Szevasztok kedveseim!
Egy az Aurórához hasonló poszt következik most. "Művelt" emberek ezt Out of box/right out of boxnak mondják, ami fennhéjazva mondva jelenti azt, amit az egyszerű ember azzal fejez ki, hogy újdonat új.
Szóval járok-kelek a neten - munkahelyváltás közben becsúszik egy-egy hazaút anyámékhoz (üdv cuccos19 ;) ) meg úgy egyáltalán magánéleti fronton is helyreállt szépen minden - erre belefutok egy "új" (2016 év elején indult a műhely) késkészítő honlapjába. Aztán persze van olyan ördögi mázlim, hogy párom levisz a Tűzzel-vassalra és ott személyesen is találkozhatok az említett honlap késesével és a forgatagban - aki ott volt az tudja, hogy marha meleg volt és időnként nagy tömeg is - néhány futó szót sikerül váltani. Közben meg tapizom a késeket és érlelődik bennem a gondolat: KELL! Elképzelés megvan, terv van, asszonyi engedély is pipa (aki vásárolt már asszonnyal bicskát az tudja csak igazán, hogy mi minden van azokban a szemekben olyankor! "-hát de most életem tényleg mi a jó fenéért kell neked ez? hát ilyened már van vagy 100 darab!" - a következő gondolata meg az, hogy: "-de hát végül is szeretem, ilyen bolondan, ahogy van. de azért egy új cipőt kisírok magamnak érte az tuti, hogy szakadjon meg a késeivel együtt!") :D (az én kedvesem szerencsére nem ilyen. <3 )
Na szóval beszélgetés, tapizás megvolt, ötlet megvan, aztán telnek szépen a napok. És elérkezünk augusztus 24-hez, és délután fölhívom Boznánszky uramat, hogy magvas teendői között ráérne-e mondjuk csütörtök délelőtt, mert utunk Győr-Győrszemere-Pápa-Celldömölkön át vezet a sitkei rockfesztivál "0. napjára", ahol is mi leittasodunk hangulatba jövünk mint állat, hogy másnap elszabaduljon a pokol és a rock and roll démonai. Na, a szerencse mellém állt: sofőröm is igent mondott a nem túl nagy kitérőre és László is éppen ráért. Hát így álltunk meg Daewoonkkal a műhely előtt (név és cím a szerkesztőségben! ;) úgysem adom meg senkinek, ne is kérjétek :p ).
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem vagyok elfogult egyik készítővel szemben sem, de mindig meghatódom kissé, amikor valaki olyan közvetlenül és mégis tisztelettel tud viszonyulni a vevőhöz, mint tette azt Laci. A műhely mondjuk így, hogy Celldömölk centrumának perifériáján :) helyezkedik el, de már készül a belvárosi üzlethelyiség, szóval gond egy szál se.
Csütörtök, már majdnem dél, amikor megérkeztünk. Az udvaron a trónörökös oldalkerekes kerékpárján élvezi a nyári szünetet, a bicskák meg elém kipakolva az asztalra. Mesteruram sűrűn exkuzálja magát, hogy bizony-bizony azokon a fránya vásárokon elkapkodták a bicskáit, így most megcsappant a készlet, de higgyétek el, hogy amik elém ki vannak rakva, azok nem a silányabbik fajtából, az ocsúból kerültek ki. Fénylenek a napfényben, mint a Salamon töke. Ha nem határozott elképzeléssel érkeztem volna (caklit akartam), akkor bizony komoly gondban lettem volna. Cakliból szerencsére csak két darab volt. Egy, amit a képen is láthattok és egy amaranth fa nyelű. Ez utóbbi lila volt, mint a IV. kerület (nem, azért sem szúrok be ide linket, guglizzad be ha nem tudod miről van szó! :p ) szóval annyi esélye volt nálam szegénykének, mint mint szűzlánynak a gangbang partin. Meg sem fogtam, ott egye meg a fene, ahun van! :P :D Na de ezt a másikat! Hejj virágom, virágom! A pálca választja a varázslót, ez meg csak úgy odarepült a kezembe! Precíz, kezes kis jószág, hajszálnyival hosszabb, mint a Nagy Zoli-féle aratóim. Igazából az a kategória, amit én most kerestem. Na ezt el kell mondanom, mert különben hülyének fogsz tartani...
Szóval vannak azok a munkavédelmi nadrágok, amikben én úgy szeretek dolgozni járni, mert a zsebeikbe minden vackomat bele tudom pakolni. Ahhhh!! Igen ám! De a szálló lisztfinomságú lösz ellensége mindennek, ami mozog! A Kocsis-caklim egy idő után bizony kezdte kellemetlenül érezni magát, amivel még úgy alapjában nem is lett volna gondom, elvégre hát azért bicska a bicska, hogy az ember használja, de azért az már mégsem járja, hogy még a tokjában pihenve is - hát nem tudok rá jobb szót - megegye a por. Zsebben meg esélytelen hordani a sok kacatom mellett. Kellett hát egy kisebb bicska.
Júúúj de figyelmesen olvastál: igen bakker, én is tudom, hogy van Nagy Zolitól aratóm. :p De, és ez volt a mindent eldöntő "DE", keskeny a pengéje nekem. Ez a cakli szélesebb és így könnyebben fektetem rá a falatot, amikor eszek. Szóval kellett és kész!
Na akkor a szikár metrikus adatok: ejjjj... nem olvastad figyelmesen az első posztot! :p nem mondok szikár metrikus adatokat! A penge élezett része fülétől a farkáig éppen csípi a rendelet által még megengedett limitet, ergo az élhossza fölötte van. Leszarom. Dixi.
Anyaga a méltán népszerű KO-13, amit neked Krupp acélnak, vagy Solingeni acélnak adnak el (1.4034). Nem, nem arról híres, hogy ezzel a vassal faragták volna a Koh-i-noort, ellenben egy határozottabb erekció során akár önmagadon is meg tudod fenni. :D Na, de egy kis komolyságot: fingom sincs, hogy a Laci által használt anyag mit tud még, de a KO-13-ra az eddigi késeimen a nagyon könnyű újraélezhetőség, az ehhez társuló borotvaél jellemző, amit viszont hamar elveszít, cserébe marad utána egy nagyon jól használható - én csak úgy hívom - "munkásél". Ezzel még bőven elkajálgatsz egy jó darabig. Az élezése konvex, annak minden előnyével. Sitke 0. napon meg is vágtam vele a hüvelykujjamat; borotvaéles na!
Pengeformáról nincs mit mondani: cakli és kész. A hegye, amint a képeken látod elég stabil, ahhoz képest, hogy ez a szó nemesebb értelmében egy klasszikus bicska. A penge gyárilag oldalra húz, ezt is láthatjátok, de amint a Csigis posztban írtam, ez természetes, mert az anyag él, a penge vándorol, az ember Fradista 10. oldal (R.I.P. Esterházy Péter). Be fog ez állni középre, attól nem tartok. A platinába nem ér bele, tehát engem nem zavar a dolog.
A paklik sárgarézből vannak, a platina viszont vaslemez. Ez a bicska még "régiszériás", ha szabad így mondanom, e tekintetben tehát követi azt a hagyományőrző vonalat, amit a bicskákon/késeken én úgy tudok szeretni.
ÁPDÉÉÉTT!!! Lacival időközben beszéltem és mondta, hogy a követező sorozat már rozsdamentes platinákkal fog készülni - ez is jó pont nálam! Tartsuk szem előtt a mondást, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek! Jelesül az anyag változik, mert igazodik a kor igényeihez és lehetőségeihez, de a praktikum megmarad.
A nyél anyaga merbau - majd elmesélem hogyan muzsikál véres, nedves körülmények között is akár. (Ja, zsíros kézzel már tudom, mert két nap is főztünk a sátortáborunkban - én meg vagyok olyan másnapos fáradt - mert az igazi férfi nem másnapos, csak fáradt :D - mint az állat, de a kaja jó lett, a kicsike megmutatta, hogy érdemes volt időt szánni rá)
Az illesztések pontosak, a vonalak tiszták, amint a képeken látod. A bicska arányai is igen rendben vannak - ez mondjuk sokat elárul arról, hogy Boznánszky uramnak szeme van a széphez és jó keze a vashoz.
Apropó: vas! Korábban már írtam, hogy a készítés során a finom vaspor bezony-bezony ottan marad a bicskánk különböző részein. Hát ez itt sincs másképp, szóval amint hazaértem kapott a tengelyhez egy kis WD-40-et, majd amikor már nem fekete trutyit dolgozott ki magából, hanem átlátszót, akkor spricceltem neki oda még egy kis paraffin olajat, hogy jól érezze magát. Na és akkor gyorsan hozzá is teszem, hogy amelyik bicskát vásárlás után nem kell megolajoznom, azt én nyomban vissza is adnám a készítőjének, mert:
- ez vagy azt jelenti, hogy megcsinálta, majd szétszedte és megpucolta (mert ha előbb nem, akkor élezésnél repül a fémpor; nyél nélkül élez valaki bicskát? de most komolyan?)
- vagy azt, hogy nagyon sok szabadideje van ilyen hülyességekkel foglalkozni, tehát kevés megrendelést kap
Na szóval paraffin megvolt, szépen jár a kicsike, a rugója kellően erős. És mivel ugye vaslemezre épült - bár akkor ezt még nem tudtam - egy fülpiszka paraffinos vattájával belülről is átkentem szépen. A képeken nem látszik, szóval el kell hinned, hogy belül is csillog. (A szálló fémpor ugye oda is bejut ;) )
Ha most azt kérdezed tőlem, hogy megérte-e, akkor azt mondom, hogy minden fillért! Vegyél-e Boznánszky Lacitól bicskát? Rögtön kettőt is! Rendelésre a meglévő modellekből készít szénacél pengéset (az enyém már folyamatban van) is. A honlapot érdemes átböngészni, hogy tisztában legyél az alapokkal, a facebook oldalt meg azért, hogy napi szinten is képben legyél; gyorsabban frissül, mint a honlap! Aztán ott van a facebbok rajongói oldal - csorgasd a nyálad: művészfotók, boldog Boznánszky-bicska tulajok, hangulatok. Ennyi. :)
Na és akkor a képek!
Imigyen néz ki teljes valójában.
Én azt mondom, hogy nézd az illesztést! Pontos!
A gyári él hibátlan
Az egyetlen olyan jel ami arra utal, hogy valóban kézzel és ember által készült (tehát nem gép gyártotta) az ez: itt egy hangyányit megcsúszott a reszelő, de nekem éppen ezért tetszik. Tudjátok: szépségpötty!
Nézd a fa erezetét, a színét, az árnyalatát! Esküszöm sokszor azon aggódom, hogy Gollam kimászik abból a szájbavert vulkánból, hagyja a picsába Frodót és a nem enyhén feminin és rinyáló Samut, nem beszélve a kurva gyűrűről, és eljön hozzám, hogy elragadja az én drágaszágomat! :D
A végére Sitke. A hivatalos első nap reggele. A háttérben a Ság-hegy páraszoknyát öltött, a lábainál valahol Celldömölk, ahonnan a zsebemben lévő kisbicska származik. (szentimentalizmus betöltve! :D )
