eredő kisebb nyomok.
A tokot egyedileg készítettem hozzá Pacsiapuval - innen is pacsi neked (ez szar szóvicc volt :D )! Marha erősen tartja a kést és van valami diszkrét bája, amitől nem tudok szabadulni.
A P-gólya ( :D ) számomra a kiváló minőség szinonimája. Fantasztikus kés, aminek a használatát tényleg nem lehet megunni!
Amennyiben kedvet kaptatok egy ilyen késhez, akkor keressétek nyugodtan Imit, szerintem nem fogja bánni! :D